Skip to main content

133 – 1003 – 2019

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Mottó: 15 – 17 – 19 – 21

Kiegyensúlyozott, szűkös időket élünk. Ha csak a nemzeti ünnepeinket vesszük. És ha csak a forradalmiakat. Az őszit meg a tavaszit. Egyfelől a Nagy Októberi november 7-e helyett október 23-át. Ami még rendben is volna: az előbbi örök illegalitásba kényszerült, az utóbbi végre legális lett. Másfelől viszont ott van a magára maradt, árva március 15-e. Ami pedig – az árvaság – nem volt mindig így.

Hiszen volt idő, mikor permanens forradalmi lázban éghettünk, mivel égettek minket: március 15-e, március 21-e, április 4-e. Sejtelmes számok és mozaikszavak évada. Teszem azt, a dicsőséges 133 nap. Előszörre prímszámnak tűnik. Olyannak, amely csak saját magával és eggyel osztható. Vagyis megbonthatatlan. Kikezd­he­tet­len. Meg­kér­dő­jelezhetetlen. Mint az 1003 Mozartnál. De az sem prímszám, mivel 17-tel és 59-cel osztható. De legalább azok már azok. És míg Don Giovanninak csak Spa­nyol­hon­ban összesen 1003 volt meg, addig Kun Béláéknak Ma­gyar­or­szá­gon csupán 133. De az mind dicsőséges. Szépséghibája persze, hogy 7-tel és 19-cel osztható. Vagy vegyük azt, hogy FIN – sejtelmem sem volt róla akkor, mit jelent. (Forradalmi Ifjúsági Napok.) Csak a hangzása. Ez a széllel bélelt tavaszi szertelenség. És persze a kikeleti távlatok, a kőbe vésett kilátások. Megannyi aprócska ablak az örökkévalóságra. Mint például ez is:

1919–1969
A II. KERÜLETI ÚTTÖRŐ-
CSAPATOK ÉS A MÁV SZÉCHENYI-
HEGYI ÚTTÖRŐVASÚT PAJTÁSAI
ITT HELYEZTEK EL ÜZENETET
A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG
100. ÉVFORDULÓJÁRA
2019. MÁRCIUS 21-ÉN  BONTHATJÁK FEL
AZ ÚTTÖRŐK

Hát, nem jött össze. Ugyan a három szám – 1919, 1969, 2019 – így együtt tényleg jól hangzik. Noha egyik sem prímszám: az 1919 osztható 19-cel és 101-gyel, az 1969 11-gyel és 179-cel, a 2019 meg 3-mal és 673-mal. Nem prímszámok, csak úgy hangzanak, mintha. Akusztikailag prímszámok. A 100 viszont szép, kerek szám, de éppen ezért kissé erőltetett. Ha a kerületi úttörőcsapatok és a vasutas pajtások megelégedtek volna valamilyen forradalmias ízű – vagy legalább szimbolikusan telt – prím- vagy nem prímszámmal, akkor talán bejöhetett volna a kalkuláció. Számoljunk csak. A lenini 17 meg a Ságvári-féle 33 persze kilőve; hiszen már megvoltak, meglehettek illegálisan 1936-ban (ami sajnos nem prímszám, és még csak nem is tűnik annak) és 1942-ben (jaj, ez sem az). Vagy mondjuk a népmesei zamatú 77. Nem jó. Mert az már 1996. Vagyis túlfutás. 1989-hez képest legalábbis. Talán rá kellett volna ígérni a pajtásoknak 1969-ben még 133-at, ha nem is a 21-re, hiszen az már megvolt Kun Béláéknak, hanem a 19-re. Ami 2052. Vagyis matematikailag látványosan osztható páros szám, mentálisan meg halogatás, eltolás. Márpedig továrisi konyec – mégpedig forevör. Azaz sehogy se jó. Azazhogy épp így jó, hogy sehogy se jó.

Tegyük fel, nem oly nehéz, hogy 2019. március 21-én nem akad egyetlen úttörő sem, aki felbontaná az 1969-es pajtások üzenetét. Nem derül fény a titokra, megőrződik a rejtély, s így tovább fecseg a felszín, a kőbe vésett üzenet. A magára hagyott tábla egyfajta emlékeztető hellyé válik. A saját számaiba fúlt – ama ’48-at parodizáló – tavaszi akarás kudarcának emlékeztető helyévé. Vagy ha valaki nem kíván emlékezni, mivel nem olyan emlékezős fajta, akkor marad a hegyek között, völgyek között kanyargó kisvonatként zakatoló számsor: 1919, 1969, 2019. Csak az a bumfordi 100-as ne volna ott.

Meg egyébként is. Ha tavasz, akkor – a 15-ös számmal jegyzett szabadság mellett – szerelem. Ami tényleg csak saját magával és eggyel osztható. Mint az 1003 59-ed része, a 17. Ami ráadásul közelebb is áll a 15-höz, mint a 21-hez. Épp csak kettővel több nála. Ahogyan őnála meg a 19 több kettővel. Ami viszont egyértelműen a 21-hez áll közelebb, és nem a 15-höz. És noha a 17 éppen egyenlő távolságra van a 15-től és a 19-től, a 19 mégis inkább a 21-hez húz. A 17 így megmarad a 15-nek. Ahogyan az már ’48 előtt eggyel, ’47-ben is írva volt: „Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem.” Számokban kifejezve: 15, 17! / E kettő kell épp.

Mellékdal, Petőfi után:

„Mit nem beszél az a 19,
A 21 ütné meg!”

Vissza az üzenethez.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon