Skip to main content

Régi-új politikusok az ellenzékről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Pozsgay Imre

Nem volt más elképzelésem az ellenzékkel, mint az, hogy nélküle alkotmányos berendezkedés elképzelhetetlen. Csak azt tudom kívánni, hogy az ellenzék valódi ellenzéki szerepben lépjen fel. Szemrehányást tenni valakinek azért, mert ellenzéki, ugyanolyan, bornírtság és abszurd dolog, mint egypártrendszerben elképzelni a jövendőt. Egy kormány nem kívánhat magának nagyon kemény és szigorú ellenzéket, de az állampolgár kívánhatja a kemény társadalombírálatot és hatalom-ellenőrzést. Ami az erők megoszlását illeti: nem tudom, hogy az erők szétforgácsoltsága min múlott. Valószínűleg a magyar társadalomban rejlő szellemi és szociális folyamatok logikus következménye. Bizonyára szerepe van ebben a történelemnek is. Én nem úgy látom, hogy a baloldal vereséget szenvedett; inkább úgy, hogy az igazi szövetségek még nem köttettek meg.


Nyers Rezső


Én jobb ellenzéket is el tudtam volna képzelni. Ami a progressziót és a konzervativizmust illeti – szerintem ez fedi a jelenség lényegét –, úgy látom, hogy a baloldal, a progresszió ma nálunk megosztott, a tradicionális magyar konzervativizmus viszont éppen hogy összefelé tart. (Konzervativizmus alatt a hagyományos polgári értékek és politikai felfogás szerinti konzervativizmust értem.) Ez hosszabb távon – történelmileg nézve – negatívum, ebből ki kell tudni lépni! A helyzetet, mint pártpolitikus, nem látom reménytelennek. Inkább a munkásmozgalomban újratermelődő maradiságtól tartok. Félni viszont az egyre erősebb, fantasztikusan reakciós megnyilvánulások szökőárjától félek. Attól, hogy ez elönti és befolyásolja a magyar közéletet. Mindezért, azaz a magyar politikai kultúra hiányáért, a sztálinizmus és – ha kisebb mértékben is, de – a kádári időszak a felelős…

Még valamit hadd mondjak el önnek: el kellene gondolkodnia a mai magyar politikai közélet legradikálisabb és tiszta polgári demokrata ellenzékének; mit ért el az akadékoskodó, sokszor diktatórikus fellépésével? Milyen politikának adott teret? S mit ért el azzal, hogy elszigetelődött a szocialista mozgalomtól? Én olyan időkben kezdtem politizálni, amikor ez a baloldali, progresszív ellenzék szimpatizált a szocializmussal és a munkássággal. Sőt még a kommunistákkal is. Mert rá volt kényszerítve! Ne jöjjön el meg egyszer az az idő…

Horn Gyula


Stimmel az, hogy az MSZMP tényleg maga hozta létre saját ellenzékét. Mármint hogy maga segítette elő létrehozását. Szerintem a mai ellenzék nagy többsége a nemzet érdekeiből indul ki. Ilyen értelemben mindenképpen szövetségese lehet az új szocialista pártnak. Vannak persze szélsőségek is az ellenzéken belül. Megnyilatkozásaikban, magatartásukban. Ami nem a nemzeti együttműködést és főképpen nem a koalíciót szolgálja, hanem sajnos gyűlölködést szít, s ez súlyos károkat okoz.


Németh Miklós


Én a mai viszonyokat nem a kérdésben vázolt módon látom. A versenyhelyzetben hiszek, nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalomban, tehát a politikai rendszerben is. Ezért nagyon nagy baj, hogy csak idén február után mondta ki az MSZMP azt, hogy többpártrendszerű demokráciát akar. Azok, akik a stratégiai vonalvezetés kapcsán együtt gondolkodunk – a pártban is, de főként a kormányban –, bátran állnak, állunk elébe a többpártrendszernek és kívánjuk: nyerjen a meggyőzőbb, a hitelesebb, az országnak jobb programot és jobb végrehajtást biztosítani tudó párt… Az erőviszonyok még változhatnak és változni is fognak. Hiszen a meghatározó erejű választási finis még előttünk van.


Grósz Károly


A reformerők megosztottak, de ezt a megosztottságot átmeneti jelenségnek tartom. A politikában nem lehet mindent hajszálpontosan, előre kiszámolni. A tendenciák irányát változatlanul olyannak vélem, mint ahogyan azt elképzeltük. Úgy tűnik, hogy a részletekben nem voltunk eléggé ügyesek. A megosztottság másodlagos kérdésekben lett mélyebb – erre előzőleg nem gondoltam. Korábban azt hittem, hogy a törésvonalak inkább az érdemi kérdések körül fognak kialakulni. Nem hiszem, hogy a választásokig átrendeződés lenne a politikai életben. A politika időigényes dolog.

Szűrös Mátyás


Abból indulok ki, hogy új helyzet van kialakulóban. Most egy új szocialista párt születik. Olyan, amely be tud illeszkedni a demokratizálódási folyamatba, s egy párt lesz a többi között. Persze jó lenne, ha ez a párt első lenne az egyenlők között. De ehhez szükséges az új párt építésének a megkezdése, azért, hogy a parlamenti választásokra felkészüljünk. A politikai küzdőtér és érdekegyeztetés színterévé a parlament válik. Ezért fontos, hogy az új szocialista párt egyrészt ne közösítse ki tagjait, ne eleve a régi módszerekkel kezelje őket – mert mindenkiben benne van a múlt. Másrészt igen fontos, hogy az újonnan megalakult demokratikus pártokkal partneri viszony alakuljon ki a nemzet érdekében.

Berecz János

A választások előttre – úgy gondolom – a jobbközép centrum nem biztos, hogy egyben marad. Mert ha megfelelő köztársasági elnökjelöltet állít bárki, mondjuk a megújult magyar szocialista párt, akkor abból a jobbközép centrumból máris jelentős erők azt fogják támogatni. A képviselőválasztásnál pedig igyekeznek majd ezek a ma még csoportosuló erők önálló arculatot is ölteni. A programjaik alapján – szerintem – köztük is nagy vita lesz.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon