Évi rendes válságjelentés

F. Havas Gábor

Nyomtatóbarát változat

Talán a nyári uborkaszezon is szerepet játszott benne, de a sajtó élénk érdeklődést tanúsított a hír iránt, miszerint a Beszélő súlyos pénzügyi válsággal küzd. Pedig megszokhatták volna már. Alig egy éve jelent meg a lap hasábjain szerkesztőségünk végveszélyben fogant segély kiáltása. És a bajok nem akkor kezdődtek, hiszen ahhoz is idő kellett, amíg rászántuk magunkat, hogy kifecsegjük a gondjainkat. Mert idestova két éve – Guildensternnel szólva – „bizony, csak úgy evickélünk mi”.

„A szerencse titkos részein” – válaszolná erre Hamlet. S tán lenne is némi igaza, hiszen még mindig életben vagyunk, noha a tömegkommunikáció mostani híradásai nyomán sokan már elparentáltak bennünket. Egyik hűséges olvasónknak pénteken, amikor meg akarta vásárolni legújabb számunkat, az újságárus azt felelte: a Beszélő megszűnt, a rádió is bemondta.

Nyilván vannak, akik szerkesztői, újságírói teljesítményünktől sincsenek elragadtatva. Egy biztos: menedzsernek sokkal rosszabbak vagyunk. Mégis rákényszerültünk arra, hogy a magunk bájosan amatőr módján, harmadik-negyedik foglalatosságként, nagy csetlés-botlások közepette az üzletpolitikát is mi csináljuk. Mert az életben maradást biztosító támogatóink csak-csak akadtak, de olyan tőkeinjekciót sosem sikerült kapnunk, hogy vérbeli menedzsereket meg tudjunk fizetni, s ezáltal stabilabb pénzügyi alapokat teremthessünk a folytatáshoz. Így aztán maradt a házilagos üzletpolitika – hozott anyagból.

A Soros-alapítvány többször túllendített bennünket a holtponton, az elmúlt év nagy slamasztikájából pedig a Postabank húzott ki minket. Némely pontatlan híradás alapján most mégis az a látszat keletkezhet, mintha a Postabank volna a legújabb válság fő oka. Pedig inkább fordítva van. Ők az okai, hogy olyan is volt, amikor nem voltunk bajban. Egyéb forrásoknak vagyunk híjával.

Sokak számára azért pikáns a Beszélő legfrissebb válsága, mert azt gondolták volna, hogy az SZDSZ-hez közel álló lapnak éppen most, a szabad demokraták kormányzati pozícióba kerülésével virrad majd föl a napja. Akár elégedettséggel is eltölthetne bennünket, hogy ez nem így van. Lám, az SZDSZ hű maradt önmagához, s amit ellenzékiként bírált, azt kormányra kerülve sem tartja helyesnek. Azért a dolog nem ilyen egyszerű. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem győzzük elhessegetni azt a – meglehet rosszhiszemű – gyanút, hogy az SZDSZ vezető köreiben vannak, akik nem kedvelnek bennünket, s ezt a potenciális szponzorok elől sem titkolják el.

Akár így van, akár nem, mi töretlenül optimisták vagyunk – a lap megújítására készülünk –, bár, hogy az optimizmusunkat a válságtűrő képességünkön túl mire is alapozzuk, azt e pillanatban talán nem tudjuk elég szabatosan megfogalmazni.

Mindenesetre arra kérjük a kedves olvasót, hogy ne dőljön be egyes felelőtlen újságárusok dezinformációjának. A mostani, a szokásosnál nagyobb terjedelmű számot követően, a jövő héten a nyári szabadságolásokra való tekintettel ugyan nem jelenünk meg, de az azt követő héten ismét ott leszünk minden újságpavilonban.

Na jó, majdnem mindegyikben.

• Néző-pont