Skip to main content

„Félek a görögök ajándékától…”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Vannak kiutak?


Jó egy hete találgatja már a médiában ez is, az is, ki lesz Kis János után az SZDSZ elnöke?

Baráti köröm és én – Pesten és vidéken – SZDSZ-szavazók és -rokonszenvezők vagyunk, így minden eseményre odafigyelünk, ami az SZDSZ-hez kapcsolódik. Eleinte sokalltuk a fölcsattanó „érdeklődést”, hiszen ami történik, az a szövetség belügye. De a szaporodó hozzászólások nyomán most már az a félelmünk, hogy a kérdés személyes vonzalmak, érdekek ütközetévé válik, és nem is veszik észre, hogy a legkevésbé a koalíció élén álló MDF-nek közömbös, hogy ki lesz a liberálisokat egybefogó párt irányítója.

Nekik gyenge SZDSZ-elnök kellene.

Az ellenzéki hangulatú országnak – erős SZDSZ-elnök. Olyan, aki képes rá, hogy a mind jobban erősödő elégedetlenséget – a változás érdekében – egybefogja.

Ami engem és barátaimat illeti: van köztünk szociálliberális, polgári liberális, keresztény fölfogású és szociáldemokrata. Jómagámat liberális kereszténynek tartom. Ennek ellenére nagyon nagy hiba lenne, ha szövetségünknek olyan irányítója lenne, aki ennek vagy amannak az irányzatnak kizárólagos híve. Nagyon-nagyon örülni kellene annak, ha az SZDSZ értékes politikusai között olyan is akad, aki átfogó, összefogó irányításra képes.

A miniszterelnök bokros amerikai teendői közt nyomban reagált Kis János szándékára. Sietett leszögezni, hogy „igen örülne Tölgyessy Péter elnökségének”.

És itt van a rafinált politikus csavarintása.

Tudta, hogy szavai nagy visszhangot váltanak ki. Tudta, hogy belőle az SZDSZ-kongresszus – nyilván – azt a következtetést vonja le, „aki ellenségünknek jó, az nekünk nem lehet az…”

Az országban uralkodó hangulat ismeretében semmitől sem fél jobban a kormányfő, mint attól, hogy az ellenzék tényleg legerősebb pártja élére egy valóban népszerű, okos, összefogásra alkalmas személy kerüljön.

Ők tehát Tölgyessy Péter megbuktatására törekszenek, még mielőtt az SZDSZ elnöke lehetne.

Ennek eszköze, hogy Tölgyessyt lejáratják azzal, hogy megdicsérik.

Az SZDSZ kongresszusa gondoljon a miniszterelnök furfangos képességeire és a régi mondásra, hogy „félek a görögöktől – még ha ajándékot hoznak is…”

És ezután válasszon olyan jelöltet, aki alkalmas rá, hogy pártját – az SZDSZ-t – az országszerte uralkodó ellenzéki hangulat élére állítsa.


























Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon