Skip to main content

Kedves Barátaim,

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Hol lesz, hol nem lesz…


felszólítástok, hogy körkérdéseitekre válaszoljak, valóban megtisztelt, sajnos azonban, még ha a kitűzött határidő (nov. 10.) nem volna is oly közeli, úgy vélem, aligha tudnék kielégítően válaszolni a föltett kérdésekre. Zömük – érzésem szerint – oly természetű, hogy még az előre nem látható eseményeket elhanyagolva és arra sem számítva, hogy új dokumentumok, tények kerülhetnek napfényre, a válaszadás így is szerencsejátékra emlékeztető találgatás maradna.

Másrészt viszont, lévén több mint 30 esztendeje emigráns, csak fogyatékosán ismerem a magyarországi viszonyokat, viszonylatokat, ám annál többet hallok az átlagmagyar politikai kiábrándultságáról, tehát valóban irracionális könnyelműség volna jóslásokba bocsátkoznom, avagy véleményt megkockáztatnom, mit tehetnének a politikai pártok, a társadalmi szervezetek a valódi magyar demokrácia megteremtésére és megszilárdítására.

Munkásságtokat helyesléssel becsülöm, és a legjobbakat kívánom valamennyiteknek.

Szívélyes baráti köszöntéssel:








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon