Skip to main content

A nemzeti kultúra értéke és ára az Európai Unióban

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia


A konferencia résztvevői:


Josef Jarab, a CEU rektora
Eckhard Jaedtke, az Európai Bizottság magyarországi delegációjának tanácsosa
Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere
Pröhle Gergely, a NKÖM államtitkára
Staffan Carlsson, Svédország nagykövete
Michael Carlier, Belgium nagykövete
Tanja Jaaskelainen , Finnország kulturális attaséja
Christa Wenzl, Ausztria kulturális attaséja
Agnesa Fojtikova, a Cseh Köztársaság kultúrattaséja
Frans van der Wel, Hollandia kulturális attaséja
Barbara Wiechno, a Lengyel Kultúrintézet igazgatója
Wolfgang Meissner, a Goethe Intézet igazgatója
Marschall Miklós, közgazdász.

A nemzeti kultúra értéke és ára az Európai Unióban – ezzel a címmel rendezett konferenciát ez év tavaszán a Beszélő szerkesztősége és a Friedrich Naumann Alapítvány. A konferencián az EU-tagországok és a felvételre váró államok Magyarországon akkreditált kulturális attaséi, tanácsosai és szakértői mondták el országuk tapasztalatait két tárgykörben.

Az egyik problémakör: Milyen hatást gyakorol Európa egységesülése a nemzeti kultúrákra? Hogyan őrizhető meg az egyes nemzetek kulturális identitása? Melyek ennek módjai és korlátai? Létezik-e, egyáltalán létrejöhet-e az ún. európai identitás? E problémakörről Eckhard Jaedtke, az Európai Bizottság magyarországi delegációjának tanácsosa tartott vitaindító előadását, akivel a Beszélő nemrégiben (1999. februári számában, a Külügyminisztérium által támogatott Euróra rovatban) közölt terjedelmes interjút. Eckhard Jaedtke volt az, aki legelőször felvetette téli beszélgetésünk során, érdemes lenne vitát rendezni a kultúra szimbolikus értékéről és tényleges áráról a magyar értelmiség és az európai országok Magyarországon tartózkodó képviselői között. Kezdeményezéséért ezúton is köszönetet mondunk.

A konferencián megvitatott másik problémakör: Hogyan teremthetők meg a kultúra finanszírozásának állami és magánforrásai az EU-tagállamokban és a csatlakozásra váró országokban? Melyek a kulturális politika aktuális és stratégiai feladatai? Hol vannak az állami szerepvállalás határai a kultúra terén? A vitaindító előadást, amelynek rövidített változatát alább olvashatják, Pröhle Gergely, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára tartotta. A vitát Wessely Anna szociológus-művészettörténész, az ELTE tanára vezette, és a kultúramenedzselés egyik legismertebb hazai szakértője, Marschall Miklós összefoglalója zárta. A két téma kapcsán elhangzott hozzászólásokat szerkesztett, rövidített formában közöljük, a címek a szerkesztőségtől származnak.

Köszönetet mondunk a Közép-európai Egyetem vezetőinek és munkatársainak a konferencia megrendezéséhez nyújtott segítségért, az LP Invest Kft. vezetőjének, Duda Ernőnek, aki a konferenciát követő fogadáson vendégül látta a résztvevőket. A konferencia megrendezéséhez hozzájárult a Holland Nagykövetség KAP programja is. Külön köszönet illeti a szervezésben közreműködő és a mostani összeállítás nyomtatásban való megjelenését lehetővé tevő Friedrich Naumann Alapítványt és munkatársait, köztük Tormássy Zsuzsanna programvezetőt.























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon