Skip to main content

Mit és kinek „vetít” a tízéves NKA?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A mozgókép kollégiumáról
Kollégiumtörténetek


„Széles sávra váltunk” – hirdeti az új szlogent a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) honlapja. Görgey Gábor miniszter elsősorban két új csoportot szeretne megnyerni az ez ideig csupán virtuálisan létező szélesebb sávval: a kultúra iránt fogékony fiatalokat és az ismeretlen szövetségest, a vállalkozói réteget. A kérdés csupán az, hogy a „nemzeti és egyetemes értékek létrehozásának, megőrzésének, valamint hazai és határon túli terjesztésének” támogatását felvállaló alapítvány elsősorban a kultúra „fogyasztóival” vagy pedig az „előállítóival” vállal-e szolidaritást.

Az idei évben az elkülönített kezelésű költségvetési irányzattal gazdálkodó alapítvány jubileumi, tízéves fennállását hivatott ünnepelni, a miniszteri szándék szerint jobbára Európa és a digitális kultúra fontosságának – és közelségének – hangsúlyozásával. Európa, digitális kultúra és széles sáv manapság rokon fogalmak, nem csoda hát, hogy a miniszteri szlogentár után az elnöki beköszöntő jóval praktikusabb szempontokról beszél: „a sikeres pályázók számára könnyíteni kell az elnyert pénzhez jutást, hiszen a bonyolult bürokrácia a nagyobb szervezetek felé tolja el a nyertesek táborát. Konkrétan: szívós erőfeszítéseket kell tenni a köztartozás-igazolások helyettesítésére egy on-line ellenőrzési rendszer felépítésével, valamint újra és újra önvizsgálatot kell végeznünk, a szabályaink megalkotása közben nem veszítettük-e el a legfontosabb érdeket, a pályázó érdekeit”. Harsányi László tisztán látja tehát, hogy az NKA-nak fokozottan kell ügyelnie régi jó szövetségese, a pályázó érdekeire, még mielőtt kiszélesítené a sávot, hogy megszólítsa a fiatalokat és a vállalkozókat.

Érdemes közelebbről megvizsgálni a kultúrafinanszírozás egyik területét, ahol az előző kormányzat alatt úgy tűnt, nem a fogyasztó, nem is az előállító, de a megrendelő érdekei élveztek elsőbbséget. A mozgókép-finanszírozás hasonló problémákkal küzd, mint az Alapprogram többi támogatott területe: az „NKA-naptárral” és a (részleges) utófinanszírozással. Az NKA döntései nyomán ugyanis egy tavasztól a következő év januárjának végéig tartó, durván 10 hónapos évvel kell kalkulálniuk a pályázóknak. Mivel az év első harmadában érkezett összeggel januárban kell elszámolniuk, miközben a felhasználás a megszokott naptári évre vonatkozik, a kora tavaszi vákuum-időszakra (a döntés, a szerződés és az átutalás idejére) nem marad anyagi forrás. Hiába kapott a filmszakma a múlt évben 12 milliárdos gyorssegélyt, azok a szakmán kívüliek, akik az NKA pénzügyi támogatásával szeretnének bekerülni a filmes vérkeringésbe, a régi problémákkal szembesülnek. A részleges utófinanszírozás például érzékenyen érinti a filmes lapok készítőit, valamint azokat, akik a Mozgókép Szakmai Kollégiumnál magyar és külföldi art-filmek népszerűsítésére pályáznak pénzt – az utóbbi esetben ugyanis a pályázó a megítélt összeg 50%-át a szerződésben megjelölt időpontban, másik 50%-át pedig utólag, a vállalt nézőszám igazolása után veheti igénybe. Az NKA Mozgókép Szakmai Kollégium négyes számú pályázati felhívása inkább emlékeztet tehát teljesítményhez kötött kedvezményes kölcsönre, mint költségvetési alapítványi támogatásra. Fülünkbe csengenek Görgey Gábor szavai a vállalkozói réteg bevonásáról a kultúrafinanszírozásba – pedig a miniszter talán csupán a vállalkozói mentalitás (állam)háziasítására gondolt.

A 2003-as évben a Mozgókép Szakmai Kollégium tíz pályázatot hirdetett meg, melyek leadási határideje április 10. volt. A sikeres pályázók támogatásban részesülhetnek filmes rendezvények szervezése, magyar filmek DVD-n történő megjelenésének előkészítése, szomszédos országokban történő filmforgalmazás feltételeinek támogatása, magyar és külföldi art-filmek forgalmazásának szelektív támogatása és magyar filmek külföldre juttatási feltételeinek javítása terén. Nyerhetnek támogatást klasszikus magyar irodalmi műből animációs film vizuális-grafikai tervének és irodalmi forgatókönyvének elkészítésére és egész estés játékfilm-forgatókönyv írására. A sorban két meghívásos pályázat is szerepel: a Magyar Filmunió részére a magyar filmek berlini és cannes-i fesztiválra juttatásának támogatására, valamint a Magyar Filmintézet részére a magyar nemzeti filmkincs megmentésére. Végezetül lehet pályázni valóságfeltáró, folyamatkövető filmek készítésének támogatására. A pályázati kategóriák között vannak átfedések: elegendő megemlítenünk, hogy a régi magyar filmek jogdíjproblémáinak megoldását a szakma egy része abban látja, ha a filmek a MOKÉP tulajdonából a Magyar Filmintézethez kerülnek – ekkor az intézet a meghívásos pályázaton túl DVD-kiadás technikai költségeire is pályázhatna.

Át kell alakítanunk a játékszabályokat: a „minél többnek nyernie kell, akár kisebb pénzt is kapván” elvet fel kell váltania a „lehet, hogy kevesebben nyernek, de a szükséges összeget” gyakorlattal – írja beköszöntőjében a Bizottság elnöke, miközben az NKA az utóbbi tíz évben – túlzott bürokratizmusának köszönhetően – támogatásával gyakrabban tűntette ki a „kevesebbeket”, mint a „többeket”. Ennek a gyakorlatnak az elkerülésére most bevezetnek egy „szélesebb támogatotti sávot”, hogy végre azok a kevesek részesüljenek támogatásban, akik igazán megérdemlik. Apró ellentmondásra lehetünk figyelmesek, de még nem ismerjük eléggé Európát és a digitális kultúrát, sem fiataljainkat és vállalkozóinkat, ezért jobb, ha kivárjuk a végét.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon