Skip to main content

Kronológia – 1958

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1958. jan. 18. Szénási Géza legfőbb ügyész vádat emel Nagy Imre és társai ellen.

1958. jan. 24. Budapesten átadják a Széchenyi-hegyi televíziós nagyadót.

1958. jan. 28. Kádár János helyett Münnich Ferencet nevezik ki a Minisztertanács elnökévé. Kádárt és Kállai Gyulát államminiszterré, Benke Valériát művelődésügyi miniszterré nevezik ki.

1958. febr. 1. A Népszabadság évfolyamainak számát 1956. október helyett a Szabad Nép megjelenésétől számítják, így a III. évfolyam 26. szám után a XVI. évfolyam 27. szám következik. A szakszervezet napilapja Népakarat helyett ismét Népszava néven jelenik meg.

1958. febr. 5–6.
A Nagy Imre és társai elleni titkos per kezdete a Fő utcai börtön és bíróság elkülönített részében. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Külön-tanácsának elnöke Radó Zoltán. A vádlottak kihallgatása után a tárgyalást felfüggesztik, és bizonytalan időre elnapolják. Radót visszahívják tisztéből.

1958. febr. 14. Az MSZMP KB jóváhagyja az előző héten érkezett szovjet kérelmet, hogy a nyugati hatalmakkal kezdeményezett csúcstalálkozó miatt halasszák el a Nagy Imre-pert. Budapesten megalakul a Szovjet–Magyar Barátság Társasága.

1958. febr. 18. Az Elnöki Tanács rendelete – amely újra engedélyezi a kisipari tevékenységet – szerint a kisiparos legfeljebb három alkalmazottat foglalkoztathat, és iparát csak saját személyében gyakorolhatja.

1958. febr. 20–28. Kádár János és Kállai Gyula vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség látogat Romániába. Marosvásárhelyt Kállai azt állítja, hogy „a magyarországi ellenforradalom nyílt területi követelésekkel lépett fel”, és a szomszédos Romániában is „vissza akarták állítani a földesúri-tőkés kizsákmányolást”. Kádár pohárköszöntőjében köszönetet mond az 1956–57-es román segítségért, de kijelenti: „…itt laknak magyar származásúak is.”

1958. márc. 1. Budapesten több könyv jelenik meg az „ellenforradalomról”: Sólyom József: A Széna-téri banditák (riportkötet), Szamos Rudolf: Vérző város (napló), Szendrey József: Lesz még gyümölcs a fán? (regény), Otta István vezérőrnagy: Miért tartózkodnak a szovjet csapatok Magyarországon? (tanulmány), Kántor Zsuzsa: A Práter utca (ifjúsági regény), Berkesi András: Az októberi vihar (regény), Földesi József–Mezei András: Vaskerület (riportok).

1958. márc. 14–17. Az l. Magyar Szabadságharcos Világkongresszus tanácskozása Párizsban. Elnökké Dálnoki Veress Lajost, főtitkárrá András Sándort választják.

1958. márc. 15. A Művelődésügyi Minisztérium nem engedélyezi a magyar színházak részvételét a párizsi színházi fesztiválon.

1958. márc. 24. Az Angol Kommunista Párt küldöttsége (John Gollan főtitkár, D. Matthews és R. Palme Dutt PB-tagok) Budapesten az MSZMP képviselőivel (Kádár János, Kiss Károly, Nemes Dezső) tárgyalnak, és aggodalmukat fejezik ki a készülő Nagy Imre-perrel kapcsolatban. Javasolják a per nyilvános tárgyalását és annak biztosítását, hogy Nagy Imre ismerje el bűnösségét. Beszámolnak az Angol KP súlyos válságáról is, melyet a magyar forradalom leverése okozott. Kádár János válasza: „Ha nem néznénk a világkommunizmus érdekeit, Nagy Imre bandája már rég a föld alatt lenne.”

1958. márc. 27–28. Magyar–jugoszláv pártközi tárgyalások Kara-Gyorgyevon és Tito, illetve Kádár János vezetésével.

1958. márc. 27. Hruscsov, első titkári tisztségének megtartása mellett, a Szovjetunió miniszterelnöke lesz.

1958. márc. 29. Bevezetik a gyakorlati foglalkozást a gimnáziumokban és az általános iskolákban.

1958. április Látványosan romlik a szovjet–jugoszláv viszony. A Szovjetunió gazdasági szankciókat vezet be Jugoszláviával szemben.

1958. ápr. 2–10. Hruscsov vezetésével szovjet párt- és állami küldöttség látogat Magyarországra. A delegáció országszerte számos nagygyűlésen vesz részt. A magyar vezetőkkel folytatott tárgyalásokon Hruscsov jóváhagyja az MSZMP vezetésének addigi működését.

1958. ápr. 15. Könyvindex készül a Művelődésügyi Minisztériumban a forradalomban részt vett és a külföldre menekült írók műveiből.

1958. ápr. 22. Kivégzik Péch Gézát, Balogh Lászlót, Gerlei Józsefet és Békési Bélát, a Bagoly-csoport tagjait.

1958. ápr. 24. Kivégzik Szilágyi Józsefet, akit a Legfelsőbb Bíróság Népbírósága Vida Ferenc vezette tanácsa az április 16–18. között megtartott tárgyaláson ítélt halálra. Ügyét hajlíthatatlan magatartása miatt különítették el a Nagy Imre-per többi vádlottjának tárgyalásától.

1958. máj. 9–12. Gomulka és Cyrankiewicz vezetésével – másfél éves lengyel halogatás után – lengyel párt-és állami küldöttség látogat Magyarországra. A megbeszélések során szóba kerül Nagy Imre ügye is. Gomulka ígéretet kap Kádár Jánostól, hogy ha lesz is per, halálos ítéletek semmiképpen sem születnek.

1958. máj. 10.
Kivégzik a Schmidt-kastélybeli fegyveres ellenállást irányító katonákat: Pércsi Lajos őrnagyot, Csiki Lajos hadnagyot és Erdősi Ferenc hadnagyot.

1958. május 18. Országos KISZ-mozgalom indul a Hanság lecsapolására. A fiatalok első csoportja június 15-én érkezik meg a Hanságba.

1958. máj. 20–23. A KGST-országok kommunista és munkáspártjainak értekezlete Moszkvában megvitatja az országaik közötti együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseit, a nemzetközi munkamegosztás következetes megvalósítása, a termelés ésszerű szakosítása és egybehangolása szempontjából. A magyar küldöttséget Kádár János vezeti.

1958. máj. 21. A Népszabadság háromoldalas, A JKSZ VII. kongresszusáról című szerkesztőségi cikke támadja a „jugoszláv revizionizmust”, külön kitérve annak 1956-os tevékenységére. A Pravda június 15-én és 16-án közli a cikket.

1958. máj. 24. Hruscsov Andropov jelenlétében fogadja Kádár Jánost. A Varsói Szerződés moszkvai ülésén éles támadások érik Nagy Imrét és a jugoszlávokat. A támadásokban Mehmet Shehu albán miniszterelnök jár az élen. A moszkvai tárgyalások eredményeképpen a tagországokban jelentős szovjet csapatcsökkentéseket hajtanak végre. Romániából végleg kivonják a szovjet csapatokat. A Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok létszáma lényegében nem változik, miután a felajánlott jelentősebb csökkentést Kádár János visszautasítja.

1958. máj. 27. Az MSZMP PB, majd június 6-án zárt ülésen a KB határozatot hoz arról, hogy a „népköztársaság törvényes rendjének megdöntésében bűnös, különleges ellenforradalmi csoporttal (értsd: Nagy Imre és társai) szemben szabad folyást kell engedni a törvényes eljárásnak”.

1958. máj. 31.–jún. 2. A MÚOSZ-ban lezárulnak a felülvizsgálatok, 120 újságírót zárnak ki. Újjáalakul a szövetség, elnökévé Szakasits Árpádot, főtitkárává Siklósi Norbertet választják.

1958. június Az MSZMP KB kulturális elméleti munkaközösségének állásfoglalása a népi írókról: „A népiek ideológiájának harmadikutassága és nacionalizmusa egyet jelent az ellenforradalom ideológiai igazolásával.” Ezt az értékelést a népiek korábbi tevékenységére is visszavetítik. Szalay Lajos, Argentínában élő grafikus 120 rajzot tartalmazó könyve néhány hónap alatt három kiadásban fogyott el a nyugati országokban. Az első 40 rajz a magyar forradalommal kapcsolatos.

1958. jún. 3. Hruscsov a Bolgár KP kongresszusán alapvetően helyesnek minősíti a Kominform 1948-as határozatát a „titoizmusról”. Szavai szerint „az ellenforradalmi puccs idején Budapesten a jugoszláv követség lett azoknak a központja, akik felvették a harcot a Magyar Népköztársaság kormánya ellen, a követség nyújtott menedéket a gyáva és áruló Nagy–Losonczy-csoportnak”.

1958. jún. 6. A Fővárosi Bíróság 7 évi börtönre ítéli Kéri József Győr-Sopron megyei főügyészt, aki november 4-e után a politikai okokból letartóztatottak folyamatos szabadlábra helyezésével, ügyükben a nyomozás megtagadásával, úgymond, akadályozta a megtorlást. 1958. jún. 12. A Népszabadságban megjelenik Kádár János A munkásosztály egysége – győzelmének záloga című vezércikke. Élesen támadja Kéthly Annát az „osztályárulás veteránját”, és a volt szociáldemokraták megítélésében 1956-os szerepüket tartja meghatározónak.

1958. jún. 9–15. A Nagy Imre-per. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével, Lakatos Péterné, Sulyán György, Fehér Kálmán és Bíró Mihály népbírák közreműködésével folytatja az elnapolt büntetőper tárgyalását. A vádat Szalai József és Béres Miklós ügyészek képviselik. A pert szigorúan titkosan bonyolítják, a szervezést Rajnai Sándor ezredes irányítja. Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélik.

1958. jún. 16. A Kozma utcai Budapesti Országos Börtönben, hajnalban, kötél által kivégzik Nagy Imrét, Gimes Miklóst és Maléter Pált. (Velük együtt végzik ki Gábor Péter újpesti nemzetőrt.) Holttestüket a börtön-udvaron betonba ágyazzák, majd 1961-ben titokban átviszik a 301-es parcellába.

1958. jún. 17. Nyilvánosságra hozzák az Igazságügyi Minisztérium közleményét a „Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntetőeljárásról és az ítéletről”. A közlemény a korábban kivégzett Szilágyi Józsefet megtévesztően itt említi. Ekkor jelentik be Losonczy Géza halálát is. A kivégzések hírére tüntetésre kerül sor számos nyugati országban a magyar és a szovjet követségek előtt. Az Egyesült Államok tiltakozik Nagy Imre és társainak kivégzése miatt.

1958. jún. 20. Münchenben háromezer ember tüntet Nagy Imre és társai kivégzése miatt. Bonnban, a tüntető magyar és német diákok tintásüvegekkel dobálják meg a magyar követség épületét. A rendőrség mintegy 150-200 diákot őrizetbe vesz.

1958. jún. 21. Az ENSZ ötös bizottsága nyilatkozatban ítéli el Nagy Imre és társainak kivégzését.

1958. jún. 23–27. Kádár János vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség látogat Szófiába. A Kádár tiszteletére rendezett nagygyűlésen Zsivkov üdvözli „az árulókkal szembeni kemény, de igazságos ítéletet”.

1958. jún. 23. Jugoszláv jegyzék a magyar kormányhoz: a jugoszláv kormány és a nép mély elkeseredéssel vette tudomásul Nagy Imre titkos elítélésének és kivégzésének meglepetésszerű hírét.

1958. jún. 28. Tíznapos hallgatás után Gomulka – a lengyel pártvezetés nevében – a gdanski hajógyárban tartott beszédében elfogadja a hivatalos magyar álláspontot a Nagy Imre-perrel kapcsolatban.

1958. július Nyilvánosságra hozzák az MSZMP művelődési politikájának irányelveit. A benne foglaltak évtizedekre meghatározzák a „szocialista kultúrforradalom” hivatalos irányát. Az emigráns Népszava különszáma Nagy Imre és társai kivégzéséről. – Az emigráns Irodalmi Újság teljes száma a Nagy Imre-perrel foglalkozik. – Az uruguayi Paysanduban kiállítást rendeznek a magyar forradalomról. – A yorskshire-i bányásztalálkozón hat méter magas akasztófát állítanak fel az ott lévő szovjet küldöttség „tiszteletére”.

1958. júl. 15. Egy magyar menekült első londoni napjáról szóló kisfilm készül Londonban Vas Róbert és Márton László rendezésében. – Lafayette-ben kiállítás nyílik a magyar forradalomról készült fényképekből. Aláírják a magyar–szovjet bűnügyi jogsegélyegyezményt. Ennek hatályba lépésével a Szovjetunióból hazatért elítéltek személyi okmányaiba bejegyzik a szovjet katonai bíróságok ítéletét.

1958. júl. 20. Dulles külügyminiszter nem fogadja a washingtoni magyar ügyvivőt, aki az amerikai külügyminisztérium Nagy Imre-perrel kapcsolatos állásfoglalásai miatti tiltakozását kívánja bejelenteni.

1958. júl. 23. A magyar kormány válaszjegyzéke a jugoszláv kormányhoz, amely magyarázni próbálja a Nagy Imre-csoport jugoszláv kapcsolatairól tett korábbi állításaikat.

1958. júl. 25. Kádár János beszámol az MSZMP KB-nak a Nagy Imre -perről. Kijelentése szerint az ítéletek mértéke a vádlottaknak a vizsgálat és a tárgyalás alatt tanúsított magatartásától függött.

1958. júl. 30. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság titkos előterjesztést küld az MSZMP Politikai Bizottságának a Dunakanyar vízi energiájának közös hasznosításáról.

1958. júl. 31. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézete kiadásában megjelenik az „Ellenforradalom Magyarországon, 1956” című tanulmánygyűjtemény I. kötete. Anonim szerkesztője Betlen Oszkár, aki A Nagy–Losonczy-csoport szerepe az ellenforradalom eszmei előkészítésében című tanulmányt is írta. A többi tanulmány szerzői: Jemnitz János és – Vadai György álnéven – Nonn György. Az előszóban jelzett további két kötet megjelenésére, amely a Rákosi-féle vezetés hibáival és bűneivel is foglalkozott volna, nem került sor. Még megjelenése előtt betiltják az ugyanott szerkesztett 1956-os dokumentumgyűjteményt, amely Kádár János beszédeit és nyilatkozatait is tartalmazta volna. E kompromittálási kísérlet miatt pártfegyelmi úton vonják felelősségre az intézet vezetőit: Betlen Oszkárt, Kálmán Endrét és Réti Lászlót.

1958. augusztus A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala közzéteszi a Nagy Imre és bűntársai ellenforradalmi összeesküvése című kiadványt, mint a Fehér Könyv V. kötetét.

1958. aug. 2. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Borbély János elnökletével Bibó Istvánt és Göncz Árpádot életfogytiglani, Regéczy Nagy Lászlót 15 évi börtönre ítéli.

1958. aug. 5. Az MSZMP PB határozatot hoz a nagymarosi vízlépcső megépítéséről.

1958. aug. 16. B. Szabó Istvánt, a Nagy Imre-kormány államminiszterét 3 évi börtönre ítélik. Az egészségügyi miniszter rendeletben határozza meg a kötelező védőoltások körét.

1958. aug. 19. A Nagy Imre-perről leválasztott három vádlott ügyében ítéletet hoz a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével: Haraszti Sándort 6 évi, Tánczos Gábort 15 évi, Fazekas Györgyöt 10 évi börtönre ítélik. Ledényi Ferenc hadbíró ezredes elnökletével a Legfelsőbb Bíróság Katonai Különtanácsa megkezdi a Honvédelmi Bizottmány tagjainak tárgyalását.

1958. ősz
Nagy Imre Intézetet alakul Brüsszelben magyar emigránsok részvételével (Heltai György, Nagy Balázs, Bak M. János, Kende Péter, Szász Béla, Sztáray Zoltán). Az intézet Szemle, illetve Etudes és Review címen magyar, francia és angol nyelvű folyóiratot ad ki 1959 és 1963 között. Az 1956. november 23-án Romániába szállított Nagy Imre-csoport le nem tartóztatott tagjai (Újhelyi Szilárd, Vas Zoltán, Rajk Lászlóné) és a családtagok több csoportban hazatérnek. (Szántó Zoltán és felesége már korábban hazatértek).

1958. szeptember Moszkvából hazatér Piros László és Bata István, majd Hegedűs András és Kovács István, az MDP budapesti első titkára. Rákosi Mátyás végleg, Gerő Ernő pedig 1960-ig moszkvai emigrációban marad.

1958. szept. 9. ítéletet hirdetnek a vezérkari tisztek perében: Kovács István vezérőrnagyot 6 évi, Márton András ezredest 10 évi, Zólomy László ezredest 10 évi, Solymosi János alezredest 6 évi börtönre ítélik.

1958. szept. 13. A budapesti amerikai követséget a kormány szóvivője kémtevékenységgel vádolja.

1958. szept. 20. Az Egyesült Államok kormányához eljuttatott jegyzékében a Kádár-kormány készségét fejezi ki a két ország kapcsolatainak rendezésére, amennyiben az Egyesült Államok felhagy a „Magyarország-ellenes propagandával”.

1958. szept. 26. A Külügyminisztérium közleményben foglal állást az ENSZ-ben tanúsított jugoszláv magatartás ellen, mert több vonatkozásban „a magyarellenes rágalomhadjárathoz csatlakoztak”.

1958. okt. 11. Megalapítják a Balázs Béla-díjat.

1958. okt. 15. Angyalföldön Kádár János választási beszédében közli: az „ellenforradalmi bűnösök felelősségre vonása alapjában megtörtént”. Zelk Zoltán egyéni kegyelemmel kiszabadul a börtönből.

1958. okt. 17. Egykori pártellenzéki értelmiségiek nagyobb csoportjának letartóztatása (Mérei Ferenc, Fekete Sándor, Hegedűs B. András, Hoffmann Gertrud, Kelemen Imre, másnap Litván György, majd 1959 februárjában Széll Jenő).

1958. okt. 20. A New York-i magyar emigráció megemlékezése a forradalomról a Carnegie Hall nagytermében. Az ünnepély szónoka Tollas Tibor, a müncheni Nemzetőr főszerkesztője.

1958. okt. 22.
A Külügyminisztérium elutasítja az amerikai kormány kérelmét, hogy Mindszenty József bíboros elutazhasson a pápaválasztó konklávéra.

1958. okt. 24.
A Nagy-Budapesti Központi Munkástanács vezetőinek perében Rácz Sándort életfogytiglani, Bali Sándort 12 évi, Nemeskéri Józsefet 14 évi, Abod Lászlót 8 évi és Mester Endrét 4 évi börtönre ítélik. Nezvál Ferenc igazságügy-miniszter bejelenti az ügyvédek kamarai tagságának felülvizsgálatát.

1958. november Albert Camus előszavával francia nyelven megjelenik Az igazság a Nagy Imre-ügyben című dokumentum-összeállítás (készítői: Kende Péter, Méray Tibor, Molnár Miklós, Schreiber Tamás, Becski Hanna, Gara László, Gérard Spitzer). 1959-ben angol, német és spanyol nyelven, majd Brüsszelben magyarul is megjelenik.

Oxfordban megjelenik az Eszmélet című folyóirat első száma.

1958. nov. 4. A British–Hungarian Labour Club emlékestet tart a magyar forradalom vérbe fojtásának évfordulóján.

1958. nov. 15. Kivégzik Mecséri János ezredest, Szendi Dezső alezredest, Szabó Pál őrnagyot, Rémiás Pál hadnagyot, Kicska János főhadnagyot, Kálmán Dezső őrvezetőt, Magyar János honvédet. Mecséri János és 51 társa, a Soroksárnál harcoló katonák perét november 13-án tárgyalta másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Katonai Különtanácsa Ledényi Ferenc hadbíró ezredes elnökletével.

1958. nov. 15. Az április 17. és október 15. között Brüsszelben megrendezett Világkiállításon Magyarország 20 nagydíjjal és 25 különböző díjjal Franciaország, Belgium, Csehszlovákia, Szovjetunió és Olaszország mögött a hatodik helyen végez.

1958. nov. 16. A forradalom után az első országgyűlési választás, amelyet gondos politikai és belügyi előkészítés után rendeznek meg az 1956 előtti egypárti, listás választásokhoz hasonló módon.

1958. nov. 20. A BM adatai szerint október 1-től november 20-ig 73 esetben szereztek tudomást röpcédula-terjesztésről. a szerzők és terjesztők többsége 16-17 éves fiatal. A választással kapcsolatos röplapok kevés kivétellel passzivitásra hívtak fel. Ugyanezen idő alatt „ellenséges falfelirat” 267 esetben fordult elő, választási plakátokat vagy dekorációt 390 esetben rongáltak meg.

1958. nov. 28. Kivégzik a Köztársaság tériek perében halálra ítélt Galgóczi Zoltánt, Nagy Józsefet, Vass Lajost, Bakos Gyulánét, Lachky Albertet, Burgermeiszter Józsefet és Simon Gábort.

1958. december Darázs Endre–Györe Imre–Imre Katalin szerkesztésében megjelenik a „Tűztánc” című antológia, amely fiatal, többnyire kezdő költők (köztük Csepeli Szabó Béla, Györe Imre, Ladányi Mihály, Mezei András, Nyerges András) politikai ihletésű, a proletárdiktatúrát igenlő verseit tartalmazza.

1958. dec. 1. Kivégzik Angyal Istvánt, a Tűzoltó utcai felkelők parancsnokát.

1958. dec. 5–7. Az MSZMP KB ülésén határozatot hoznak a kollektivizálás meggyorsításáról.

1958. dec. 9.
A Szovjetunióban leváltják Szerov hadseregtábornokot, a KGB elnökét. Utóda A. Seljepin, a Komszomol KB korábbi első titkára. Tisztogatások kezdődnek a KGB-nél.

1958. dec. 11. Az ENSZ közgyűlése ismét napirendre tűzi a magyar kérdést. A 37 ország által aláírt határozati javaslatban elítélik Nagy Imre és társai kivégzését. Megbízzák Sir Leslie Munrót, hogy vizsgálja meg a közgyűlés magyar kérdésben hozott határozatainak végrehajtását.

1958. dec. 19. Megjelenik a Valóságnak, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat folyóiratának első száma.




















































































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon