Ambrus Judit

Nyomtatóbarát változat

„ – »Szeress!« – dünnyögte Szerző, de Olvasó egy miténszessekrajtad legyintéssel elintézte Szerző kérlelését, s hogy ne tűnjön annyira durvának, hozzáfűzte, szó nincs persze utálatról, csak épp a szeret@nemszeret@ tengelyen kapcsolatukat nehéz volna elhelyezni, viszonyukat nem színezi szeretet, ahogy nemszeretet sem, Olvasó ugyanis nemhogy nem ismeri, de sorát sem olvasta Szerzőnek, így aztán az »Olvasó« kitüntető megszólítást aligha érdemli, legalábbis nem kíván az Ő’Olvasója szerepre törni, ezért igazán nem biciklizne, nem tekerne egy picókát sem, mellesleg, netalán, ha Szerző inkább barátkozna, családot alapítana, szerelempróbálkozna, lepedőcigánykerekezne, így, ily módon mennyivel több szer@@@ [mely nyelv merne!] nyerhetne, préselhetne ki az érzelmek fogpasztájából, mint a mondatokkal való ínnnNNNnnyyYycselkedéssel” – igen, gyerekek, tehát, miből az idézet?, Kosztolányi?!, nahát ez igazán kedves, kÁdves Márton Kristóf, más ötlet?, igen, Trevira Guszti, tehát?, hogy?!, a mondatokat figyeld, a mondatokat, Kicsim, ez sem talált sajnos, igen?!, úgy látom, a kis Texita Zita is jelentkezik, de nem, sajnos most nem oszthatom szét a három lapos’fülű’nyulat, nem baj, nem gond, a beugrós kérdésre most nem sikerült kitalálnotok a választ, Kicsinyeim, semmi baj, csak figyeljetek tovább az órán, és menni fog, mitteállsz itt, Kicsinyem, milyen osztályvigyázz?!, milyen FizetettHorkolónak/tisztelettel/jelentem/az/osztály/létszáma/(létszám)/sto/szivodnya/nyikto/nye/átszusztvujet/, ?????!!!!!!!!?????, hátTe honnan csöppentél ide, Te kis tisztelettudó jelentő, Te kis múltapadban ülő, ó, hisz, te a Zsuzsi vagy!, Három Zsuzsa, Két Judit, a mindenedet, mitteemlékeztetsz múlt időknek múlt dalaira, tudod’a’választ’ vagy’sem?, ha sem, akkor ülj vissza a helyedre, jelenteni?!, tisztelettel?!, s mi vagyok én?!, vízfejű’’’’???’’’’?, hogy ne tudnám megjegyezni óráról órára, hányadán állunk az osztály létszámával?!,  s minek kéne felállni?!, szultánszmokingosat játszunk?, egyébként, ha már itt vagy, Te kis Múltapadban Zsuzsi, meg tudnád magyarázni, mi a csuduska volt az a szmokingra való leülés?, azt még csak értem, ha szultánt kiáltottak, fel kellett állnunk, de mért hogy leültünk a szmokingra?, szultán!, felállt az osztály, szmoking!, leült az osztály, aki szmokingos, annak nem jár a tisztelet?, vagy épp azzal róttuk le tisztel@ünket, hogy nem üdvözöltük állva?, a padba bújtunk előle?, nem világos, de mindegy is, kezdjük hát az órát, illetve, még valami, Te kis Múltapadban Zsuzsi, szerinted hány bukkanója, puklija, mogyoró’dombocskája vagy mifenéje volt a Melódia szeletnek?, na ugye, hogy négy, jól van, Zsuzsi, köszönöm, te mindenre emlékszel, szegénykém!, rossz lehet, de mindegy is, folytassuk az órát, ma sok mindent kell megbeszélnünk, ismétlünk is, újat is tanulunk, nehéz óra lesz, jól figyeljetek, tehát, mindenki elolvasta a házi olvasmányt?, nehogy aztán Fizetett Horkoló létemre olyat kelljen tennem, mint ami az áldott emlékű MargócsyTanárÚrÓrákon folyt, Isten Nyugosztalja szegény kis órákat, vagy amit Balassa Tanár Úr folytatott [most’ide’ismert’és’szomorú’okok’miatt’nem’írok’semmi’vicceset’vagy’viccesnek’szántat], tehát, Kicsinyeim, elolvastátok a művet?, tudjátok, az én habitusommal igazán nevetséges volna az előbb említettek példáját követve egy könyv nem’olvastán megsértődve bevágni az ajtót, kirohanni, örülök, ha kicammogok, kicaplatok, aztán hogy nézne az ki, ha le’is’út’fel’is’út’-kiáltással itt hagynálak titeket, inkább legyen az, hogy béhunyom a szemem, s hozza ki bátran mind az ellenőrzőjét az, akinek benyalhatok egy piros lapos’fülű’nyulat, amiért elolvasta a művet, számolok, 32-31-30-29-28-27-26-sat-sat-sat-sat-21-20-19-18-17-16-15, hajt az idő, eljár, 1, igen, mennyi ellenőrző!, számolom, 1, hajt az idő, eljár, 15-16-17-18-19-20-21-sat-sat-sat-sat-26-27-28-29-30-31-32, őrület!, mind a harmincketten elolvastátok?, hát ez nagyszerű, nagyon boldog vagyok, Piros Boglárka, légy szíves nyalj be 32 lapos’fülű’nyulat, csak tudnám, hogy ez a siker az én pedagógiámnak, a sok türelemnek, a temérdek együtt olvasott műnek vagy ennek, a mai nap tárgyalandónak köszönhető-e, majd kiderül, tehát, Csillagom, kicsi Virág Fruzsinám, mi volt hát mára feladva?, igen, Tóth Krisztina, Vonalkód, jól van, bibliográfiai adatok?, Magvető Kiadó, 2006, 184 oldal, 1990 Ft, jól van, Fruzsina, remek!, nyalj be magadnak még egy lapos’fülűt, igen, Jobbító Szilárdka?, hogy alcím is van, Tizenöt történet, jól van, Kicsim, köszönjük a pontosítást, te is nyalhatsz egy nyuszikát, most már csak akkor szólok, ha valaki a válasza után mégsem nyalhat nyuszit, ilyen nem lesz, vagy nagyon kevés, ismerlek titeket, Kicsinyeim, nyuszieső lesz ma, meglátjátok!, tehát, akkor mindenki mondjon három szót, ami szerinte leginkább jellemző erre a könyvre, Tibike?, *érzékeny*, *finom*, *visszafogott*, jól van Tibike, szép válasz volt!, Timike?, *szenvedélyes*, *túlfűtött*, *érzéki*, jól van Timike, dicséretes, Teodóra?, *novella*, *kisregény*, *történetfüzér*, jól van, Teodóra, ilyet is lehet, Ferike?, *életvonal*, *útvonal*, *záróvonal*, jól van, Ferike, ez is érdekes megoldás volt, ezt a választ ugye azért meg kell magyarázni, de ha mindenki olvasta, akkor Pirike megmagyarázza, bizony, Pirike, jól mondod, ezek az ilyen’olyan vonalak a novellák alcímei, minden novellának vonalas alcíme van, jól van, Pirike, milyen alcím van még?, Botondka?, *Határvonal*, *Színvonal*, *A vonal foglalt*, jól van, Botondka, Xavérka? *Bikinivonal*, *Húzni egy vonalat*, *Záróvonal*, várj, Xavérka, a Záróvonalat már Ferike mondta, mondj még egyet, igen?, *Törésvonal*, jól van, Xavérka, te is remekül feleltél, Lacika?, *gólvonal*, *lesvonal*, *vonalzó*, nem, Lacika, sajnos, ez nem szerepel a műben, majd legközelebb biztos jobban sikerül a válaszod, talán most egy kicsit sok focivébét néztél a tévében, az kavart meg, de nem baj, még sokat szerepelhetsz a mai órán, majd akkor kapsz lapos’fülűt, most sajnos nem, Titanilla!!!!!!!!!!, ha még egyszer megszólal a mobilod, kimész az óráról, nem érdekel, hogy a wellness-tanároddal egyeztetsz, egyeztess óra után, látod, hogy mindenki milyen jó válaszokat ad, de vigyázz, Titus, ha nem figyelsz, nem lesz meg a húsz lapos’fülű’nyúl, s Apukád megígérte, hogy húsz lapos’nyúl után kapsz egy csavarttetejű Nissant, harminc után meg egy Dodge Dakotát, tudod, az utak királyát, úgyhogy a helyedben én kikapcsolnám azt a telefont, a macska’rúgja’meg, még akkor is kinyomnám, ha most diktálják be a karizmaemelő gyakorlatokat, ha így viselkedsz, tényleg ki fogsz menni, Titácska, de Te tudod, folytassuk tehát, Bazsányi Bálintka, megmondanád, neked melyik novella tetszett a legjobban, s miért?, a japános?!, a Hideg padló?, s miért?, mert egyszerre volt izgalmas, érzelmes, szerelmes, szomorú, szívfacsaró és mulatságos?, hát ez nagyon szép válasz volt, Bálintka, s el tudod mondani, miről szólt a novella?, egy lányról, aki megismeri az igazán vendégszerető Japánt?, s ott egy-egy szerelmes cédula segítségével elbúcsúzik volt szerelmétől?, nagyon szépen foglaltad össze, Bálintka, jól van, igen, Adácska, hogy szerinted nem erről szólt a novella?, hanem?, hogy a japánok nagyon csúnyán bánnak a lánnyal, aki Japánban felidézi szerelmét, s ettől nagyon szomorú lesz?, te is szépen összefoglaltad, Adácska, jól van, igen, Magnuszka, hogy szerinted nem erről szól a novella, hanem arról, hogy a japánok jól kibabrálnak a lánnyal, aki viszont megtalál néhány emléket, egy volt szerelme emlékeit, s hogy ezeknek az emlékeknek a segítségével most ki tud babrálni a volt kedvesével, s ettől nagyon vidám lesz, neked is igazad van, Magnuszka, jól van, pompásan összefoglaltad, igen, Múzsácska?!, hogy nem lehet egyszerre igaza annak, aki azt mondja, hogy a lány szomorú lesz, meg annak, aki azt mondja, hogy a lány vidám lesz, hát neked is igazad van, Múzsácska, te is dicséretet és persze nyulacskát érdemelsz, akár a többiek, persze, de ezt a nyuszikapást már megbeszéltük, igen, Modesztuszka?!, hogy neked másik novella a kedvenced, melyik?, amelyikben kiderül, mire vágyik a nő?, tessék?!, ezt nem értem, melyik az a novella?, a Take five?, ezt hogy érted?, hogy Te azért szereted ezt a novellát, mert végre valaki kerek perec leírja, hogy a megértő szeretet vágyának álszentségébe burkolózó nők valójában mire áhítoznak?, khmmmmmMMMmmmMmmm, hát nem, khmmMm, nem!, nEEeEEEeEEeEem, kedves Modesztuszka, ez khmmmmmmMmmm, nem így van, ez fikció, és khmmMmm, ne keverjük össze, s khMmmm, főleg ne általánosítsunk, ugye, lehet, hogy van olyan nő, aki, khmmMm, de nem, ez nem általános, nem, a nőŐőőŐőŐŐők, khhMmm, a megértő, finom, lágy kapcsolatok hívei, s különben sem szabad így, mint egy szakácskönyvet olvasni egy könyvet, kedves Modesztuszka, na, esetleg valami érdekesebb dolgot, khMmmm, nem tudnál kiemelni a novellából?, a szerkesztési trükkök, narrációs technika, kHmmmMm, arról mind szabadabban beszélhetnénk, mint ilyen dolgokról, khMmmm, esetleg a szerelem kiüresedésének tükrözése a nyelvben?, na?, Modesztuszka, vagy hogy léteznek-e szintetikus a priori ítéletek?, khhMMmmm, esetleg erről nem akarunk beszélgetni?, vagy várj csak, elemezhetünk is, figyeld csak a kedvenc novellád egyik mondatában az ellentéteket: „Abban, ahogy följebb húzta a kockás pokróc szélét, volt valami otromba gyöngédség, amit azonnal vissza is vont a kemény mozdulattal, amelylyel az ajtót berántotta maga mögött.” – *otromba gyöngédség*, na, elemezzük?!, nem?, akkor a következő mondat? „Összegömbölyödött a melegedő takaró alatt, és meglepve figyelte, hogy az érkező szégyen helyett csak jóllakottságot és ürességet érez, hogy ami történt, az mintha zárójelben történt volna, mintha a két indulatos mondat közt nyíló résbe beférkőzött volna valami nem oda illő idegen hangsúly” – tehát akkor, Modesztuszka, következő órára kérném, hogy ezt a mondatot mondattani, ismétlem, mondattani szempontból szíveskedjél