Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2005. augusztus, Évfolyam 10, Szám 8

Vers

Szilágyi Ákos: Rendőr-Kakadu

Beszélő-beszélgetés

Ádám Zoltán - Mink András: „A képviseleti vákuum nem állhat fönn az idők végezetéig”

Rauschenberger Péterrel, a Védegylet szervezőbizottságának tagjával Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Folyamatos jelen

Szent-Iványi István: Kis lépések és nagy kihívások

A transzatlanti kapcsolatok jövője a londoni merényletek után

Gavra Gábor: Hadrendben

A Gyurcsány–Orbán párviadal állása

Libero

Seres László: Szabadság terror idején

Messzelátó

Jéki László: Zsák a foltját

Antianyag az univerzumban, laboratóriumban, orvostudományban és bestsellerben

Kultúra

Tóth Krisztina: Miserere

Istvánffy András: A terrorizmus mint rituális kommunikáció

Sonnevend Júlia: Az álomszép azúrkék

Rendőrség-ábrázolás az MTV Kékfény című magazinműsorában1

Tandori Dezső: Anorexisztencializmus

Gödelező gyakorlatok

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon