Skip to main content

Egy szín a palettán

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Legszebb a sárga, ezzel a tintával írna, írta,
„a szegény kisgyerek”, annak a kisleánynak
akit szeret, sok-sok levelet, Goethe szerint meg
a sárgától éppúgy soha el nem választható a fény,
ahogy a kéktől sem valami sötétség – legszebb
a sárga, sárga a Nap odafönt, amikor kel és alant
amikor árnya az alkonyi Balaton sötét kékségébe
hasít, sárgák a sötétkék éjjeli égbolt virágai, a csillagok
és sárgák a föld csillagai, a virágok, a nárcisz, a jázmin,
a kikerics, a rózsa, a krizantém, a tavasz, az ősz...
Hogy lehetett, hogy mindig a sárga pecsételte meg
a megalázottakat, a kitaszítottakat, az áldozatokat,
a gettók óljaiba terelt izraelitákat, a szerteszórt izmaelitákat,
arabokat, besenyőket, böszörményeket, kálizokat,
kurdokat, az inkvizícióknak máglyára hurcolandó, a san-
benitóba
, a sárga szentzsákba tömött eleven tüzelőit –
hogy lehetett?
                  hacsak nem azért, amiért Kosztolányinak
a legszebb a sárga, és amiért Goethe szerint a sárgától
soha el nem választható a fény...? (Vagy éppen, recip-
rok, Goethe ezért gondolta, hogy a sárgától nem választ-
ható el a fény, és Kosztolányinak ezért legszebb a sárga.)






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon