Skip to main content

Puccstörténelem

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A pártállami cenzúra idején egy ókori tárgyú történelmi regényből ki kellett hagyni Nagy Heródes beszédét, amelyet ráadásul a szerző szó szerint vett át Josephus Flaviusból. „Átállások vannak benne” – mondta titokzatosan a főcenzor. Különösen gyanúsak voltak a cári Oroszországról szóló művek: Rettegett Iván, Borisz Godunov és az ál-cárevics, az őrült Pál cár meggyilkolása – csupa olyan történet volt, amely veszedelmes áthallásokra adott alkalmat. De több mint egy évtizedig kellett várnia a bemutatóra Weöres Sándor Kétfejű fenevad című drámájának is, hiszen a török hódoltság végnapjaiban játszódó drámai börleszk – egyetlen nagy áthallás.

Most kezdődő sorozatunk olyan helyzeteket és folyamatokat mutat be az elmúlt másfélszáz év történetéből, amikor az alkotmányos jogállamot államcsíny vagy puccs révén diktatórikus hatalom próbálta felváltani. Válogatásunk szükségképpen esetleges, szándékoltan elhagytuk azonban a legismertebb puccstörténeteket, így a Jaruzelski által bevezetett szükségállapotot, a náci hatalomátvételt, valamint a nagy októberi szocialista forradalmat.

A sorozatunkban elbeszélendő puccsok és államcsínyek egy része sikeres volt, más része megfeneklett, vagy éppen kudarcot vallott. A kezdeményező hol egy állam demokratikusan megválasztott vezetője volt, hol a hatalmát féltő elit egy agresszív csoportja, hol valamely alulról jövő, szélsőséges népmozgalom. Valamennyi puccsot megelőzte azonban az alkotmányos intézmények tekintélyének, hitelének és végül hatalmának megroppanása.

A régmúlt történetek újraelbeszélésére természetesen nem a cenzúra késztetett. Hanem az az ókori mesemondóktól és újkori prédikátoroktól ránk hagyományozott meggyőződés, hogy a példázat olykor tanulságosabb, mint a még homályos valóság leírása vagy a sokféleképpen értelmezhető jelenségek elemzése.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon