EÖ–Z. J. [Eörsi János–Zolnay János]

Nyomtatóbarát változat

Veszprémben például a májusi kenyértörés ellenére változatlan a liberális alternatíva vonzereje. Kövér László határozott rosszallása ellenére az SZDSZ és a Fidesz közös polgármesterjelöltet és közös képviselőjelölteket állított, mi több, a két párt listáját is egyesítette. Más a helyzet Pápán, ahol az ellenzéki koalíció habozás nélkül összefogásra késztette a kormánypártokat.

Vas megyében a helyi SZDSZ-esek elsöprő szabaddemokrata-győzelemre számítanak, ennélfogva az erőfölényben lévő SZDSZ diktál. A párt szerint Szombathelyen nem lehet kétséges a polgármester újraválasztása. Szentgotthárdon és Vasváron a kormánypártok „összevesztek” a polgármesterjelölteken. Az MSZP megkísérelte „kisajátítani” Szentgotthárd korábban függetlenként megválasztott polgármesterét, de a liberálisok visszaverték a rohamot. A jelölt csak SZDSZ-es támogatással indul. Vasváron a szocialistáknak meg kellett elégedniük annyival, hogy ők is „támogathatják” a megyei Agrárszövetség volt elnökét, aki az SZDSZ támogatását már elfogadta.

Lényegesen kuszább a helyzet Nógrádban, ahol az SZDSZ három nagyobb és három kisebb településen indított önálló polgármesterjelöltet. Salgótarjánban biztosra veszik az MSZP-s jelölt sikerét, akit ténylegesen a Munkáspárt is támogat. Pásztón négy éve SZDSZ-es jelölt győzött, aki beiktatása másnapján „függetlenítette” magát, most pedig kereszténydemokrata színekben próbál szerencsét. A liberálisok itt csak a kompenzációs listában bíznak. Balassagyarmaton eséllyel indul az eddigi SZDSZ-es polgármester. Az SZDSZ koalíciót kötött Szécsényben az MSZP-vel, mert ott igen erős a KDNP. Ugyancsak kormánypárti koalíció született Kazáron, mivel ott a Munkáspárt van erőpozícióban. Az SZDSZ szerette volna támogatni Romhány szocialista polgármesterjelöltjét is, de a helyi szervezettől kosarat kapott, így – jobb híján – SZDSZ–Fidesz–Kisgazda–KDNP-összefogás született.

Vácon a kormánypártok paritásos polgármester–alpolgármester-jelölésben állapodtak meg, a 14 körzet közül pedig 2-2 helyen kölcsönösen támogatják egymás jelöltjét. Nagykátán viszont az SZDSZ és a KDNP hagyományos jó kapcsolata megelőlegezte az összefogást. Baján szeptemberre megszületett a megállapodás a kormánypártok között, amelynek értelmében a 14 választókerületből 4-4 helyen közös jelölt indult volna. A szocialista polgármesterjelölt támogatása fejében az SZDSZ alpolgármesteri pozícióra tarthatott igényt, sőt még a bizottsági tisztségeket is felosztották. Az MSZP azonban két nappal később felrúgta a megállapodást.

Budapesten a jelölések arra utalnak, hogy az SZDSZ inkább feledtetni szeretné a korábbi ciklust. Csak példaként, Lévay Levente, Kispest polgármestere tavaly még úgy vélekedett, hogy „az önkormányzat sikerágazat”. Ehhez képest most nem indul.

Budapesten az 1990-ben liberális támogatással megválasztott polgármesterek közül csak négyen vállalták a megmérettetést SZDSZ-es színekben – illetve négyüket vállalta a párt. Az erős konzervatív szavazóbázissal rendelkező II. kerületben Póta Gyulát a szocialisták is támogatják. Feltehetőleg mindkét párt tisztában van vele, hogy csak közösen vehetik fel a versenyt a három ellenzéki párt szimpatizánsait maga mögött tudó Balogi Lászlóval. Balogi esélyeit csökkentheti a Rózsadombon számottevő bázissal rendelkező MIÉP–FKGP-páros, amely magát Csúcs Lászlót kívánja a polgármesteri székbe juttatni. Csúcs energikus kampányba kezdett, szórólapjain „egészséges önkormányzatot” és „közbiztonsági járőrözést” ígér. A Ferencvárosban fordított a helyzet, Gegesy polgármester mögé felsorakozak az 1989-es ellenzéki kerekasztal pártjai – kivéve a MIÉP-pel karöltve harcba induló kisgazdákat. Gegesy így eséllyel veheti fel a harcot a szocialista Pál Tiborral szemben. A Józsefvárosban és Zuglóban a mostani polgármestereknek nem sikerült sem kormánypárti, sem liberális, sem pedig „EKA”-koalíciót kötni, így „mindenki mindenki ellen” küzdelem kezdődik. Csecsei Béla és Kutalikné Kardos Zsuzsanna szabad demokrata polgármesterek esélyeit csökkenti, hogy mindketten szocialista, ellenzéki, illetve MIÉP–FKGP-s kihívóval veszik fel a harcot.

Három jelenlegi polgármester függetlenként kísérli meg a lehetetlent. Seiler Tibort a terézvárosi SZDSZ-esek ejtették. A kerületben a kormánypártok közös jelöltje a szocialista Borsányi György. A Király utca másik oldalán Faragó János úgy ítélte meg, okosabb otthagyni a szabad demokratákat, és szocialista színekben próbálkozni. A helyi MSZP hajlott is a házasságra, ám a két párt augusztusi megállapodása ezt megakadályozta. A XIII. kerületben Szabó Miklós is csak magára számíthat független jelöltként.

Pesterzsébeten – immár a város XXIII. kerületeként önállósult Soroksár nélkül – a négy éve Fidesz támogatta Perlaky Jenő polgármester a három ellenzéki pártra számíthat. Az újdonsült kerületben, Soroksáron sajátos koalíciók köttettek. Geiger Ferenc, a kicsit bizarrnak tűnő szocialista–szabad demokrata–fideszes színösszeállításban indul. Zeléné Ott Magdolnát az MDF–KDNP–MIÉP–FKGP négyese támogatja. A függetlenségi népszavazást kiharcoló és sikerre vivő Soroksári Polgári Szövetség vezetőjét, Atkári Győzőt csak függetlenként „engedte” ringbe szállni a hálátlan utókor.

A Csepelt a várostól elszakítani kívánó Hajdú Bélát – aki az elsöprő elutasítás ellenére hivatalában maradt – csak a Fidesz támogatja. Hajdú és „függetlenségi harcostársa”, Máté János alpolgármester – a csepeli polgárok vélhető megelégedésére – minden bizonnyal búcsúzik a közélettől.

Kormánypárti koalíció köttetett az I., az V. és a XII. kerületben. Az elmúlt ciklus egyetlen jobboldali kormányzású kerületében, az I. kerületben Nehéz-Posony István száll ringbe az ellenzék jelöltjével, Katona Tamással szemben. Figyelemre méltó, hogy az MDF, illetve a KDNP sem gondolta úgy, hogy siker reményében indíthatja a végéhez közeledő ciklus kereszténydemokrata polgármesterét, illetve MDF-es elődjét. A XII. kerületben a jobboldal májusi sikere mellett a Mérleg utca hajthatatlansága is elősegítette a kormánypártok frigyét. Miután Sebes Gábor polgármester újrajelölését az SZDSZ vezetése megvétózta, a helyi szabad demokraták a szocialista Lippényi Tivadart támogatják. A lista összeállítása azonban a helyiek joga. Sebes Gábor – kitűnő politikai érzékkel – elfogadta a listavezetői helyet, a szocialisták pedig azt, hogy Sebes alpolgármester lesz. Az V. kerületben a kormánypártok által támogatott Kristóf Lászlónak nincs kihívója.

Három helyen jött létre jobboldali–szélsőjobboldali koalíció. Az egykor SZDSZ-es Derce Tamás újpesti polgármester a parlamenti ellenzéki pártok támogatásán kívül nem iszonyodott elfogadni a MIÉP–FKGP támogatását is. Sokkal meglepőbb, hogy ugyanígy tett Tarlós István is, aki Óbuda polgármestereként korábban lojális volt a fővároshoz, és aki a tavalyi tragikus békásmegyeri robbanás idején bebizonyította rátermettségét. A XVI. kerületben ugyancsak MDF–KDNP–Fidesz–MIÉP–FKGP-támogatással indul Kovács Attila. Az elmúlt években hozzászoktatták a választókat a korábbi kormánypártok szélsőjobboldali flörtjéhez, és az sem lehetett kétséges, hogy az MDF és a KDNP – ha érdekeik úgy kívánják – ma is szemrebbenés nélkül készek összefogni a csurkistákkal. De az egészen új és némiképp váratlan fejleménye a magyar belpolitikai életnek, hogy a Fidesz 1994 őszén három budapesti kerületben is közvetett koalíciót köt a MIÉP-pel.

• Belföld