Skip to main content

kabátlopás

Szigeti Andor

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

mert mért pont ez ne lenne mindegy
mért pont most lenne más
holnap vagy tegnap szélcsendes őszben
életvidám kabátlopás

talán ha lenne némi pátosz késhegy-
remenő küzdelem ringó csípő keltette vágy
cipősarok imbolygó fenék fegy-
vernek látszó tárgy

na persze az is elég vicces mikor tétova mozdu-
latokkal botorkál haza kezében három szatyrot cipel
kiteszi beteszi leteszi felveszi megfordul
kis híján maga alá vizel

vagy ahogy elszántan vágtat végig az utcán
rajzfilmhősök kitaposott nyomán
lüktető véredénycsörömpölés az agyban
vérengző teknősök a fal túloldalán

de sajnos veszteni tanul csak írja az univerzális lemondó nyilatkozatot
hajnalban kel felüléseket végez
a tükörtől választ várva kérdez
s reméli nem hagy túl sok árulkodó nyomot

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2011. december, Évfolyam 16, Szám 12


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon