Skip to main content

Európai önvédelem

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A szektakérdésben, a Beszélőben megjelent írások sajnálatosan nélkülözik a téma tárgyalásához szükséges minimális szakértelmet és az újságírói tisztesség megkövetelte tárgyilagosságot.

1. A Segítő Barát munkaközösséggel kapcsolatban adott valamennyi interjú, tanulmány, nyilvánosság előtti megnyilatkozás hangsúlyozta, hogy nem a nagyegyházak részéről indított keresztes háborúról van szó, hanem a destruktív kultuszok tevékenysége révén kárt szenvedett családok ifjúság- és családvédelmi társadalmi szerveződéséről. A segítséget kérő családok között döntő többségben vannak a felekezeten kívüliek vagy olyanok, akik a történelmi egyházakkal laza, formális kapcsolatot tartanak. A destruktív kultuszok gyűjtőfogalmat az amerikai szociológiai és pszichiátriai szakirodalom alkalmazta először – világosan megkülönböztetve őket a világvallások bármelyik közösségétől. A szakirodalom egyértelműen rombolónak minősíti hatásukat társadalmi, pszichológiai, kulturális és egyéb aspektusokból. A vallásszabadsággal való visszaélés jelenségével szemben alakultak előbb az USA-ban, majd minden európai országban azok az önvédelmi, főként szülői kezdeményezések, amelyek közül az egyik (leverkuseni) képviselője tartott előadást a Reménység Szigetén. Következésképpen a destruktív kultuszok elleni védekezés elsősorban szekuláris tevékenység, aminek semmi köze nincs a klerikalizmushoz, az antiszemitizmushoz, a kereszténydemokráciához. Az is nyilvánvaló, hogy az amerikai szubkultúrák atmoszférájában született destruktív kultuszok nem hasonlíthatók a két világháború közt Magyarországon kibontakozó keresztény felekezetekhez, amelyek részben a világprotestantizmus egy-egy jelentős ágazatát (baptizmus, metodizmus stb.) képviselték, részben az agrárszocialista mozgalmakkal paralel szociális gyökerű vallási képződmények voltak. A destruktív kultuszokkal kapcsolatos magyarországi társadalmi tiltakozás ugyanolyan jelenségekre reagál, amikről az amerikai és európai sajtó annak idején egyértelműen beszámolt: szülő- és családellenesség; az áldozatok izolációja; teljes szeparáció; totális kontroll; személyi kultusz; hierarchikus függőség; pszichotechnikával létrehozott kóros dependencia; a személyiség teljes átváltoztatása; a fizikai rabszolgaság szó szoros értelmében vett végeredménye – a háttérben multinacionális-multimilliomos pszichobiznisz. Ez az a jelenség, amire a magyar sajtó egészen a Népszabadságtól a Kiskegyedig – egyértelműen és elutasítólag reagált.

A Scientológia (és Faludy György)

2. A Beszélő-cikkek a Scientológiát védik elsősorban, amivel kapcsolatban csupán Faludy György írását szeretném idézni a Magyar Hírlapból: „Németh Géza lelkész nemrég élesen kikelt a hazánkat újonnan elárasztó szekták ellen. Miután kritikája elsősorban a scientológiát érintette, szívvel-lélekkel támogatom álláspontját. Kanadában meg az államokban évtizedekig figyeltem e szekta működését. Több ismerősöm csatlakozott hozzájuk, majd kétségbeesetten próbált menekülni tőlük. Kötelességem az olvasók figyelmét felhívnom reájuk.” Ezután Faludy György alapos esettanulmányában részletezi Fléance és mások kirablásának és tönkretételének történetét a Time magazinban. „A pénzvágy és erőszak virágzó kultuszának” nevezett, Bartus úr által védelmezett Scientológia-kultusz utasításrendszerében kritikusaikat minden lehető módon támadni, megsemmisíteni kell, beleértve a hazugságot, csalást és a fizikai megsemmisítést (Hubbard: Communication Office Policy Letter, 1966. 10. 18.). Nehezen tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy az említett Beszélő-cikkekben személyem ellen publikált valótlan rágalomanyag mögött már a fenti utasítás megvalósulása áll. Már csak arra kell várnunk, hogy Faludy Györgyről is kiderül, az ő szektaellenes írása mögött is antiliberális, klerikális hatalmak állnak.

A Krisna-kultusz alapelvei

Ami pedig az ugyancsak nagyvonalú jóakarattal kezelt Krisna-kultuszt illeti, érdemes szemügyre vennünk az ötezer éves védikus írások – amiket mint vallástörténeti értékeket én is nagyra becsülök – magyarázata ürügyén, a kultusz által szentként tisztelt alapító kinyilatkoztatásait:

„A vallási elvek alapján történő erőszak messze magasabb rendű, mint az állítólagos erőszakmentesség.” (7:36)

„Egy odaadó feleségnek, aki a kinyilatkoztatások szerint a férj társa jóban-rosszban, joga van elfogadni az önkéntes halált férjével együtt, ha nincs gyermeke.” (7:45)

„A monarchia messzemenően jobb, mint az a demokráciának nevezett államforma, amelyben nincs kellő képzés és nincs felelősség.” (18:43)

„A vallástalanság barátját száműzni kell az országból, és így az ország megmenekül a becstelenségtől.” (7:31)

„A gazdasági fejlődés alapja a föld és a tehenek… Semmiképpen azonban nincs szüksége az embernek húsra, halra, vasszerszámokra és gépekre.” 10:4)

„A démonok rendkívüli természetfölötti erővel rendelkeznek, mellyel anyagi csodákra képesek, ám ennek ellenére mindig a társadalom zavaró elemei maradnak. A modern démonok azok a veszedelmes tudósok, akik anyagi csodákat találnak fel, hogy megzavarják a társadalmat.” (15:8)

S végül valami elméleti magyarázat arra, hogy miért találtak az amerikai és németországi Krisna-templomokban fegyverraktárakat, géppisztolyokat:

„Egy ksataiyának (krisnás harcos) az a kötelessége, hogy harcoljon a jó ügyért, az ellenségre való tekintet nélkül. Kötelessége teljesítése közben az embert nem szabad hogy megzavarja az anyagi test pusztulása, mely csupán az élőlény külső öltözete.” (8:47)

Nos, ez a világnézet, amelyikben tehenet tilos, de embert szabad ölni, nemcsak az európai jogrenddel, de a hindu erőszakmentesség nemes hagyományaival is éles ellentétben van. Vajon közömbösen szemlélhetjük-e, hogy ezeket a „vallási” elveket tanítsák magyar fiataloknak az általuk tervezett guru-kulu „egyházi” iskolákban?

A hívei által visszatért Krisztusként imádott multimilliomos, koreai származású fegyvergyáros, Moon úr kultusza hazai gyümölcseként mintegy huszonöt magyar fiatalt házasítottak össze a szöuli stadionban úgy, hogy Moon úr jelölte ki jövendőbelijüket, s ez történetesen úgy sikerült, hogy majdnem mindnek más nemzetiségű (ukrán, iráni stb.) párja rendeltetett. A névsort hivatalos magyar érdeklődésre a szervezők adták ki, tehát semmi titokzatos nincs benne, hogy tudomásunkra jutott.

Törvénymódosítási javaslatok

Lehet, hogy csökönyösen konzervatív gondolkozásúnak tűnök, de én már csak azt tartom normálisnak, ha egy fiatalnak saját szabadságában áll a párját úgy választani, hogy ismeri azt, s az agymosás félelmes példájának tartom, ha ezt az alapvető emberi jogot bármiféle vallás a fiataltól elvitatja.

Az előadottak talán érzékeltetik az olvasóval, hogy miféle „egyházak” garázdálkodnak a világnézeti tájékozódás vákuumában lévő, nem vallásos fiataljaink között. Ezek alapján a vallásügyi törvények tekintetében a következő változtatásokat tartom szükségesnek:

1. Minden állampolgárnak joga legyen meghatározni, hogy melyik egyházat kívánja vagy nem kívánja támogatni.

2. Sem felekezeten kívüli, sem „történelmi hitű” (keresztény, zsidó) állampolgárok költségvetési pénzét a parlament ne fordítsa destruktív kultuszok támogatására – mert erre egyetlen európai demokráciában sincs példa.

3. A bíróságok – visszamenőleg is – vizsgálják meg a regisztrálásra jelentkezett(ző), hazánkban nem honos kultuszok előtörténetét;

– büntetőjogi, bűnügyi szempontból (ki fog derülni, hogy az USA és Európa számos országában a gyilkosságoktól az adócsalásig terjed a botránykrónika);

– alkotmányjogi szempontból: az adott kultusz tanítása a demokráciáról, az államról vajon kompatíbilis-e értékeinkkel;

– egészségügyi szempontból: tanít-e olyat, gyakorol-e olyat nemzetközi tapasztalat alapján az adott kultusz, ami ártalmára lehet hívei egészségének (pl. a véradási tilalom a jehovistáknál, Scientológia-kurzusok „gyógyító” hatása stb.).

Mindazokat a kultuszokat, amelyek ezen a szűrőn fennakadnak, nemkívánatosnak kell nyilvánítani, különösen akkor, ha nem sajátosan vallási, hanem üzleti tevékenységet folytatnak (pl. Boszorkányok Egyháza, a tenyérjóslás mint vallási tevékenység, méregdrága „tanfolyamok” stb.).

Konklúzió

4. Rendőri eszközöket kell alkalmazni akkor, ha vallás ürügyén adó-, gyámügyi, ifjúságvédelmi stb. törvényeket sértenek meg. A Segítő Baráthoz bejelentések érkeztek a vallási fasizmus több csoportja jelenlétéről, így pl. a sátánistákról, az „Isten Gyermekei” (David Berg) illegális csoportjairól (jellegzetességük, hogy női tagjaikat prostitúcióval való térítésre kényszerítik), egy ismert, egyetemeinken plakátozott gururól, aki kiskorú középiskolás lányokat avat be éjszakánként a „misztériumba” stb.

Nem kívánom elsorolni mindazokat az „antiklerikális” megnyilatkozásokat, amiket az elmúlt négy évben a széles nyilvánosság előtt szükségesnek véltem elmondani különböző magas hierarchiák régmúlt, közelmúlt vagy mai tevékenységével kapcsolatban – mindig a lelkiismereti szabadság, a kritikai szabadság jegyében. Ezt csak azért említem meg, mert ezekkel együtt úgy érzem, erkölcsi jogom van a szektás agresszió, a mesterségesen létrehozott elmebetegség, az új, intoleráns fundamentalizmusok feltárására. Ám határozottan visszautasítom, hogy bárki ezt a társadalmi szolgálatot ürügynek tekintse a magyar nép többsége által tisztelt történelmi egyházak támadására. A magyar római katolikus és protestáns egyházakat rafinált technikákkal pusztította egy olyan hatalom, amelyik tízmilliók hullahegyén hirdette a vulgáris materializmus igazságait. Minden gonoszkodó dezinformációval szemben én a magyar református egyház hivatalos lelkésze vagyok, s az Erdélyi Gyülekezet – amint ezt minden tisztességes ember jól tudja országunkban – nem „szakadár vallási csoport”, hanem a legszegényebbek, az erdélyi kisebbségi magyarok budapesti otthona, ökumenikus karitatív műhelye. Aki az erdélyi magyarság szolgálatát végző egyházi munkát azonos szintre helyezi a manhattani szubkultúrák agyaficamodott kultuszaival, az ezzel önmagát minősítette…

Végzetes tévedése lenne a magyar liberális pártoknak, ha a destruktív szekták ügyéből pártpolitikai zászlót feszítenének. Ugyanis az „Anti Cult Movement” éppen a legjobb európai liberális tradíció jegyében küzd minden vallási intolerancia ellen. A szocialista-szociáldemokrata értékek alapján tájékozódók pedig hagyományosan kritikusak minden álmisztikával, tudományellenes babonával szemben. Úgy vélem, a még hozzánk készülődő 2500 bejegyzett kaliforniai kultusz elleni európai önvédelem jegyében, a szellem és szabadság emberei – pártállástól függetlenül – egymásra találhatnak.




























































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon