Skip to main content

Az írószövetség József Attila Köre

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


és választmánya ülést tartott[SZJ]. A JAK szeptember 23-án, a választmány 26-án ülésezett, mindkettő – érthetően – feszült s kissé hisztérikus légkörben. A kultúrpolitika képviseletében a fiatal íróknak Agárdi Péter, a választmány előtt Tóth Dezső és Knopp András fejtette ki a vezetőség álláspontját: az írók illetéktelenül át akarják lépni az irodalom határát, s politizálásba kezdenek. Az írók hozzászólásaikban leszögezték ugyan, hogy az ország és a magyarság kérdéseiben ők is fenntartják maguknak a véleményalkotás jogát, s bírálták az egyre szaporodó adminisztratív intézkedéseket meg a sajtó érezhetően durvábbá váló hangját, de szinte egyhangúan a megegyezés, a konzultálás módjait sürgették.

A JAK tagjai elfogadták a vezetőség alábbi nyilatkozatát:

A József Attila Kör a magyar demokrácia, a jogállamiság, a kibontakozó reformfolyamat szempontjából, a magyar értelmiség hivatásának teljesíthetése érdekében veszedelmesnek és aggályosnak tartja a kultúrpolitikai hatóságok néhány utóbbi intézkedését:

1. a József Attila Kör tevékenységének akadályozását,

a) a lakitelki tanácskozás betiltását,

b) a JAK-füzetek leállítását,

c) külföldi utazásaink (Kárpátalja, Románia) meghiúsítását,

d) a programpontjainkba való egyéb beavatkozásokat,

2. a Mozgó Világ elleni rendszabályokat, Kulin Ferenc főszerkesztő leváltását,

3. a szilenciumok gyakorlatát, különös tekintettel Csoóri Sándor esetére.

Úgy véljük, hogy a magyar művelődés szabadsága és méltósága összeegyeztethetetlen ezzel a gyakorlattal. Határozottan ellenezzük az átgondolatlan hatósági beavatkozások rendszerét, amely az elviselhető mértéken túl korlátozza a magyar írótársadalom kívánatos autonómiáját.

Tiltakozásunkat a Magyar írók Szövetségének választmánya elé terjesztjük azzal a kívánsággal, hogy mérlegelje és támogassa; képviselje az állami szervek előtt.

A JAK vezetősége




A választmány, illetve az írószövetség vezetősége arra hivatkozva, hogy a JAK javaslata nem volt kellően előkészítve, elnapolta megvitatását és elfogadását. Olyan értelmű kérést továbbítottak a kultúrpolitikai vezetőségnek, hogy a jövőben együtt beszéljék meg a kulturális életet érintő kérdéseket.

Sci[SZJ] [Szilágyi Sándor]































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon