Larisza

Nyomtatóbarát változat

…Megkaptam a meghívóleveledet és megcsináltattam az útlevelemet, de sajnos a vonatjegyek elképesztően drágák. Valuta nélkül nem is lehet venni.

Két függőágyat küldök barátaimmal. Ha lehet, az egyiket add el és vegyél Iljának valamilyen cipőt. Julja barátnőm majd mindent elmagyaráz. Ruhát még csak lehet Iljának varrni Kirill régi ruháiból, de a cipő nagy gond. Állami bolt már nem árusít cipőt, a magánboltokban meg csillagászatiak az árak, a lakosság 95 százaléka (mi is ebbe tartozunk) nem tudja megfizetni. A mi peresztrojkánk nem hozott semmit éhezésen és nyomoron kívül. Nem elég, hogy nincs (megfizethető) áru: orvosság, ruha, cipő, de ráadásul az emberek néha hónapokig nem kapják meg fizetésüket, mert nincs készpénz. Az öregek újabban a posták előtt ücsörögnek órákig, hátha hozzájutnak nyugdíjukhoz. A bűnözés rémisztően megnőtt. Nemrég ítéltek el egy 57-szeres gyilkost. A piacokon sorban tartóztatnak le embereket, mert kutya- és emberhúst árulnak. Az anyák megölik gyerekeiket, majd saját magukat. Ilyen még a háború alatt sem volt.

A tavaly augusztusi „fordulatot” csak azért rendezték, hogy a hatalom a kommunisták kezében maradhasson. Jelcin pont olyan bűnöző, mint Gorbacsov. Az országban kegyetlen népirtás folyik, csak a fasizmussal lehet összehasonlítani. A város (Szentpétervár) tele van koldussal, kóbor kutyákkal és gyerekekkel. Szörnyű látvány az utcán a sok otthontalan gyerek. Ennyi a háború után sem volt.

Léna motokrosszozik. Ősszel egy versenyen megismerkedtem az izreali motokrosszcsapat menedzserével. Télen írtam neki és megkértem, hogy jutassa ki Lénát és Ilját a Szovjetunióból. Nehéz volt ezt a döntést hoznom, de a kiúttalanság érzése erre kényszerílett. Az illető válaszolt a levelemre (még a múlt évben) és megígérte, hogy kijutattja őket, de még semmi konkrétat nem tud. Azt írta, hogy nehéz a vízumot megszerezni, merthogy a gyerekek oroszok.

Az év azzal kezdődött, hogy Kirill és egy barátja összetörtek egy kölcsönautót. 500 dollárt kellett fizetniük a tulajdonosnak. Csoda, hogy ők életben maradtak. Aztán nemrég Léna törte össze magát a motorral. Olyan erővel ütközött, hogy a motor eleje teljesen szétment, szerencsére Léna megúszta lábsérüléssel. Ilját tavasszal felvették a képzőművészeti iskolába. Nem tudom, hogy fogjuk ezt bírni az apjával, mert a festék, ecset, papír stb. méregdrága. Léna felvételizik az egészségügyi főiskolára. Kirill összegyűjtötte a pénzt a vonatjegyre, emigrálni akar. Van vízuma Olaszországba, Amerikába, Dániába és Angliába.

Ne haragudj, hogy ilyen sokáig nem írtam neked, de nehéz írni, mert olyan az életünk, hogy folyton azt hiszem, rémálmot látok, aminek csak nem akar vége szakadni. Panaszkodni pedig szégyellek. A legnagyobb félelmünk, hogy valaki a családból megbetegszik, mert a gyógyszerek megfizethetetlenek. Az árak általában nem egyszerűen magasak, hanem napról napra nőnek. Egy példa:

ha a családban az anya nem dolgozik, hanem otthon van a gyerekkel, az állam 85 rubel gyerekgondozási segélyt fizet. Ennyi pénzért 8,5 vekni kenyeret lehet venni. Júliustól 300 rubelre emelték, amiért 30 vekni kenyeret lehet venni. Gyorsan nő a munkanélküliség. A legszörnyúbb, hogy több köztársaságban folyik a háború, amiben legfőképpen gyerekek és nők pusztulnak. Látod, bárhogy nem akartam, szörnyűséges levelet írtam, de hát ilyen a mi „demokratikus” valóságunk. Minden jót kívánok neked, csókollak. Írjál. Üdvözlöm anyádat és apádat.

• Külföld