Ivan Krasztev

Nyomtatóbarát változat

„Amikor pedig Iljics már nem lesz, Lenin akkor is velünk marad.”

A boncolás négy óra negyven percen keresztül tart. Az újságokban ezt követően közzétett jelentés a materializmus diadala. Lenin tetemét a legapróbb részletekig pontosan leírják. Külön figyelmet szentelnek ezerháromszáznegyven gramm súlyú agyának. Mindezzel azt sugallják, hogy LENINNEK VAN TESTE, az ő szervezetében is végbemennek az emberi organizmusra általában jellemző fiziológiai folyamatok. LENIN TESTE EMBERI TEST.

Az ehhez hasonló állítások nyilvánvalóságuk miatt abszurdnak tűnnek. Az abszurdnak azonban megvan a maga logikája. Az orvosi jelentés visszataszító precizitása egyértelműen összefüggésben áll a „legfontosabb kérdéssel”, a „hatalom kérdésével”, vagyis a totális politikai hatalom kérdésével, mely mindenre kiterjeszkedik, beleértve az orvosi hatalmat is. A betegség orvosi problémából politikaivá válik.

Lenin 1922-ben a következőket írja Molotovnak: „Kaptam két levelet Csicserintől. Felveti a kérdést, nem lenne-e ésszerű, ha a genovai konferencián tisztességes ellenszolgáltatás fejében (élelmiszersegélyek stb.) beleegyeznénk alkotmányunk egyes részeinek apróbb módosításába, nevezetesen abba, hogy a szovjetekben más pártok is részt vegyenek.

Ez a javaslat szerintem csalhatatlan jele annak, hogy Csicserin gyógykezelésre szorul, ezért sürgősen utalják be egy szanatóriumba.”

Semmi meglepő nem lett volna abban, ha Lenin azt tanácsolja, hogy Csicserint haladéktalanul csukják börtönbe. A pluralizmus gyanúja tökéletesen indokolttá tett volna egy ilyen döntést. Akkor pedig hogyan kerül ide a szanatórium? Csicserin esete ráadásul még nem is egyedülálló. Kraszint például ideggyógyintézetbe utalták, de hasonló diagnózisok egész sora született akkoriban. Lenin sokkal inkább úgy viselkedik, mint egy körzeti orvos, és nem mint egy kormányfő.

Orvostudomány és politika között elmosódik a határvonal. Ha közelebbről szemügyre vesszük a lenini politika medikalizmusát, nem kerülheti el a figyelmünket az a tény, hogy a „Csicserin-féle szanatórium” között tisztán elméleti indítékok rejteznek.

A bolsevista metaforarendszerben a társadalom átalakításának eszméjét igen gyakran az orvostudományból kölcsönvett képekkel illusztrálják. A régi világ beteg, rothad, agonizál. A munkásosztály az élcsapat, a kommunisták vezetésével csak egyet tehet: gyakorlott sebészként kell megműtenie a társadalmat, és ily módon az megszabadulhat a burzsoázia tumorától. Ez a szemlélet sajátos módon változtatja meg a politikai aktusok értelmét. A „forradalom ellenségeinek” kivégzése gyógykezelés, és nem emberek megsemmisítése.

A totális politikai hatalom, mint kiderült, addig életképes, míg az orvosi, intellektuális vagy valamilyen más hatalom álarcát viseli.

A politika és az orvostudomány közti határ felszámolásával egy időben megszűnik a szanatórium és a börtön közti különbség. A szanatórium és a börtön a politikai test két menedéke. A fiziológia feltöltődik politikával. Lenin maga is a politikai orvostudomány áldozata lesz. Nem orvosi konzílium kezeli Lenint, hanem a Politikai Bizottság. A testület ülésein szavazzák meg a gyógymódot, írják elő a diétát és a napi séta időtartamát stb.

A politikai test azonban egyszer csak szembetalálkozik a múlandósággal.

Kudarcba fulladt a boncolást végző orvosoknak az a kísérlete, mellyel Lenin testéről be akarták bizonyítani, hogy emberi test.

A Lenin eltemetésére alakult bizottságot átkeresztelik Lenin emlékét megörökítő bizottságra. Kormányhatározat alapján Lenin testét politikai testnek kiáltják ki. Felépül a mauzóleum. Sztálin még ezt megelőzően döntő vallomást tett. A szovjetek második kongresszusán kiadta a titkot: „Minket, bolsevikokat, különleges anyagból faragtak.”

Az anyag pontos összetétele máig rejtve maradt.

A mauzóleum a totális hatalom igazi otthona.

• Esszé