Skip to main content

„…kit Anyja vigasztal…”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A feminista teológiáról


Vörös Éva: A teológiában nagyon erősen él az a tradicionális irányzat, amelyben a nő alárendelt. Ez Mózes I. könyvének második fejezetére hivatkozik, amely azt írja, hogy Isten teremtette a férfit, és aztán a férfi oldalbordájából a nőt. Erre vannak utalások az Ószövetségben, később Pál is hivatkozik rá. Eszerint a nő a férfin keresztül kapcsolódik Istenhez, és ezért kell engedelmeskednie a férjének. Mint ahogy Krisztus feje az egyháznak, úgy a nőnek is a férfi a feje. Ezzel szemben van egy másik irányzat, amely szintén a Bibliára hivatkozik, mégpedig Mózes I. könyve első fejezetére, amely szerint az Isten az embert férfiúvá és nővé teremtette; a maga képére. Itt tehát nem az alárendelő képlet érvényesül, hanem a nő férfival egy szinten van, s mindketten közvetlenül kapcsolódnak Istenhez, így a nő is kaphat közvetlenül kijelentéseket Istentől (nincs szükség férfi közvetítőre), beszélgetőtársa lehet Istennek, s a kijelentést ő is továbbadhatja a többieknek. Tehát autoritást kap Istentől. A Bibliában van utalás arra, hogy a nő hallgasson a gyülekezetben, nem engedhető meg neki, hogy szóljon, mert ő volt az (Éva), aki rossz útra terelte a férfit. Ez nyilvánvalóan a patriarchális irányzat, amikor a nő nem lehet kijelentő, nem lehet vezetője egy adott közösségnek. És mint ahogy minden munka a világon ugyanaz, de egy kicsit más is lesz azáltal, hogy nők végzik, a női teológia is különbözik a férfi teológiától. A pedagógia micsoda forradalmat él át azáltal, hogy nagy számban kerülnek nők a pályára! A teológusnak egy részét elkezdte érdekelni, hogy mi ez a másság. A feminista teológia tulajdonképpen rangot akar adni ennek a másságnak, azt mondja, hogy ez is egy érvényes istenmegtapasztalás, és ennek is vannak pozitívumai. Nem véletlen, hogy a férfiúi autoriter és dominancia elvű világkép Istenben is a harcias, az igazságosztó bíró vagy a szigorú atya vonásait emelte ki. A női spiritualitás ugyanakkor ráérez a Bibliának egy másik rétegére, amikor a megkegyelmező, elfogadó, szerető, az éleket lecsiszoló istenkép kerül előtérbe. Például az Ézsaiás könyve 66, tizenharmadik versében Isten úgy mutatja be magát, mint egy bábaasszony, aki segédkezik a szülésnél, a zsidó nép világrajötténél, majd azt mondja: „mint férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak titeket én”, sőt van, ahol az Istent egyenesen a szülő nővel azonosítja („Mint szülő nő nyögök”; Ézsaiás 42.14.) Sok ilyen feminin képzet van Istenre mutatóan az Újszövetségben is (Lukács 13.21: a tésztát sütő asszony). Van, ahol egymás után jelenik meg Isten megszemélyesítésére vonatkozólag a férfi és a női változat (Lukács 15.: A jó pásztor és az Asszony tíz drachmával). A feminista teológusok egy része azt mondja, hogy megszegényítjük a Bibliát, ha csak a férfiképzetek érvényesülnek. A New York Times egyik cikke szerint egy új reformáció indult meg a világkereszténységen belül, amit most a nők hoznak a világ szellemi színpadára, s ez legalább olyan jelentőségű, mint a XVI. századi reformáció.

Beszélő: Hány női lelkész működik ma Magyarországon?

V. É.: A református egyházban 1000 lelkészből körülbelül 400 a nő, s ha hozzávesszük még a többi protestáns egyházat is, én úgy gondolom, hogy 7-8000 női lelkész van. A katolikus egyház egyelőre elzárja a kapuit a női ordináció elől, de az anglikánok már nem, s a katolikus teológián is tanulhatnak, sőt Nyugaton már tanítanak is nők. Az ún. „reformzsidóság”, is megjelent már Magyarországon, igaz, még csak egy női rabbival. Ez a nagy változás az elmúlt harminc évnek a terméke. Azt gondolom, hogy a következő nemzedék feladata lesz egy újfajta női lelkészi modell kidolgozása, mert az első nemzedék energiája arra megy el, hogy integrálódni próbál ebbe az évezredek óta kimunkált férfiintézménybe. Be kell bizonyítaniuk, hogy a női lelkész is lelkész. A férfiak talán nincsenek annyira rákényszerítve a megújulásra, mert a tradicionális férfiszerepekben megtámogatja őket a gyülekezet, a nőnek viszont meg kell keresnie mindazt, ami itt és most érvényes.

Beszélő: Mik a specifikumai a hazai és a kelet-európai gyakorlatnak a női teológiában a világtendenciákhoz képest?

V. É.: Nagyon elvált most a Kelet és a Nyugat, és ez a szakadék egyre jobban növekszik azzal, hogy az ún. második világ egyre jobban lesüllyed a harmadik világ szintjére gazdaságilag. Ez azt is magával hozza, hogy azok a kérdések, amelyek Nyugaton már megválaszolódnak, azok itt nálunk még meg sem fogalmazódnak. Éppen ezért a feminista teológia válaszainak még sok mindenben nincs aktualitásuk. Nők ezreit például tökéletesen kielégíti a mennyei atya képzete, és ők Istent így hívják. Ennek megkérdőjelezésével a kegyességük lényegét érzik megtámadva. Nyugaton ugyanakkor a mennyei atya megfogalmazás olykor kifejezetten sértő lehet, különösen az értelmiségi vallásos nők egy része számára. Van egy olyan női réteg az egyházon kívül, akik éppen azért nem tudnak bekerülni, mert a tradicionális férfikultúrában számukra nagyon sok elidegenítő, őket kirekesztő mozzanat van. Ezek a nők felszabadításként élhetik meg azt, hogy enélkül is kapcsolatba lehet kerülni Istennel. Én borzasztó fontosnak tartom, hogy az, ami a nyugat-európai keresztény nőket foglalkoztatja, az valamiképpen eljusson a magyar értelmiségi keresztény nőkhöz is. Most nem jut el, mert az egyházi vezetők férfiak és többnyire tradicionális gondolkodásúak, tendenciózusan elzárják ezeknek az irányzatoknak az útját. Hazai teológiai feminista irodalom nincs. Addig, ameddig a lelkésznők többsége számára egyszerűen az életben maradás – nem is a pályán maradás, nem is az előrehaladás – a fő probléma, tehát az, hogy amit keresnek, abból meg tudjanak élni, hogy ne legyenek annyira elszigeteltek egy kis faluban egyedül, vagy hogy ha családjuk van, akkor az ne szívja fel őket teljesen, addig nincs lehetőségük a publikálásra. Itthon ez a feminista teológia kicsit az abnormitás szintjén jelenik meg. Az emberekben az él, hogy a feministák azok, akik elégetik a melltartójukat. Valójában azonban a dominanciaelvű világkép kozmikus renddé tételének megkérdőjelezéséről van szó.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon