Skip to main content

Rendőr-Kakadu

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

kicsi rakás nagyot kíván
kis rend nagyot s nagyobbat –
kezdhetném Ádámon-Éván
hogy nagyobbat ne mondjak

elég az hozzá hogy rend kell –
káoszból legyen kozmosz!
és a rendhez egy rendőr kell
de legalább Olümposz

jöttem láttam teremtettem:
kakadu-rend kőkemény!
kakaduból rendőr lettem –
de hisz ez kész költemény!

kiéheztek rég a rendre
sün aranyhal őspocok –
csend van csend lesz rendeletre!
megáll a szív – fog kocog!

de mostantól egy kukkot se!
ne kotkodálj papagáj!
ne utánozz kakukkot se!
ne huhogj! ne agitálj!

csendet ó halotti csendet –
meg ne halljak semmi mást!
mert a csend renddel kecsegtet –
mi volt ez a pusmogás?!

fűre nem lépsz! kész! nem köpködsz!
és minden más is tilos!
nincsen alku – amit megkötsz
neki csupán papiros!

úgy élünk mint kaszárnyában
és ő föntről irányít –
kalickából ki-kiszárnyal
s megbüntet egy parányit

„rendnek-csendnek muszáj lenni!” –
ezt szajkózza csak vadul
muszáj itt már cselekedni
s ő is Muszáj-Kakadu!

glédában áll szinte minden
sorakoznak a magok –
jelentenek: bam-bam bim-bem!
s a ketrecrács is ragyog

védd a rendet ahol éred!
védd a drága kakadut!
azt kérded miért te védd meg?
azért mert így haladunk!

így jutunk kettőről egyre
s akinek ez egyre megy
egy-kettőre megy a hegyre
várja őt a bányahegy!

ottan fog majd megjavulni
rend előtt hajt majd fejet
vagy ha nem hát fej fog hullni
fejtéskor a kő helyett

retteg répa retteg borsó
bárha szegény falra hányt –
rettegésben nem utolsó
paprika a halovány

sok a duma! sok a duma!
mi ez? epidémia?
kicsit sok a kakadu ma –
egész akadémia!

így lesz a rend követelmény
mindenki menetre kész –
kaland lesz az élet s élmény:
sok kis részből egy Egész!

nem is rendőr már de zsarnok –
próféta sőt apostol!
rettegnek az utcasarkok –
ajtóstól és kapustól

„értetek vagyok én zsarnok! –
ezt sikoltja még szegény –
hogy lehet hogy nem akartok
rendet? ó hát nincs remény?”

„mit csináltál megint kobra?
nem vagyunk a dzsungelben!”
„Dobre! Dobre!” – szól a kobra
és egy résbe surran be

egész szoba tőle retteg
„sebaj! – legyint – túlélem!” –
repedt hangú! járjál rapet! –
ezt üzenjük e-mailen!

áll vezérünk áll mint vátesz
néz csak néz mint Big Brother
Tigris és az Eufrátesz
lábaihoz térdepel

áll a szórend kész a vers lám
teljesülnek álmaink:
egyszerre lép minden versláb
rím-bilincs a lábain

el ne kapjunk meg ne fogjunk
ó te zsarnok kakadu!
leszel te még a mi foglyunk
s ki ma fogoly – szabadul!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon