Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2005. május, Évfolyam 10, Szám 5

Vers

Pallag Zoltán: Az intercisai jósdában

Kistotál

Telente Levente: Patriarsije Prudi

Folyamatos jelen

Révész Sándor: Elvcserék

Ádám Zoltán: Alibicserék

Libero

Seres László: Száz év magány

Ayn Rand (1905–1982)

Játéktér

Papp László Tamás: Bolyongás a politikai mátrixban

Pap András László: Kisebbségek és diaszpórajog

Egymásrautaltság és orientációvesztés

Borsányi András: A Vajdaság nem Koszovó

Fábián István: Gyorsulva a lejtőn

Befejezetlen múlt

Messzelátó

Sárosi Péter - Takács István Gábor: A rombolás mítoszai és a valóság kreativitása

Ami Vizi E. Szilveszter előadásából kimaradt

Galántai Zoltán: Földi pluralisták és földön kívüli civilizációk

Kultúra

Bazsányi Sándor: És a léghajó száll…

Orbán Katalin: Kép, képtelenség és trauma

A Maustól a World Trade Centerig

Szummer Csaba: Freud és a modernitás „üdvös hazugságai”

Papp András: Saját élet X.

Microport

Tandori Dezső: Bármi prózai munkáim elé – akárhol

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon