Skip to main content

Az intercisai jósdában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

a kéz amely a farkadat fogta most
piros kesztyűben a korlátot fogja
a metrón nem tudod talán fogat mos
a másik kéz körmét vágja most fogja
elzárni a gázt becsukni a könyvet
vagy épp zsebben van ha neked így könnyebb

és a láb amelyet imádtál talán
nem jár messze az étkezdénél arra
amerre sorban állt veled a falán
árlap volt tálcát raktak az asztalra
vagy kádban ázik te se kínozd magad
körmét festi egy szösz a lakkba ragad

a nyelv amely nos hát sokfélét művelt
a szádban turkált mérgesen ciccegett
most fogát piszkálja vagy nagyon művelt
szavakat formál vonatra kér jegyet
épp az l hangnál veti magát hátra
és biztos így van ne is gondolj másra

na és a szem a mandula szem amely
a tiéddel nagyon összenőtt de már
tévét néz vagy lakáshirdetést figyel
épp étlapot böngész nélküled de kár
nem tudod hogy az a szem mit keres de
talán csak otthon tésztát a levesben

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon