F. Havas Gábor

Nyomtatóbarát változat

Mezei György: Az Újcsakönek a Rózsa utca 10.-ben van egy átmeneti szállása, ahol egy hétig tartózkodhatnak az emberek, és elvileg azt mondja a jogszabály, hogy ha 48 órán túl marad valaki, akkor be kell jelenteni, így bárkit be lehet jelenteni, aki ott megfordul. Ha valakinek egyáltalán nincs állandó bejelentett lakása, akkor itt egy állandó bejelentett lakás keletkezik, ami számos ügyintézésben nagy előny. Innen adódott az ötlet, hogy az önkényesek nyugodtan lehetnének ennek a szállásnak az átmeneti lakói. Legfeljebb utána elfelejtenek kijelentkezni. A beköltözés feltétele, hogy be kell jelentkezni, hát akkor bejelentkezik, és aztán valamilyen oknál fogva nem foglalja el a helyét. Ez a hivatalos célra szánt magyarázat. Most már több mint száz azoknak az egyéneknek a száma, akik a Rózsa utca 10.-be vannak bejelentkezve.

Az első skandalum

úgy robbant ki, hogy ennek az átmeneti szállásnak nincs emelet- és ajtószáma, és a bejelentőre elfelejtettük odaírni, hogy földszint 1. Az önkormányzati ügyfélszolgálati iroda emiatt nem fogadta el a bejelentkezést. Ott állt a szerencsétlen analfabéta cigányasszony, holott a leszázalékolás miatt orvoshoz kellett mennie, és emiatt nagyon sürgős lett volna a bejelentkezés. Ott állt eléggé kétségbeesve, amikor jött egy félig kapatos úriember, aki azt mondta, hogy sose búsuljon öreganyám, és beírta neki, hogy III. emelet 48. Ezt egy idő után előkaparták, és az én fegyelmimben ez volt az egyik vádpont, hogy egy nem létező lakásba jelentettem be valakit. Kiderült, hogy ez eléggé csípi az önkormányzat szemét. Hamarosan eljutottunk oda, hogy mikor az egyik kuncsaftom segélyért ment, megmondták neki, hogy mivel ő a Rózsa utca 10.-be van bejelentve, nem kaphat segélyt. Az indoklás két tételből állt. Egyrészt nem tudnak kimenni ellenőrizni, mert meg vannak tévesztve, másrészt azt az utasítást kapták a szociális bizottság elnökétől, hogy aki a Rózsa utca 10.-be vagy bármilyen átmeneti szállóra van bejelentve, az nem kaphat segélyt.

Ha valaki önmaga szállásadója, akkor az ügyfélszolgálat kérheti a bérleti szerződést, pontosan azért, hogy az önkényesektől megmenekítse magát. Arról nem beszélve, hogy időnként az ügyfélszolgálati irodára le van adva a tiltott lista: ezekbe a lakásokba nem szabad elfogadni bejelentkezést. De a lista hál’ istennek mindig használhatatlan. Soha nem készült még olyan lista, amiből a kerület valóban tudhatná, hogy milyen lakások állnak üresen. Ő a jogsértésen háborodik fel. Egyes vélemények szerint az Újcsakö „szociotúrában” költözteti föl ezeket a derék cigányokat Szabolcsból, és a mi ténykedésünk most már jobbadán semmi másból nem áll, mint a cigányok Újpestre betelepítéséből.

Az önkényes beköltözés általában úgy derül ki, hogy az önkényes bemegy az önkormányzathoz, és „följelenti magát”.

Legalizálni akarja a jelenlétét

a lakásban, hiszen ellenkező esetben törvényen kívül marad, és egy csomó ellátásból ki van rekesztve.

A gyerekintézményekbe nem veszik fel a gyerekét. Bölcsődébe, óvodába gyakran, és bizonyos esetekben az iskolába sem. Nem tudja a társadalombiztosítási ügyeit intézni, mert mindig az állandó lakóhely szerinti tb-igazgatóságra kell elmenni, s ha az egypár megyével odébb van, az ügyintézés meglehetősen nehézkes. Munkanélküli-segélyt csak a területileg illetékes munkaügyi központ folyósít, és havonta egyszer meg is kell jelenni az együttműködés miatt. Aztán vannak az önkormányzati ügyek: a segélytől a különböző engedélyek – például a vállalkozói engedély – beszerzéséig. Állandó bejelentkezés híján segély kifizetését például a jogszabály is kizárja. Arról nem beszélve, hogy a segélyezési rendszer környezethez kötött, és a környezettanulmány elkészítésére sincs lehetőség, ha nincs lakcím. Hiába mondod, hogy te itt laksz, tessék nyugodtan kijönni.

Ezzel a stratégiával az önkormányzat nemcsak megvédi a saját pénzeszközeit, hanem ki is szórja az ablakon. A fejkvótákat az állandó bejelentett lakosok száma után fizetik, tehát az önkormányzat lemond a kvótákról, amikor ezeket az embereket nem akarja bejelenteni, ugyanígy arról a személyi jövedelemadóról is lemond, amit ezek az emberek termelnek. Az alkalmi munkák egy része – pl. a köztisztasági vállalatnál végzett alkalmi munka – jövedelemadó-köteles. Én úgy vélem, hogy az önkormányzat álláspontjában több az irracionális elem, mint a racionális. Ráadásul nem nyújt hatékony védelmet a szegények ellen. Az önkényesek nagy része ugyanis nem azt csinálja, hogy felül a 6.20-as szabolcsi vonatra, megérkezik Pestre és elfoglal egy üres lakást. Újpesten van egy ismerőse vagy rokona, aki egy időre befogadja, és oda be is jelentkezik. Csak egy idő után akkora lesz a zsúfoltság, hogy megindul a kirajzás.

Amikor az önkormányzat rájött, hogy a Rózsa utca 10.-be sok embert jelentettünk be névleg, fegyelmit adtak. Ezzel jelezték, hogy ők ezt helytelenítik. Igaz, elég sajátos módon. De nem mondhatom, hogy jelzés nélkül hagyták. Egészen más ügyben indult a fegyelmi, de a fegyelmi tárgyaláson egyszer csak előhúzták az ominózus bejelentő fénymásolatát, és megkérdezték, hogy ez az én aláírásom-e. Mondtam, hogy igen, és valóban rajta volt az a kitalált emelet- és ajtószám, igaz, feltűnően más írással. Ez okirathamisításnak számított a szemükben. Szerepelt is később vádpontként a fegyelmi határozat indoklásában. Ők úgy gondolták, hogy én szándékosan félre akarom vezetni a hatóságot.

Nagy István: Ilyen utasítás nincs kiadva, erre senki nem hivatkozhat, de az tény, hogy teljesen felelőtlenül fogadnak be embereket. Én értékelem ezt a fanatizmust, csak azt nem tudom értékelni, amikor valaki mintegy partizánként, az önkormányzatot ellenségnek tekintve vívja meg a harcát. Mégpedig úgy, hogy ez jelentős mértékben sérti az önkormányzat érdekeit.

Ezek az emberek mint ide bejelentett állampolgárok Újpesten jelentkeznek segélyért, ugyanakkor Újpesten sajnos olyan a szociális helyzet, hogy a helyi igényeket sem tudjuk minden esetben kielégíteni. Tehát például el szeretném mondani azt, hogy az önkormányzatunkban az idei évben a költségvetés 165 millió forintot határozott meg segélyezésre, ebből 23 millió forintnak még nincs meg a fedezete. Tavaly 65 millió forintot terveztünk, de 110-113 millió forintot költöttünk segélyezésre.

Én egyébként emberileg úgy állok a kérdéshez, hogy például valamelyik éjjel jöttem haza a bizottsági ülésemről, és egy kukában turkáló jóemberrel hozott össze a sorsom, aki egyébként megjelenésében nem a szokványos képet mutatta, és meg is kérdeztem, hogy mi a problémája, és szóltam neki, hogy abban az esetben, ha tudunk, akkor segítünk neki. Elmondta nekem, hogy pillanatnyilag itt csöveznek Újpesten. Tehát az ember nyitott a segítségre, csak akkor nem nyitott, ha ezeket az érdekeket úgy jelenítik meg, hogy tulajdonképpen az ember azt látja, hogy nem megbeszélik, egyeztetik az önkormányzatokkal ezeket az ügyeket, hanem egyszerűen több száz embert bejelentenek egy fiktív címre Újpest területére, mert a Rózsa u. 10. az egy fiktív cím. Én tudom, hogy mitől lesznek ezek az emberek. Például attól, hogy munkásszállón élik le az életüket, és most, amikor ilyen a gazdasági helyzet, hogy a vállalatok a szociális célra fordított tartalékaikat élik fel, eladják a munkásszállóikat, és emberek kerülnek az utcára, és válnak egyik napról a másikra hajléktalanná, ezek az emberek is nyilván valamilyen kapaszkodót keresnek. Ha ezt a kapaszkodót történetesen az Újpesti Családsegítő Központ jeleníti meg számukra, akkor természetes, hogy ebbe kapaszkodnak. Ugyanakkor ez a 165 millió forint sajnos valamilyen módon határt szab. Egységes koncepciót, szemléletet kellene megjeleníteni ezekben a kérdésekben. Mert a lakásügyekben is amellett voltam, hogy egységes szemlélet legyen, és én voltam az egyik kezdeményező, hogy legyen egy fővárosi önkormányzati társulás, amelyik a lakásügyeket egységes szemlélettel próbálja kezelni. Én úgy gondolom, hogy ebben a dologban sem egy kerületi családsegítő központnak kéne fölvállalni a problémát, ráadásul úgy, hogy ennek bizonyos tekintetben áthúzódó hatása van a következő évre.

Van ennek egy másik hátulütője, mégpedig az, hogy az önkényes lakásfoglalók nem egyik napról a másikra lesznek jogilag teljesen kiképzettek ebben a kérdésben, tehát ők pontosan tudják, hogy milyen jogaik vannak, milyen lehetőségeik, és én élek a gyanúperrel, hogy azért ők elég jelentős mértékben szervezve vannak. Ez tavaly bennem eléggé kialakult.

A másik pedig az, hogy mindig abban kell gondolkodnunk, hogy Újpesten azért 130 ezer ember lakik. 5040 lakásigény van. A Nagyvárad utcában például, ha jól emlékszem, 13-15 önkényes lakásfoglaló család lakik áldatlan állapotok közt, megkeserítve a környékbeliek életét, és sajnos ezt az épületet most, miután az önkormányzatnak ott építkezési elképzelései vannak, le kell bontania.

Tavaly év elején 130 körüli önkényes volt, de a kényszerkiköltözésekkel azért folyamatosan csökken a számuk, és még egyet szeretnék hangsúlyozni, hogy azért voltak olyan önkényes beköltözők, akik méltányosságból lakáshoz jutottak. Olyan méltányosságról persze nem volt és nem lehet szó az én álláspontom szerint, hogy valaki az önkényesen elfoglalt lakást kapja meg hivatalosan, mert akkor tulajdonképpen törvényesítenénk a törvénytelent.

Tehát előbb elhagyja a lakást, és utána méltányosságot gyakorolhatunk. Erre olyan 8-10 esetben került sor.

Egyébként az önkényesen elfoglalt lakásokba bejelentkeznek az állampolgárok. Az önkormányzat nem képes vizsgálni, hogy az a cím, ahova bejelentkeznek, az valós cím-e, vagy pedig nem. Ezt egyszerűen képtelenek ellenőrizni, mert a népesség-nyilvántartó adatai 3-6 hónapos késésben vannak, tehát még nem létező címre is be lehet jelentkezni. A Rózsa utca 10. azért lóg ki annyira a sorból, mert mindenki tudja, hogy az Újpesti Családsegítő Központhoz tartozik, tehát oda már nem engednek bejelentkezni. Nekem mindenképpen az a véleményem, hogy ez nem újpesti probléma, hiszen végül is nem Újpestnek kell fölvállalni az összes hajléktalant.

Én nem vagyok semmiképpen sem az Újpesti Családsegítő Központnak vagy a Mezei Gyurinak az ellensége, olyannyira nem, hogy az én pártom delegálta a Gyurit külső szakértőként annak idején az önkormányzat népjóléti bizottságába, pontosan abból a megfontolásból, hogy Újpesten ezeknek az elesett embereknek is legyen egy képviselője az önkormányzat egyik bizottságában. De a Gyuri nem tudott élni ezzel a lehetőséggel. Ma már nem így kellene ezeket az ügyeket intézni, hanem

Korrekt módon együttműködve

az önkormányzattal, és nem az önkormányzat ellenében.

Én többször kértem a Gyurit, hogy próbáljunk meg leülni egymással, nemcsak vele egyébként, hanem a Káposztásmegyeri Családsegítő Központtal is, mert egy kerületen belül két különböző irányzat is működik. Tehát különféle módon próbálják a családokat segíteni. Van aki a direkt segélyezésre helyezi a hangsúlyt, a Gyurinál inkább ez jelenik meg, míg mások a családnak az életmódját próbálják meg befolyásolni, mint a Káposztásmegyeri Családsegítő Központ. Biztos, hogy ennek valamiféle keveréke lenne a jó megoldás, de én nem vagyok szociálpolitikai ügyekben szakember, én politikusnak tartom magam, és a szakemberekre kell bízni ezeket a dolgokat, tehát természetes, hogy igyekszem elsajátítani most már ezt a részt is, mert ha már az embert ilyen helyre nevezték ki, akkor azért természetes, hogy megpróbál beletanulni ezekbe a dolgokba. Tehát én mindig nyitott voltam az együttműködésre, és az olyan irányú együttműködésre lennék a leginkább nyitott, ahol a játékszabályok tisztázottak. Biztos, hogy nekünk is ebben a dologban előre kellene lépnünk. Az újpesti önkormányzat és a családsegítő központ nem egészen kiegyensúlyozottan működik együtt. Én kértem például, hogy az Újpesti Családsegítő Központ adjon egy kimutatást az általa kifizetett segélyekről, mert azt gondoltam, hogy jó lenne kiszűrni azoknak a körét, akik rendszeresen több helyről veszik fel a segélyt. Na most itt megint csak egy ilyen együttműködési készséget mutathatott volna a családsegítő központ, de a Gyuri mindenféle személyiségi jogokra hivatkozva ezt az információt megtagadta. Én azt mondom, hogy a személyiségi jogok egy jó kibúvó, vagy jó indok, de az az igazság, hogy akik segélyre szorulnak, azoknak az adatai nyilván megvannak az újpesti önkormányzatban is, tehát ezekkel az adatokkal mi visszaélni nem tudnánk. Viszont azok, akik visszaélnek, azok jól el tudnak bújni a személyiségi jogoknak az álcája mögé.

Rengeteg kósza hír járja

a családsegítő központról. A Gyuri az olyan, mint egy ilyen idézőjelben vett rossz vállalkozó, aki kft.-t alapít, amikor az csődbe megy, akkor megalapítja a másikat, közben egy betéti társaságot is létrehoz. Rengeteg ilyen zavaros ügye van. Ugye arról volt szó, hogy a családsegítő központok azért lehetőleg álljanak meg a saját lábukon, tehát valamilyen formában ők is próbáljanak meg többletbevételhez jutni. Vannak ugye különböző lehetőségek, pályázatok, tavaly egyik támogatója voltam annak, hogy a családsegítő központok kapjanak az önálló gazdálkodásra lehetőséget, és így tovább, és az az érdekes helyzet állt elő, hogy az önkormányzattól igényelt támogatás összege növekszik, ugyanakkor viszont csökken a saját bevétel, és attól félek, hogy előfordulhat az, hogy ezek az összegek a családsegítő központtól egy alapítványba mennek át, illetve közvetlenül az alapítványba kerülnek, és ebben a pillanatban ellenőrizhetetlenné válik számomra az egész. Ezek a pénzek keresztül-kasul áramlanak, és hozzáteszem azt is, hogy több pénzügyi vizsgálat volt az Újpesti Családsegítő Központ ellen, és mindig volt elmarasztalás. Hogy milyen, azt, megmondom őszintén, nem tudom. Bizonylati fegyelem megsértése, ilyesmi. Tehát sok gondunk van.

Azt egyébként hozzá szeretném tenni, hogy a Gyurinak a szakmai munkája nem kérdőjelezhető meg, ezt hangsúlyozni szeretném azért, mert az biztos, hogy ő rengeteg pénzt nyer el különböző pályázatokon.

És lehet, hogy a Mezeinek megint lesz egy fegyelmije, mert komolyan mondom, olyan történetek keringenek róla, hogy az elképesztő, és ez az, amivel a Gyuri a jó image-ét, mert az kétségtelen tény, hogy el tudja magát adni a Gyuri – számtalanszor jelenik meg a televízió nyilvánossága előtt, jó sajtója van a létminimum-számításoknak – lerontja.

• Belföld