Skip to main content

Libikóka vagy hinta

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az ÉT már elfogadta a TGM-et! E rejtélyes mondat annyit jelent, hogy az Érdekegyeztető Tanács egyetért a kormány által szorgalmazott Társadalmi-Gazdasági Megállapodás menetrendjével, tárgyalási témáival. Lapunk az érdekegyeztetés közelmúltját és mai buktatóit tekinti át. Az Újra együtt című írás az érdekkonfliktusok politikai összefüggéseit elemzi, a Még egy bukkanó… a munka világa szereplőinek hosszan tartó helykeresését mutatja be. Az átfogó gazdasági megállapodás egyik kulcskérdése, sikerül-e a legnagyobb munkaadó, az állam képviselőinek megállapodniuk a legnagyobb munkavállalói csoporttal, a közalkalmazottakkal: a nehézségeket a Fűnyíró című írás érzékelteti. Az érdekérvényesítés különleges területe a fegyveres szervezetek (katonaság, rendőrség stb.), szakszervezeti mozgalma. Összeállításunkban felvillantjuk az érdekegyeztetés német és angol tapasztalatait.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon