Skip to main content

Polonius – Fortinbrasnak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Ifjú Herceg!

Bosszankodhatnék és kötekedhetnék, de a természeten annyiban már győzött az ész, hogy nem teszem. Pedig felhánytorgathatnám, például, hogy a Környezetvédelmi Bizottság neve körüli szócséplésben az SZDSZ korántsem vett részt aktívan, épp hogy megmukkant, és már el is szégyellte magát. És meg is sértődhetnék a Kőszeg úr marxengelszi hangzásán (vö. Vogt úr, Dühring úr).

Vítőreink sportos villogtatásához hadd fűzzek csupán három megjegyzést:

Hőscincér Huba magatartása és a Fideszé között természetesen nem az indíték, csupán az eredmény tekintetében vonható párhuzam. Dupla akarással egykönnyen el lehet jutni a szimpla fuccshoz.

A reformkommunisták és az SZDSZ összevetése – csalafinta csúsztatás. A pártállam idején az esélytelen morális gesztus volt a tiltakozás egyetlen lehetséges formája. Ma viszont – hadd legyek ennyire konstruktív – korántsem a tiltakozás az egyetlen lehetséges magatartás. Ma számít, hogy mit mond az a szöveg, amit az Országgyűlés Litvánia ügyében elfogad – többet számít, mint az, hogy milyen szöveget nem fogadott el.

Végül pedig a legfontosabb: valóban egyeztetni kell. Nem gyanakodva, hanem eszélyesen. Mintha a Springer-ügyben, amelyről együtt szavaztunk, már így lett volna…

A teherautó pedig – világos – jobb ügy, mint a vitáink. Gratulálok hozzá, Kövér úr! Egyébként pedig: csak így tovább, kedves Laci!

Üdvözlettel:

P. udvari tanácsos


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon