Nyomtatóbarát változat

A pártállami cenzúra idején egy ókori tárgyú történelmi regényből ki kellett hagyni Nagy Heródes beszédét, amelyet ráadásul a szerző szó szerint vett át Josephus Flaviusból. „Átállások vannak benne” – mondta titokzatosan a főcenzor. Különösen gyanúsak voltak a cári Oroszországról szóló művek: Rettegett Iván, Borisz Godunov és az ál-cárevics, az őrült Pál cár meggyilkolása – csupa olyan történet volt, amely veszedelmes áthallásokra adott alkalmat. De több mint egy évtizedig kellett várnia a bemutatóra Weöres Sándor Kétfejű fenevad című drámájának is, hiszen a török hódoltság végnapjaiban játszódó drámai börleszk – egyetlen nagy áthallás.

Most kezdődő sorozatunk olyan helyzeteket és folyamatokat mutat be az elmúlt másfélszáz év történetéből, amikor az alkotmányos jogállamot államcsíny vagy puccs révén diktatórikus hatalom próbálta felváltani. Válogatásunk szükségképpen esetleges, szándékoltan elhagytuk azonban a legismertebb puccstörténeteket, így a Jaruzelski által bevezetett szükségállapotot, a náci hatalomátvételt, valamint a nagy októberi szocialista forradalmat.

A sorozatunkban elbeszélendő puccsok és államcsínyek egy része sikeres volt, más része megfeneklett, vagy éppen kudarcot vallott. A kezdeményező hol egy állam demokratikusan megválasztott vezetője volt, hol a hatalmát féltő elit egy agresszív csoportja, hol valamely alulról jövő, szélsőséges népmozgalom. Valamennyi puccsot megelőzte azonban az alkotmányos intézmények tekintélyének, hitelének és végül hatalmának megroppanása.

A régmúlt történetek újraelbeszélésére természetesen nem a cenzúra késztetett. Hanem az az ókori mesemondóktól és újkori prédikátoroktól ránk hagyományozott meggyőződés, hogy a példázat olykor tanulságosabb, mint a még homályos valóság leírása vagy a sokféleképpen értelmezhető jelenségek elemzése.

• Sorozat