Szilágyi Ákos

Szilágyi Ákos: Katasztrófa és baj Oroszországban


„Oroszországot három nyugati szakértő tette tönkre: Marx, Engels és Jeffrey Sachs.”
(Moszkvai bon mot 1998 augusztusából)

Az, ami Oroszországban bekövetkezett – a régi szovjet vicc poénjával szólva – kétségkívül katasztrófa, de nem baj. E poén dióhéjában nagyjából elfér az a korszakosnak tűnő fordulat, amelyet 1998. augusztus 17. – Oroszország pénzügyi világszerencsétlenségének gyásznapja – indított el, s amely – ha egyelőre még nem is horderejét, de jellegét tekintve feltétlenül – az orosz modernizációs ciklusok mindenkori zárószakaszának felel meg.



Szilágyi Ákos: 1979

„Állóban marad”


„Állóban marad” – ezt vezette rá a gondos szerkesztői kéz Aufklérizmus és terror című tanulmányom levonatának minden egyes lapjára az 1979-es októberi aláírási akció másnapján, mikor kezdetét vette a „bársonyos megtorlás”. Az írás épp megjelenés előtt állt az akkoriban Veress Miklós által főszerkesztett Mozgó Világban. Közlését addig halogatták, míg aztán végleg elhalasztható lett, immár merőben „külső okok” miatt. Végső soron énmiattam. Minek írtam alá? Magamnak csináltam a „bajt”.

Fodor Gábor, Forgács Éva, Göncz Árpád, Peternák Miklós, Szilágyi Ákos, Tillmann J. A.: Az idegen – szép

Megnyitó beszédek

„Hogy önmagunkkal békességben éljünk”

„Legjobb tudomásom szerint az emberek csordába vagy hordába verődése után az első szavuk ez volt: ember. Mintegy saját magukra használták jelzőként.

Az idegen általában az ellenség szinonimája volt. Azt hisszük, régen túljutottunk már ezen, ám úgy látszik, újra és újra szembe kell néznünk ezzel a szemlélettel.



Szilágyi Ákos: Se KGB – se kávé?

Vlagyimir Bukovszkijjal Szilágyi Ákos beszélget


Vlagyimir Bukovszkij számomra s talán az egész úgynevezett ’68-as nemzedék számára nem egyszerűen az orosz ellenzéki értelmiség képviselője, hanem egy kicsit a politikai legendák embere is. De amikor nálam alig fiatalabbaknak említettem a nevét, kissé értetlenül néztek rám: fogalmuk se volt, kiről is beszélek. Moszkvában megismerték?

Persze. A KGB-sek. Jövök ki egyszer egy moszkvai szállodából, megállít a portás, és megkérdezi, emlékszem-e rá: „Tudja, én húsz évig dolgoztam a KGB-ben” – mondja. Egy régi ismerősöm volt: ő kísért annak idején Zürichbe, amikor kicseréltek.


Szilágyi Ákos: Van ilyen párt!

Ezen a héten sem lottóztam. Tehát szerencsém volt. Átkozott szerencsém. Ha lottózom, nyilván nem egy szelvénnyel játszom – nem vagyok hülye! –, legalább néggyel. Több szelvény – több esély.

Ambrus Judit, Szilágyi Ákos: Levelek Szilágyi Ákoshoz

Szilágyi Ákos és Ambrus Judit levélváltása

Szilágyi Ákos: Versek a készülő Tegyük föl! kötetből

Szilágyi Ákos: Rendőr-Kakadu