(zolnay), Mink András

Nyomtatóbarát változat

„Azonnali és gyors javulást nem várnak a választók”
Interjú Papp Pál MSZP-s képviselővel, a Vasutasok Szakszervezetének tiszteletbeli elnökével*


Ön szerint minek köszönhető az MSZP választási sikere?

Legfőképpen három dolognak: elsősorban az MSZP választási programjának, amelyik reális kivezető utat kínál a gazdaság mai válságos helyzetéből. Másodsorban a párt parlamenti és parlamenten kívüli politikájának, amely, úgy érzem, kiegyensúlyozott és következetes volt az elmúlt négy év során. Harmadsorban – de ezt inkább csak halkan mondom – a jelöltjeink felkészültségének.

A legújabb közvélemény-kutatások szerint a választók többsége az életszínvonal emelését, és – írd és mondd – az élelmiszerárak csökkentését várja az új kormánytól, méghozzá egy éven belül. Ez utóbbi meglehetősen abszurd remény egy piacgazdaságban. Nem gondolja, hogy ezek a várakozások túlzottak, és ebből még baj lehet?

Úgy gondolom, hogy azonnali és gyors javulást a választók nem várnak ettől a változástól. Biztos, hogy vannak olyanok a választók között, akiknek vannak illúzióik, illetve olyanok is, akiket a 70-es évek végének, 80-as évek elejének kiegyensúlyozott, paternalista politikájának emléke indított arra, hogy a szocialistákra szavazzanak. De lakossági fórumokon és találkozókon nem igyekeztem rózsaszín képet festeni a helyzetről, és ahogy én tudom, a szocialista párt többi képviselőjelöltje sem tette ezt. Ellenkezőleg, mindenütt elmondtuk, hogy igen nehéz helyzetben van az ország, gyors fellendülésre nem lehet számítani, ennek ellenére van más útja annak, hogy ezt az országot kivezessük a válságból. Változtatni kell a kormányzati stíluson, folyamatos párbeszédet kell folytatni a választókkal, hogy azokat a nehézségeket, amelyek a lakosságra még várnak a gazdasági szerkezet átalakítása során, meg lehessen értetni, és el lehessen fogadtatni az emberekkel.

A múlt héten az Érdekegyeztető Tanács nyílt levélben tette közzé, hogy milyen feltételek alapján képzeli el a szociális paktumot. Ebben szerepel az államháztartási kiadások évi 4-6%-os lefaragása, a reáljövedelmek csökkenése, a vállalkozásoknak nyújtandó kedvezményes hitelek kiterjesztése, vagyis csupa olyan dolog, ami csökkenti a szociális téren elosztható javak mennyiségét. Mit szólnak ehhez majd a kormánypártok padsoraiban ülő szakszervezeti képviselők?

Történelmünk egy már letűnt nagy embere valamikor azt mondta, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Ezen lehetett akkor ironizálni, de a lényegen ez nem változtat. Azt hiszem, a magyar szakszervezetekben van annyi realitásérzék, hogy nem az elosztásra helyezik a hangsúlyt. Tisztában vannak azzal, hogy az elosztási politika alfája és omegája az, hogy növekedjen a gazdaság teljesítőképessége. A szakszervezetek tudják, hogy jövedelem híján nincs mit elosztani, a gazdaságpolitikusoknak pedig tudniuk kell, hogy a jelenlegi körülmények között Magyarországon nem folytatható egy, a szociális feszültségeket teljesen figyelmen kívül hagyó, tisztán liberális gazdaságpolitika.

Ezek szerint a szakszervezetek támogatni fognak egy liberális színezetű, szerkezetátalakító gazdaságpolitikát?


Az attól függ. A mozgástér meglehetősen szűk, de ennek ellenére nem hiszem, hogy a szakszervezeteknek minden egyes megszorító intézkedést örömujjongással kellene fogadniuk. Önmagában már azt is nagy eredménynek tartanám, ha a megszorító intézkedések nem a munkavállalók és nyugdíjasok megkerülésével, az ő hátuk mögött döntetnek el, hanem párbeszéd lesz róluk.

A szakszervezeteknek már van egy választási megállapodásuk az MSZP-vel, amely szerint a szakszervezeteknek joguk van önálló politikát folytatniuk a frakción belül. Az MSZP és az SZDSZ közötti koalíciós tárgyalások legfőbb témája viszont éppen a garanciák kérdése. Az SZDSZ szemmel láthatóan a szakszervezeti befolyás ellensúlyozására szeretne garanciákat kapni. Önöket ez nem zavarja?

Mindenekelőtt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem az MSZOSZ egésze kötött megállapodást az MSZP-vel, csak a szocialista-szociáldemokrata platformja. Ez valóban tartalmaz bizonyos garanciákat a szakszervezetek számára, amelyeknek a mintájára az SZDSZ is kaphat garanciákat a koalíción belül. Itt kölcsönös érdekekről van szó. Én úgy látom, az SZDSZ-nek ma több érdeke fűződik ahhoz, hogy kormányra kerüljön, mint ahhoz, hogy ellenzékben maradjon. A szocialista pártnak is jelentős érdeke fűződik ahhoz, hogy legyen koalíció, ennek fejében nyilvánvalóan nagyvonalú gesztusokat kell tennie. De nem a pártoknak van szükségük koalícióra elsősorban, hanem az országnak.

Ami a kérdés második részét érinti: nem hiszem, hogy a szakszervezeti lobby lenne a legerősebb a frakción belül. És a szakszervezeteknek az sem lehet érdekük, hogy olyasmit követeljenek, ami hosszú távon aláásná a gazdaság teljesítőképességét.

