Skip to main content

Feltámadásos történet az Úrral és Petri Györggyel

Szőcs Géza

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
N&n galéria


„Gyakran úgy ébredek mint halálom után.

Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazása
annak, amit a hétköznapi nyelv
Úgy mond: Valósággal újjászülettem.”

Arra ébredtem, hogy az Öreg
éppen kilép a faliórából
mint gyarmatosító a bungalowból
a vadak közé

kilép, és, ahogy a Petriét szokta,
nekilát szakállam srófolgatni

– Köszönöm, hogy ma is gondoltál rám
szólítottam meg. Bólintott
– Petri Gyuri már felébredt? érdeklődtem
nem felelt
– Ugye nem felejted el, hogy őt is...? fojt
tattam, majd, mivelhogy tovább hallgatott,
még egyszer:
– ugye nem feledkezel meg róla?

De nem felelt
ott állt a mosoly
és nem mosoly
közti keskeny gázlóban
majd elenyészte őt nagy tűzijátékkal
a falióra-bungalow

közelebb léptem, hogy kiolvassam mit ír rajta
azt írja rajta: Pokol.

Ez volt az a lángoló
falióra-bungalow




































Hivatkozott cikkek

Kitörési pont: az iskola
Egy csapásra
A költségvetés szíve
Pro urbe

Megjelent: Beszélő folyóirat, 9. szám, Évfolyam 6, Szám 8


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon