Skip to main content

Lapunk elé

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Azt mondják, Magyarországon nem történik semmi.” Ezzel a mondattal indult a Beszélő, pontosan nyolc évvel ezelőtt. Mi azt tartottuk, hogy a felszín alatt már megkezdődött a rendszer bomlása. Gyülekszik az elégedetlenség, szaporodnak az engedetlenség apró jelei. Ezt az akkor még alig észrevehető folyamatot akarta a Beszélő láthatóvá tenni. Tudatosítani akartuk, hogy az ország gazdasági és politikai válsághoz közeledik. Meg akartuk törni a közmegegyezés kádárista mítoszát.

Olyan lapot akartunk csinálni, amely igazat ír. Olyan lapot akartunk csinálni, amelyben megbízhat az olvasó. A Beszélő volt hosszú évtizedek után az első független lap Magyarországon. Meg kellett küzdenünk azért, hogy túlléphessünk a cenzúra és öncenzúra nyúlós-nyálas kötöttségein. Küzdenünk kellett a hatósággal, és küzdenünk kellett önmagunkkal is. Mert a Beszélő attól is óvakodott, hogy saját különleges helyzetét a társadalom egészének helyzetével azonosítsa. Nem próbáltuk össznemzeti ellenállássá felstilizálni az önállósulás még tétova, időleges, elszórt próbálkozásait. Olyannak akartuk mutatni a politikai közállapotokat, amilyenek. Ahhoz az országhoz akartunk szólni, amely még éppen csak elkezdett kibontakozni a kádárizmus veszedelmes öleléséből.

Ma Magyarországon minden megtörténhet. A kommunista pártállami rendszernek vége. Talán felzárkózunk a nyugat-európai fejlődéshez, talán eljutunk a liberális demokráciához és a modern piacgazdasághoz. Vagy tekintélyelvű rezsimek fogják váltogatni egymást, miközben folytatódik gazdaságunk szétzilálódása.

A Beszélő eztán is független lap lesz, s ezután is az igazat fogja írni. Tükröt kívánunk tartani a magyar társadalomnak, nem andalító meséket vagy hátborzongató rémtörténeteket mondani neki. Szerkesztőségünk nagyobbrészt a szabad demokraták közül kerül ki, politikai eszményeink benne foglaltatnak az SZDSZ Elvi Nyilatkozatában. De lapunk éppoly tárgyilagos, ha kell, kérlelhetetlen lesz az SZDSZ-szel, mint bármely más politikai csoportosulással szemben.

Képviselni ugyanazt fogjuk, mint nyolc éven át. Demokratikus lap vagyunk, szemben állunk a demokrácia mindennemű korlátozásával. Nemcsak a kommunista (vagy fasiszta) típusú totalitarizmussal, de a tekintélyelvű diktatúra bármely változatával is. Nemcsak a hadseregre támaszkodó diktátorokkal, de a közfelkiáltás útján megválasztott, a tömegre hivatkozó diktátorokkal is. Valódi többpártrendszert akarunk, szemben állunk az olyan kezdeményezésekkel, hogy a kommunista egypártot valamiféle antikommunista egypárt szorítsa ki a hatalomból. Azt kívánjuk, hogy a legjobb kormányzó pártnak is legyen erős, kormányképes ellenzéke. Azt kívánjuk, hogy a többségi akaratot megképző, képviseleti intézmények uralma az egyéni és kisebbségi jogok szilárd védelmével párosuljon. Toleranciát kívánunk a társadalomban együtt élő sokféle világnézet, kultúra és életmód számára. Szót fogunk emelni az ellen, hogy a magas kultúra terjedését állami kényszerrel biztosítsák, s hogy állami kényszert vegyenek igénybe a „kultúrmocsok”, a tömegkultúra visszaszorítása érdekében. Szót fogunk emelni az ellen, hogy állami kényszerrel véget vessenek a nők abortuszhoz való jogának. Fel fogunk lépni az ellen, hogy az állam bármi módon beavatkozzék az egyéni és közösségi vallásgyakorlásba – de az ellen is, hogy állami kényszerrel erőszakolják rá a vallásos nevelést e hon polgáraira.

Szociálliberális szellemű lap vagyunk, piacgazdaságot akarunk. Szembeszállunk a magántulajdon elleni demagógiával.

Nem fogjuk támogatni a termelő és a fogyasztó között közvetítő kereskedelem elleni hangulatkeltést. Bírálni fogjuk a gazdasági nacionalizmust. De támadni fogjuk a privatizálásnak azokat a formáit, melyek részvénytársaság teremtése ürügyén a régi menedzserelit régi típusú hatalmát mentik át. Támadni fogjuk az állami tulajdon elkótyavetyélését.

Tisztában vagyunk vele: a bérből és a nyugdíjból élők helyzete a legkiegyensúlyozottabb piacon sem teljesen biztonságos. Az állam politikai és gazdasági túlhatalmának megszüntetése nem számolja föl teljesen a munkavállalók kiszolgáltatottságát. Újfajta hatalmakkal kerülnek szembe, s ezekkel a hatalmakkal szemben ellensúlyokra van szükség. Hívei vagyunk az erős, független szakszervezeteknek. Hívei vagyunk a dolgozói beleszólás és együttdöntés intézményeinek. Hívei vagyunk a munkástanácsoknak mint érdekvédelmi szerveknek, és mint az átalakulás ideiglenes, forradalmi ősszerveinek.

Egyszóval: hívei vagyunk a modern, európai Magyarországnak.

Akárcsak a régi Beszélő.


Csak most már – egy rövid előkészületi idő után – hetente fogunk megszólalni.

És, szerencsére, nem egyedül.























Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon