Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Mennyire elégedett az egyezséggel?

Koppány Zoltán: Azt hiszem, az a vonal, az az álláspont, amelyet a fővárosi törvény kapcsán a kerületi polgármesterek képviseltek, most elfogadásra talált. Mi, akik kezdettől fogva részt vettünk a törvénytervezet kidolgozásában, úgy érezzük, hogy a mostani egyezségben sikerült visszatérni az eredeti elgondolásokhoz. Nagyon fontos az, hogy egy törvénynek meglegyen a gerince, és ha ezt valahol megbontjuk, akkor az egész törvényt el kell dobni. Nagyon sokan próbáltak ebbe az egész törvény filozófiáját megalapozó gerincbe különböző módosításokat beletenni. Ezeknek a módosításoknak túlnyomó része idegen testként hatott. A mostani tárgyalások során végigvettük az eredeti tervezet főbb pontjait, és minden egyes kérdésben külön-külön próbáltunk meg egyezségre jutni.

Beszélő: Mennyiben volt ez az egyezség kompromisszum a kerületek részéről?

K. Z.: Úgy érzem, a kerületek megvédtek saját álláspontjukat egy attól teljesen idegen gondolkodással, állásponttal szemben.

Beszélő: Mit ért Ön idegen állásponton?

K. Z.: Ha nem akarunk ideológiai vitákat folytatni, két eset lehetséges: vagy egy központi akarat fogja eldönteni, hogy kétmillió ember milyen közigazgatási rendeletek, szabályozók szerint él, vagy pedig a kerületek megkapják a városi önkormányzatok jogait, és elősegítik egy olyan koordináló, a saját feladatait jól ellátó főváros kialakulását, amelyben – és erről ritkán beszélünk, pedig ez az egész lényege ennek a vitának – a liberális szempontok érvényre juthatnak. Úgy gondolom, hogy az a bizottság, amelynek munkájában részt vettem, kezdettől fogva ezt az álláspontot képviseli. Ez az álláspont egyébként az önkormányzati választások idején a Szabad Demokraták Szövetségének is álláspontja volt. Mi mindig is ezt a liberális szellemiséget próbáltuk meg képviselni.

Beszélő: Ön szerint a fővárosi önkormányzat eltért ettől a szellemiségtől a választások óta eltelt időszakban?

K. Z.: Úgy gondolom, hogy ez így van. Hogy miért, annak sok oka lehet, számomra az a legelfogadhatóbb verzió, hogy a főváros úgy érzi, felelősséggel tartozik a városért mint egészért. Ebből az aspektusból számomra teljesen érthető a főváros álláspontja: az ember csak a saját hatáskörében vállalhat felelősséget; ha úgy érzi, hogy valamiért felelősséggel tartozik, akkor azt szereti önmaga intézni.

Beszélő: Nem gondolja, hogy a kerületi önkormányzatok is eltértek a fent említett szellemiségtől az idők során?

K. Z.: Úgy gondolom, hogy a két álláspont szembeállítása durva politikai egyszerűsítés. Eleve feltételezi, hogy a kerületek nem gondolnak a főváros működőképességére, ami így messzemenőkig nem igaz. Mi mindig igyekeztünk úgy megfogalmazni igényeinket, hogy azok ne veszélyeztessék a főváros működését. Sohasem tagadtuk a főváros jelentőségét, politikai szerepét.

Beszélő: Sokan azt gondolják, hogy egy olyan nehéz helyzetben lévő kerületnek, mint amilyen az Ön által vezetett VIII. kerület is, érdekében állna egy erős főváros, amely mintegy kiegyenlítené a kerületek közti éles különbségeket.

K. Z.: Sajnos ez a gondolat végigvonult az egész polémián. A sajtóban a kívülállásnak, a hozzá nem értésnek köszönhetően gyakran hangoztattak ilyen érveket. A mi álláspontunk kezdettől fogva az volt, hogy gazdálkodó kerületekre van szükség. És pontosan az olyan nehéz helyzetben lévő kerületeknek, mint pl. a VIII. kerület, van szükségük mindazokra az önálló gazdálkodási lehetőségekre, melyek segítségével meg tudják oldani problémáikat. Ez a mostani tervezet minderre lehetőséget nyújt. Meg kell mondanom, hogy ettől egy kicsit tartok is, ugyanis nem vagyok biztos benne, hogy minden kerület rendelkezik megfelelő, felelősségteljes elképzelésekkel.

Beszélő: Ön szerint mi okozta azt, hogy az SZDSZ-es vezetésű főváros és az ugyancsak SZDSZ-es kerületi önkormányzatok között így elmérgesedett a viszony?

K. Z.: Úgy gondolom, hogy az SZDSZ számára politikai szempontból a főváros értékesebb volt, mint a kerületi önkormányzatok. Nem állítom azt, hogy ez hivatalos álláspontja volt az SZDSZ-nek, de az biztos, hogy nem vették igazán komolyan a főváros és a kerületek közötti konfliktust. Egyfajta kívülállással kezelték ezt az egész ügyet. Szerintem a kerületek sokkal többet kezdeményeztek a konfliktusok megoldásának érdekében. Érezhető volt még egyfajta lekezelés, távolságtartás is az SZDSZ-en belüli úgynevezett második vonallal szemben. Ez a Beszélő cikkeiben – gondolok itt elsősorban F. Havas Gábor múlt heti írására – hangsúlyozottan megjelent. Egyébként ez az SZDSZ-nek egy régi keletű problémája. Azt, aki nem élte végig mindazt, amit ők annak idején végigéltek, azt nem igazán tekintik családon belülinek, abban nem bíznak igazán. Havas Gábor cikke elsősorban erre a félelemre volt alapozva. Ami nem lett volna feltétlenül baj, hogyha mindez konstruktivitással párosul. De úgy érzem, a konfliktusok megoldásához ez az írás semmivel sem járult hozzá. Ez egyébként elmondható a Beszélő más, önkormányzati problémákkal foglalkozó cikkeire is. Meglepett az írások hangvétele. Úgy írtak rólunk, ahogy ellenségekről szokás. Ami megint csak sokkal inkább elfogadható lett volna, ha a cikkek valamilyen megoldással is szolgálnak a konfliktusok feloldására. Tendenciózusnak találom azt, hogy a Beszélő pont azt a három polgármestert támadta, akik a tárgyalásokon a kerületek képviseletében részt vettek.

Beszélő: Mekkora az esélye annak, hogy a kerületi önkormányzatok, beleértve a nem SZDSZ-es vezetésűeket, elfogadják a tervezetet?

K. Z.: Mostanáig (kedd délután) 12 polgármester adta beleegyezését. Természetesen nem volt elvárható, hogy minden polgármester azonnal elfogadja a tervezetet, voltak kisebb véleménykülönbségek, de azt hiszem, ezek könnyen megoldhatóak. Ami a nem SZDSZ-es polgármestereket illeti, velük is jó kapcsolatban vagyunk, és én nem látom akadályát annak, hogy ők is beleegyezésüket adják.

Beszélő: És a kormányzat?

K. Z.: Kormányzati részről többször elhangzott, hogy amennyiben a főváros és a kerületek egyezségre jutnak, ők ezt az egyezséget elfogadják. Úgy gondolom, hogy a kormányzatnak is elsőrendű érdeke, hogy egy a kerületek és a főváros közötti konszenzuson alapuló fővárosi törvény szülessen meg. Erre most minden esélyünk megvan.

• Beszélő