Michael Carlier

Nyomtatóbarát változat

Olyan világban élünk, amelyben a pénz mozgatja az emberiség kultúráját. A pénz a motorja gyakorlatilag mindennek, ami bolygónkon történik. Mert mit jelent a pénz? Mindenekelőtt hatalmat, lehetőséget. Semmilyen kultúra nem létezhet, ha nem áll mögötte hatalom, amely fönntartja és terjeszti. Miért beszélhetünk magyar vagy finn kultúráról? Mert fönntartja egy szilárd állami intézményrendszer. Tegyük fel, hogy egyik napról a másikra eltűnik a magyar állam vagy a finn állam: nem garantálom, hogy száz év múlva lesz még a világon finn nyelv, magyar nyelv, finn és magyar kultúra. Még bonyolultabb az az eset, amikor egy államon belül több nyelv, több kultúra él együtt. Ilyen Belgium is: két tökéletesen különböző kultúrának kell megférnie egymás mellett. Nem merném kategorikusan kijelenteni, hogy a ma érvényben lévő rendszer örökkön fennmarad: lehetséges, hogy néhány hónapon belül az alkotmány módosítására is sor kerül annak érdekében, hogy bizonyos vonatkozásokban még hatékonyabban védjük a két etnikum, nyelvi és kulturális fejlődését. A valóságban tehát nincs olyan, hogy belga kultúra.

Tudom, hogy ebben az intézetben, ahol vagyunk (a Közép-európai Egyetem – a szerk.), a világ globalizációja minden tanár és diák kedvelt vesszőparipája. Én, személy szerint ellene vagyok a kultúra globalizációjának. Szerintem nem lehet visszaállítani az írástudók európai köztársaságát sem, mégpedig annál a nagyon egyszerű oknál fogva, hogy a mai Európa nem beszél egy egységes kulturális nyelven. Épp ellenkezőleg, a regionalizmus erősödik fel egyre inkább. Európában vannak régiók, amelyeknek megvan a maguk kultúrája, és készek azt megvédeni. Létezhet persze, mint ahogy létezik is már olyasmi, amit euro-angolnak hívnak, bár nem abszolút szükségszerűség, hogy épp az angol legyen ez a nyelv, más is lehetne a helyén, de abban mindenesetre nem hiszek, hogy egy csapásra előállna egy egységes európai kultúra, és én ezt nem is tartanám kívánatosnak.

• A kultúra ára