Az Antall-kormány győzelme után alig 5 hónappal kitört a taxisblokád. Ön, mint leendő kormánypárti képviselő, hány hónapot ad a következő kormánynak?


Ha a kormány nem érdemli meg a bizalmat, ha nem úgy viselkedik, ahogy a választók elvárják, akkor még annyit sem, mint ’90-ben. Akkor a választóknak, az ország lakosságának hallatniuk kell a hangjukat, és ki kell fejezniük az akaratukat. Ha másképp nem megy, akár ilyen demonstratív akciókkal is, vagy sztrájkokkal. Azonban szeretném azt hinni, hogy ez a kormány más stílusban fog politizálni. Nyoma sem lesz annak az arroganciának, a csalhatatlanság sugalmazásának, amit az előző kormány idején tapasztaltunk.

Mink András


* Azért „tiszteletbeli elnök”, mert megválasztása után Papp Pál lemondott a szakszervezetében viselt operatív funkcióiról.

Miénk itt a tér!
Alighanem a 209 főre duzzadt MSZP-frakció összetétele és várható parlamenti magatartása a legnagyobb belpolitikai talány. A szerveződő szocialista képviselőcsoport tagozódásáról, munkarendjéről beszélgettünk Kiss Péterrel, a Baloldali Ifjúsági Társulás vezetőjével.

Nem bizonyul majd túlságosan nagynak a szocialista frakció?

Egy ilyen nagy létszámú frakció csak akkor működhet megfelelően, ha a belső érdekek a politikai hangsúlyok mentén strukturált és megfelelő szakmai munkamegosztást alakítanak ki. Ezekben a napokban alakítjuk ki a frakció munkacsoportjait. Egyik koordinációs forma lesz az általunk alapított ifjúsági és modernizációs munkacsoport.

Tudomásom szerint a BIT az MSZP legnagyobb létszámú „alcsoportja”. Miben érzi illetékesnek magát az önök munkacsoportja?

Úgy véljük, hogy az elkerülhetetlen modernizációs programot nem lehet a fiatal korosztályok nélkül vagy éppen ellenükre megvalósítani. Akkor valósulhat meg egy tartós, értékalapú modernizáció, amikor az egymást követő generációk életébe beépül. Amikor maguknak az egzisztenciát megszerzik, és a maguk képére formálják a társadalmat, akkor zajlik le az igazi modernizáció, akkor váltanak igazán komolyan értéket társadalmi kapcsolataikban és saját viszonyrendszerükben. Úgy gondoljuk, hogy nem egy globális program az ifjúsággal való foglalkozás, hanem szakmai programoknak a megfelelő metszetei. Általában ennek a munkacsoportnak az a felfogása, hogy meg kell tudni szervezni azt a feltételrendszert és együttműködési mechanizmust, ahol a civil szféra fölébe tudja verekedni magát a végrehajtó hatalomnak.

Mekkora eséllyel lehet a Házban generációs lobbyt szervezni?

Nem lehet itt jó példákra hivatkozni az elmúlt négy évben, struktúrák voltak, programok voltak, törvények voltak, és gyakorlatilag a modernizáció a levegőben maradt, nem került összekapcsolásra ezekkel a generációkkal. A kormány és a generációk párbeszéde az egy háromoldalú ifjúsági érdekegyeztetés lenne. A sajátos az, hogy az ifjúság, a velük foglalkozók és a kormány között egyetértés van abban, hogy ezt hogyan kellene megcsinálni. Nem akarunk források megjelölése nélkül követelőzni. Erős kormányra van szükség, amelyik biztos a programjában. Nemcsak a kormányon, de a frakción belül is csak egy gazdaságpolitikai centrum lehet.

Mit lehet elérni többletforrások nélkül?

Csak példákat mondok. Meg kell végre alkotni a gyermekvédelmi törvényt. Az ifjúsági munkanélküliek zöme nem jelenik meg a statisztikában, mert a jelenlegi szabályok szerint csak középfokú végzettségű lehet pályakezdő munkanélküli. Az ő problémáikra nem lehet korrekt szakmai választ adni jogszabály-módosítás nélkül. A felsőoktatási tandíj bevezetését fel kell függeszteni, mert mindeddig nem sikerült megfelelő hitelkonstrukciót kidolgozni. A korábbi évek botrányos gyakorlatát elkerülendő ki kell alakítani a társadalmi szervezetek normatív támogatási rendszerét. Ifjúsági bűnözés, devianciák, kábítószer és egyebek. Ez olyan, ami megjelenik szakmai programokban, de azért van egy jól körülhatárolható szociológiai keresztmetszete, hogy kik, milyen élethelyzet alapján keverednek bele.

A körvonalazódó koalíciós megállapodás a korábbi ciklusnál sokkal fegyelmezettebb magatartásra kényszeríti a kormánypárti képviselőket. Egyeztetés nélkül például nem lehet majd módosító indítványokat benyújtani, és egy kormánypárti képviselőnek interpellálni sem illik. Vélhetően bealkonyul a parttalan napirend előtti felszólalásoknak is.

Lehet, hogy az egyéni körzetekben megválasztott képviselők közül sokan nem lesznek ezért lelkesek, de szerintem másként nem lehet kormányozni. Kormánypárti frakciónak a kormány mögött kell állnia, illetve közvetítenie kell közte és a társadalom között. Ennek azonban nem a parlament plenáris ülése a színpada, hanem a személyes párbeszéd.

Az egyéni képviselők nagy száma nem fogja kikezdeni a frakció egységét?

Egy 149 egyéni képviselővel bíró frakcióban nagyfokú toleranciára van szükség. Elvárható annyi belátás egy parlamentbe beválasztott embertől, hogy ne próbáljon helyi érdeket érvényesíteni országos érdekkel szemben.

(zolnay)

• Belföld