elemezni, alany, állítmány, tárgy, határozó, különös tekintettel az alárendelések milyenségére, de a mondatrészek és nem a szereplők között, jó, Édesem?, rendben, Kicsim?, huHHHhhhh, igen, Vincencia?!, hogy neked másik kedvenc novellád van, illetve nem is erről szeretnél most beszélni, hanemhogy kérded, hová tűnt a tévémaci?, ez jó kérdés, Szívem, erre leginkább szegény Múltapadban Zsuzsi tudna válaszolni, de azért én is megpróbálok, a tévémaci akkor volt jelentős hős, a fogmosás dicső bajnoka, mikor még tévé is alig volt, s abban az aligban neki viszonylag nagy szerep jutott, ő altatta el a gyerekeket, ő küldött édes álmot az aligifjúságra, ő vezette be Rémusz bácsit és Manócskát, a két’rémséges’nagy’gyerek’kioktatót, minden áldott tévéeste, ÉnIstenemJóIstenemLecsukódikMárASzemem, tehát nem hétfőn, mert hétfőn nem volt áldott tévéeste, igaz, hogy akkor a tévé’nélküli’hétfő idejében regnált-e már a maci, azt nem tudom, szóval a maci minden tévés’este bevezette a mesét, mese előtt fogat mosott, pühhhhhh, pühhhhhhhhhHHhhh, ez nem biztos, hogy élethű, de ismerek olyat, aki ismeri a tévémaci szinkronhangját, bizonyára ő, az ismerős ismerőse, s ez most nem afféle kitaláció, városi legenda, én tényleg ismerek valakit, jó, most tán hencegek, aki ismeri a tévémaci szinkronhangját, s ő bizonyára élethűbben adná át a fogmosási köpés diadalmas hangját, szóval, pfüüüüühHHHHHHHhHHHhhhhh, pühhhhHHHhhhhhHHhhh, szűrte át macink foga kerítésén az Odolt vagy az Amodentet, és semmiképp nem az Asszonydicséret nevű mosóport, már csak azért sem, mert az korábbi korok gyönyörű terméke, Asszonydicsér@?!, felteszem, nyilván abban az értelemben, hogy az asszony mindig nagyon megdicsérte igyekvő férjét, mikor annak e mosópor odaadó segítsége révén sikerült patyolat’tisztára mosnia asszonya ingecskéit, ruhácskáit, ésatöbbijét, mindegy, aztán macink levette’vagy’le’nem’vette a papucsát, de a papuccsal, a keresztpántossal?, vagy az a vietnami volt?, vagy az egypántossal?, Múltapadban Zsuzsi, most segíts!, szóval ezzel a lábbelivel is volt valami kunszt, mindenesetre (elég’az’hozzá’ahogy’a’Tanti’mondta’volt) elkuckózott a foteljában, várakozó arccal elhelyezkedett, s megnézte az esti mesét, illetve az Esti Mesét, magányos maci lehetett, mert utána kikapcsolta a tévét, és senki nem adott neki jóéjszakát puszit, senki nem dédelgette, senki nem vitt be neki egy pohár vizet, mikor rájött a szeress’engem’vagy’szomjan’halok’hiszti, s egyáltalán, semmit nem tudunk a tévémaci mindennapjairól, nem tudjuk, volt-e testvére, élt-e anyja, apja, mikor megismertük, nem tudjuk, mi volt a foglalkozása, mikor épp nem fogat mosott, vagy nem esti mesét nézett, vagy ez maga a fő tevékenysége volt?, mesenéző, fogmosó, TEÁOR-szám ez’és’ez, erre készült minden nap?, hogy este, kikeményített macidolljában lelkesen leüljön mesét nézni?, vagy egész nap dolgozott volna?, a gépsorokon rakta a macimézet, s estelente alig tudta magára erőltetni az érdeklődő maciképet?, nem tudom, Vincencia, kedves, nem tudom, utána kéne nézni, de mért a kérdés, hogy jön ez ide, hogy kapcsolódik a kérdés Tóth Krisztina kötetéhez?, hogy a kötetből eltűnt a tévémaci?, mért, benne volt?, nem értem!, hogy ezek a novellák korábban egy folyóiratban megjelentek?!, igen, ez igaz, majd mindegyikük megjelent, s hogy ott, az újságban, még benne volt a maci, a kötetben meg már nincs, mondd, kedves Vincencia, pontosan miről és főleg melyik novelláról beszélsz most, Kicsim?, hogy az *Egy boszorkát* (amint van) Te már olvastad abban a bizonyos titokzatos lapban is, s ott egy tévémaci a kályha martaléka lett, itten, a könyvben meg már nincs is maci, de hisz ez egyszerű, Vincikém, főnixmacikról nem hallottál még?, a folyóiratban elégett, aztán hamvaiból feltámadt, de új maciként már nem volt hajlandó a kályhába bemászni, meg még nem volt itt az ideje egy újabb macifeltámadásnak, ez így elfogadható, Vincike?, örülök, és főképp örülök, hogy mindenki elolvasta a művet, s ezért aztán annyi lapos’fülű’nyuszit szereztetek ma, hogy győzitek hazavinni, de új anyagot is kell ám vennünk, meg még ezer a dolgunk, horkoljunk hát tovább, DeATiedNyitvaAtyámAmígAlszomVigyázzReám, tehát, most Melitta fog beszámolni, milyen meghorkolni valót hozott minékünk, milyen kulturális vagy kultúrával kapcsolatos eseményen vett részt, igen, Melitta?, Melitta a MUPA-ban volt, jól van, Melitta, s mit láttál?, hogy a Parsifalon voltál, derék, Kicsim, akkor mesélj róla, s ti pedig ne türelmetlenkedjetek, mindenkire sor kerül, az egész osztály horkolhat majd, egyébként olvastátok, Kicsinyeim, hogy a horkolás örökölhető?, tudományos felfedezés, nem hallottatok róla?, akkor azért ezt még felolvasom, bocsáss meg, Melitta: „Horkoló szülőknek horkolnak a gyermekeik is – derült ki egy amerikai kutatásból. A vizsgálatok, amelyeket Cincinnatti városának gyermekkórházában végeztek, azt az eredményt hozták, hogy a horkoló szülők gyermekei háromszor nagyobb valószínűséggel adnak ki kellemetlen hangokat alvás közben – adta hírül a BBC. A 681 család részvételével zajló kutatásból kiderült: az apáknak 46, az anyáknak 20, a gyermekeknek pedig 15 százaléka horkol rendszeresen, közülük az allergiára hajlamosak körében kétszerte gyakoribb a »hangos alvás«. A kutatók eddig is tudták, hogy a horkolás összefüggésben áll az allergiával, de azt nem sejtették, hogy az alvászavar örökölhető is. Idősebb gyermekeknél és felnőtteknél a horkolást magatartási problémákhoz, agyi zavarokhoz, szív- és anyagcserepanaszokhoz is kötik.” Hát főleg ezekhez a „magatartási problémákhoz” nem kívánnék kommentárt fűzni, ugye, Édeseim, mi itt küzdünk, hogy mindenki kedvére horkolhasson, mások meg problémának állítják, no sebaj, tartsatok ki, Kicsinyeim, az egész Horkoló Osztály, az egész Horkoló Tagozat vegye komolyan a feladatát, szerintem mindenki nagyon tehetséges, azért viszitek haza a temérdek lapos’fülűt, még Lacika is viheti valamire, csak ne nézné azt a sok Van Nistelrooyt meg Figót meg Ricardót, de hát majd rájön a horkolás ízére ő is, bízom benne, most már tényleg mesélj, Melitta, s bocsáss meg a sok közbevetésért, tehát, láttad a Parsifalt, úgy nevezett félig, fÉlIg szcenírozott előadásban, azaz, semmi hulla hattyú, semmi felhabzó seb, semmi Wagner’féle színpadi őrület, bár valljuk meg, Melitta, azért ha nem a zenére, hanem a szövegre figyelünk, például a második (2.) felvonás bűntudat-áradata elég elviselhetetlenül nagy marhaságnak tűnik, igen, tehát, nem volt semmi túlzás a rendezésben?, ja, hogy azért egy apróság volt, de  sajnos, épp a legrosszabbkor?, a legvégén?, épp, amikor úgy érzi, ÉÉÉééééÉérzzzZZZzzziiiIIiii a hallgató, olyan ajándékkal tér haza, hogy győzi cipelni az élményt?!, s mi volt az?, hogy elengedtek egy galambot?, haáÁÁáÁát, az elég lehangoló lehetett, s egyébként?, egyébként szép, érzéki visszafogottság a rendezésben, eisensteini tömegmozgatásokkal tarkítva, s persze gyönyörűbbnél gyönyörűbb hangok, na azért ezt a perszét én nem fűzném hozzá, láttam (hallottam) én már olyan Parsifalt az Erkel Színházban, hogy majd a szék alá süllyedtem (sülyyyyyyyyyyyyyyedtem) szégyenemben, hogy ezt hívnák operaéneklésnek, s egyáltalán éneklésnek, de örülök, Melitta, hogy ez az előadás olyan szép volt, hogy benned fel sem merült, hogy ilyen lehetséges, s a második felvonás?, a híres második felvonás?, a viráglányok?, Kundry s Parsifal kettőse?, hogy az volt az érdekes, hogy épp nem a második, hanem a harmadik felvonás volt a legérzékibb számodra, kedves Melitta?!, hát ez tényleg különös, hogy mikor Amfortas elkezdett énekelni, majd padlót fogtál, azért az igazság kedvéért annyit, hogy Amfortas egy egész felvonást végigénekelt énekes, jelesül épp Parsifal után zengminta, zEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEngminta, de azért megértem a lelkesedésedet, s örülök, hogy láttad ezt a gyönyörű operát, kedves Melitta, s örülök, hogy itt, a MUPA-ban lehet ilyet látni, hogy nem kell utazgatni százfelé, hogy az ember csodálatos operai énekhangokkal találkozhasson, mert, igen, Ferike, hogy ti voltatok Bécsben egyszer a Papádékkal, s láttátok épp a Parsifalt, s Domingo énekelte, s gyönyörű volt, hát meghiszem azt, Ferike, s nagyon drukkolunk, hogy itt, Budapesten is lehessen ilyeneket hallani, s örülünk, mert úgy hírlik, lesznek jövőre és két év múlva is ilyen előadások a MUPA-ban, s nagyon-nagyon köszönjük a beszámolódat, Melitta, s Ferikének a kiegészítést, Melitta három nyulacskát, s egyet Ferike is kap. Ez tehát az új anyagunk, az opera, a következő órára, mindenki írjon valamit az operáról: vagy foglaljon össze egy előadást, amit látott’hallott, mondandótokat a zene vagy a rendezés köré is gyűjthetitek, vagy írhattok egy énekesről is. De választhattok másik témát is: Hogyan mentenétek meg a magyar operajátszást s az Állami Operaházat a teljes pusztulástól? Nyugodtan idézhetitek dolgozatotokban a Bécsi Operaház direktorának nyilatkozatát is, melyben megoldási javaslattal élt (ÉLT vele), s bizony, mint emlékeztek, tanácsa igen radikális volt, jelesül vagy három-négy évvel ezelőtt már felhívta a figyelmet, hogy képtelenség, hogy az Opera (az O/Ánk) képes legyen fenntartani állandó társulatot. Kicsinyeim, aki ezt a témát választja, kérem, gondoljon mindent végig, de vessen bármit bátran papírra!, meg fogjuk vitatni a javaslatokat. Óránk viszont vége felé jár, s szokásunkhoz híven, most én mesélek nektek: az apró történet a művészet elképesztő erejéről szól, hallgassátok figyelemmel: a minNNnap külföldre szakadt hazánkfi érkezett fővárosunkba, kinek jöttére, ó, idejött!, hozzánk!, leterítettük összes vörös szőnyegünket, s mivel koncertre kívánt, kÍvÁnT menni, jelesül épp Barthold Kuijkenére&Csalog Benedekére, odagurítottuk hát veres szőnyegeink sssszzzzzéééééllllleeeeessssssseeeeeeennnnnn mosolygó hengerét, leterítettük ex-hazánkfi elé, s beültünk a koncert hűvösére, s vártuk az aznapra rendeltet, egy, EgY, EGY megfontoltan jegyzetelő hölgy foglalt előttünk helyet, meg is jegyeztük, ifjú kritikust avatunk, ex-hazánkfi hozzáfűzte, hogy’és kezdőt, mivelhogy nem’kezdő már nem jegyzetelne, de ezt Csengery Kristóf koncerteken sokszor járó tollára utalva visszautasítottam, s néztük a buzgó szorgalmat, amint jegyez, néha beleméééÉÉÉééélááÁÁÁáÁáz a zeneszámokba, néha újra ír, majd egyszer olyan élesen, valami olyan mélyről jövő felismerést tükröző mozdulattal kapta elő pennáját, hogy muszáj voltam elolvasni az épp odavetett sort, aztán döbbentemben a többit is. Első zeneszám: Marinak a hajfestéket odaadni. Második zeneszám: vadszőlőt meglocsolni. Harmadik zeneszám, itt, ennél volt az őrületes felismerés: a patikában leadott receptért elmenni. Nem folytatom, s a zene hatalmát nem abban látom, hogy más csak egy *Marit*, *vadszőlőt* vagy *patikát* biggyesztett volna a papírra, ha már muszáj lett volna biggyesztenie, s nem így, szabatos mondatokban fogalmazta volna meg a tennivalókat, hanem abban, ami az utolsó számnál történt, nem fogjátok kitalálni, gyerekek, nem, Vincike, Te sem, a hölgy eltette a tollat, e l t e t t e, ElTeTtE!, ELT@TE!, ELTETTE!, van értelme, látjátok, horkolásainknak és ellenhorkolásainknak, gyerekek, ez a Horkoló Tagozatos Osztály meg fogja találni számításait, vagy persze lehet, kifogyott a toll, vagy már nem volt elintézendő feladat, igen, ez is elképzelhető, de mért gondoljunk a legrosszabbakra, Gyerekek? Hát akkor, Kicsinyeim, már csak néhány plusz házi’feladat van hátra a többi mellé: az egyik, találjátok ki, mi ennek a rendkívül okos bekezdésnek az értelme, melyet nem máshonnan, mint a hvg-ből ollóztam (a papír-hvg-ből, nem a .huból), mindjárt szét is osztom, de azért egyszer felolvasom: „A piacon lévő hangoskönyvek mintegy háromnegyedét egyébként férfiak interpretálták. A megkérdezett szakértők szerint nem arról van szó, hogy az öblös, mélyebb fekvésű férfihangokat kellemesebb hallgatni, hanem maga az irodalom maszkulin jellegű – hiszen a szerzők nagy többsége még ma is az erősebb nemhez tartozik.” Asszonydicséret helyett Ovenall a kilincsen? Vagy mi a csuduska ez? Magyarázzátok, Kincseim! S talán nem felejtettétek el, hogy a ma feladott beugrós kérdésre senki nem adott helyes megfejtést, így az is feladat marad a következő órára: „– »Szeress!« – dünynyögte Szerző, de Olvasó egy miténszessekrajtad legyintéssel elintézte Szerző kérlelését, s hogy ne tűnjön annyira durvának, hozzáfűzte, szó nincs persze utálatról, csak épp a szeret@nemszeret@ tengelyen kapcsolatukat nehéz volna elhelyezni, viszonyukat nem színezi szeretet, ahogy nemszeretet sem, Olvasó ugyanis nemhogy nem ismeri, de sorát sem olvasta Szerzőnek, így aztán az »Olvasó« kitüntető megszólítást aligha érdemli, legalábbis nem kíván az Ő’Olvasója szerepre törni, ezért igazán nem biciklizne, nem tekerne egy picókát sem, mellesleg, netalán, ha Szerző inkább barátkozna, családot alapítana, szerelempróbálkozna, lepedőcigánykerekezne, így, ily módon mennyivel több szer@@@ [mely nyelv merne!] nyerhetne, préselhetne ki az érzelmek fogpasztájából, mint a mondatokkal való ínnnNNNnnyyYycselkedéssel” – tehát, gyerekek, miből az idézet?, a következő óráig sok nagyszerű horkolnivalót kívánok, s kérlek benneteket, hogy a szünetben nyissatok ablakot. Sok ablakot.

• Kultúra

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges