Skip to main content

Kinek a püspöke?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Hét plébános levele a győri egyházmegye püspökéhez


Dr. Pataky Kornél püspök
Győr, Káptalandomb 1.
H-9002 Győr, Pf. 60.

Főtisztelendő Püspök Úr!

A győri egyházmegye lelkipásztorilag mélyponton van. Annak ellenére igaz ez az állítás, hogy a politikai változások következtében jóval kedvezőbb körülmények között végezhetjük munkánkat. Úgy látjuk, hogy ezen lehetőségekkel az egyházmegye felelős vezetője és közvetlen munkatársai nem tudnak élni.

Ez megmutatkozik abban, hogy a jézusi koncepcióval nem rendelkező, az elmúlt kommunista rendszert kiszolgáló papok vannak az összes kulcspozícióban. Ez igaz a püspökségen dolgozókra, és igaz a teológia rektorára, valamint teljes tanári karára, az összes városi plébánosra s néhány kivételtől eltekintve az esperesek teljes sorára. Ma sem változott semmi, ezt bizonyítja számunkra, hogy a legutóbbi püspöki körlevélben a közelmúltban ismét azok kaptak egyházi rangokat, akik eddig az Állami Egyházügyi Hivatal intencióit hajtották végre. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy hosszú évek erőfeszítései a dialógus felélesztésére, mindig merev elutasításra leltek. No, nem az ígérgetések területén, hanem a konkrét lépéseket illetően.

Utólag is csak tiltakozni tudunk amiatt, hogy helyezéseinket mindig az Állami Egyházügyi Hivatal kényszerítette, javasolta Püspök Úr munkatársainak, illetve Püspök Úrnak, s Önök mindenben hűségesen kiszolgálták ellenünkben a kommunista-ateista diktatúra óhajait.

Püspök Urat a Kádár-rezsim 1980. augusztus 29-én a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntette ki. Püspök Úr megfenyegetett minket felfüggesztéssel, büntető áthelyezéssel, amikor nem tettünk állami hűségesküt, hisz Jézus ezt kifejezetten tiltja, valamint nem voltunk hajlandók közösségeinket cserbenhagyni, amikor büntető elhelyezésekkel akarták tönkretenni munkánkat.

Szégyenletes esemény volt, amikor (jórészben még kispapok is voltak közöttünk) a BM és Miklós Imréék nyomására engedelmességi hűségnyilatkozatot tetettek velünk, ezzel ismét megbélyegezve minket a széles nyilvánosság előtt.

Említhetnénk útlevélkérelmeink elutasítását, a katonaságot megtagadó testvéreink támogatásának megtagadását s azt a szégyenletes eseményt is, ahogy felszámolták a soproni domonkos templom ifjúsági, közösségi munkáját.

Mindezen tények tudatában felszólítjuk Püspök Urat és közvetlen munkatársait, hogy mondjanak le jelenlegi pozíciójukról, s vonuljanak vissza.

Szükségesnek tartjuk, hogy még lemondása előtt kérjen nyilvánosan bocsánatot a meghurcolt papoktól, akiket az ötvenes években vagy később üldöztetés ért. Őket azonnal rehabilitálni kell. Valamint szorgalmazza, hogy az egyházi törvénykönyvben foglaltaknak megfelelően a püspököt ne felülről jelöljék ki az egyházmegye élére, hanem alulról, választással (377. kán. 1 §) töltsék be ezt a szolgálatot, s a Szentszék a választás eredményének megfelelően szentelje fel az alkalmas személyt.

Ezzel egyszer s mindenkorra megszüntethetnénk az állami beleszólást a püspökök választását illetően.

Levelünket nyílt levélnek tekintjük.

Bábolna, 1990. május 25.

Tisztelettel:

Vincze József pázmándfalui plébános
dr. Galla Gábor bői plébános
Gyűrű Ferenc egyedi plébános
Szabó Gyula mezőörsi plébános
Tóth Miklós rábakecöli plébános
Butsy Lajos nagyigmándi plébános





































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon