Nyomtatóbarát változat
A Beszélő nem először beszél a határon túli magyar kisebbségek belső rétegződéséről, a mesterséges politikai egység kérdőjeleiről. Ez évi 20. számunkban Cs. Gyímesi Éva és Gyurovszky S. László fejtette ki kételyeit. Ezúttal Végel László újvidéki író, publicista érvel az összetett kisebbségkép szükségessége mellett, Magyari Nándor László csíkszeredai társadalomkutató pedig a romániai magyar vezetők társnemzet-programjának veszélyeit veszi szemügyre.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 4 nap
10 év 25 hét
10 év 29 hét
10 év 29 hét
10 év 31 hét
10 év 31 hét
10 év 31 hét
10 év 33 hét
10 év 34 hét
10 év 34 hét