Skip to main content

Versek a készülő Tegyük föl! kötetből

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Utózörej

a nyelv. a nyelv nem én vagyok.
jó de ki vagyok én?
Isten vagyok? vagy nem vagyok?
avagy a nyelv az én?

a név. a név nem én vagyok.
de akkor ki a név?
Isten neve? vagy áll csak ott
mint sor végén a vég?

a mű. a mű nem én vagyok.
nem-én! nem-én! nem-én!
által megyek csak rajtatok
mint tű foka tevén.

halál halála. az vagyok.
egy életre elég
amit magamból itt hagyok.
ki itt belép – kilép.

2

szavak közébe ütközök
közéjük állok – ék!
mik ezek itt? e nyelvközök?
mik ezek az izék?

a szóközök mint ég-közök –
mozog mozog az ég
s én szóról- szóra vetközök
egek szavak közé.

3

legyél. legyél hát átkozott.
ó átkozott szavak
melyekkel átkot rád hozok –
mindegy törik-szakad.

hiába. nem vagy. nem vagyok.
ez fejbe ver kicsit.
nem-lenni íme még egy ok –
és ő már nincs is itt.

a seb sehol. a seb sehol.
lohol a sehol. a seb.
se mennyország se más pokol.
a szívek üresek.

4

tartozol. neki. senkinek.
az ég csak tartozék.
köveknek kővel a kövek –
nem tartozol közénk.

légy ami vagy. a nép fia.
légy legott halott.
a különbség csak műfaji
meghal – ki itt ki ott.

Ó látom én

ó látom én a helyzetet!
látom. nagyon is jól!
halál az első helyezet –
és Isten a hunyó.

a mindig biztos befutó.
a győző! a halál!
őt mutatja a célfotó
amikor épp beáll.

talán a rajt nem sikerült.
talán nagy volt a tét.
a startvonalra visszaküld
ki indított imént.

a helyzetet? a helyzetet?
hisz látom látom én! –
„ehhez a nyakhoz kötözött” –
mutat rá a kötél.

s a többiek? a lankadók?
bottal ütik nyomát.
így tisztelik a hangadók
a versenyhagyományt.

„éljen az hogy ne éljen ez!” –
egyensúlyoz vigyáz.
hol beszakad a jéglemez
ott nyom csak víz alá.

ó látom én a helyzetet!
látom. nagyon is jól!
halál az első helyezet –
és Isten a hunyó.

egy szemhunyás. vagy annyi se.
lehunyja a halált –
egyetlen hunyással elnyesi
élete fonalát.

fejetlen verdes még kicsit.
lefogja Isten. áll.
s a könnycsepp amit érte sírt
kicsordul mint a sár.

Készen álltok-e?

nos készen álltok-e?
készen de mire?
hát a nagy e-e-
a nagy semmire.

arra készen hát.
jobbra-balra-át.
irány a menny készen állunk
sej az angyalát.

nos készen álltok-e?
szántani ha ke’?
menni miért vonakodtok
ökör és eke?

nos készen álltok-e?
nem szátok jár csak-e?
nagy a szátok mind elszálltok
olyat kaptok e!

nos készen álltok-e?
én készen – de te?
hogyne állnék – kézen állok
már vagy öt hete.

nos készen álltok-e?
hívlak jöttök-e?
jöttök jöttök távolodtok –
apátok töke!

nos készen álltok-e?
engem vártok-e?
leguggoltok gatyát toltok
árok partján le.

nos készen álltok-e?
kitéphetem-e?
szíveteket mint a lángot –
fullánkot heve?

nos készen álltok-e?
készen de mire?
meglátjátok ha kiértek
ott leng mérlege.

szív és tollpihe.
megméritek-e?
három mázsa a húzása
de nem húzza le.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon