Erdély Miklós

Nyomtatóbarát változat

– Mit csinálsz?
– Megyek.
– Merre mész te?
– Körbe.
– Körbe-körbe?
– Arra körbe.
– Mi van a batyudban?
– Minden.
– Rádió van-e? – Van.
– És még mi?
– Falevelek.
– Hát egyéb?
– Harisnya, kismadár, kalapács, tányérok, virág, a tudományos akadémia, mókus, légitársaság, egyszóval minden.
– Hogy fért bele?
– Belegyömöszöltem.
– Olyan kis helyen nem fér el annyi minden.
– Hogyne férne bele, ha egyszer belegyömöszöltem.
– Nem nehéz?
– Szörnyű nehéznek találom.
– Miért nem dobod el azt a sok mindent?
– Mert viszem.
– Na és ha nem viszed?
– Ha nem viszek semmit, úgy nem érdemes járkálni.
– Inkább talán ülj le.
– És mit csináljak?
– Várj, gondolkozom és megmondom. Megvan. Sírj. Ülj le sírni. Abban benne van a járkálás is.
– Igazad van, nagyon jó ötlet, meg az egész többi.
– Vagy inkább nevetni.
– Buta vagy. Abban nincs benne a sírás.
– És a sírásban a nevetés?
– Abban eléggé benne van.
– Meglehet, hogy igazad van.
– De akkor minek gyűjtöttem mindent össze, és gyömöszöltem a hátizsákomba? Hiába gyűjtöttem és gyömöszöltem.
– A sírásban az is benne van, hogy hiába gyűjtöttél és gyömöszöltél.
– Nagyon is igazad van, leülök és sírok.

– Most meg más baj van!
– Mi megint?
– Nem lehet folyton ülni és sírni.
– Tényleg nem.
– Felkelhetnék pihenésképpen járkálni a zsákkal, de az sokkal nagyobb butaság, mint járkálni a zsákkal, és pihenésképpen leülni néha sírni.
– Ha pihenésképpen sírsz, az már nem igazi sírás. Abban nincs benne minden, például a nevetés is.
– Akkor pihenésképpen én nevethetek is.
– Épp erre gondoltam. Pihenésképpen akármit csinálhatsz.
– Akkor még belegyömöszölöm a hátizsákomba a távcsövek mellé és a báli ruhák közé a világ összes sírását is, körbe-körbe járok, és visszajövök pihenésképpen nevetni.
– Jó, megvárlak.

– Hát megint csak újabb baj van!
– Mondd csak, mi?
– Túl nehéz!
– A sírás?
– Együttesen az.
– Kétféle lehetőség kínálkozik. Vagy kirakod és itthagyod a sírást, vagy a többit.
– A többit semmi esetre sem. Hanem a sírást sem!
– Ugyanakkor hogy próbálsz közlekedni?
– Mindegy, hogy hogy. Járkálok és sírok pihenésképpen, és nevetek. Mindent pihenésképpen csinálok, csak amire nem vagyok képes, azt próbálgatom nem pihenésképpen.
– Én nézlek és várok.

(1967 körül)

• Kultúra