Skip to main content

Szilágyi Sándor…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



Fotó: Benkő Imre, Kind of Blue, Magyar Fotográfia New Yorkban II., 1999. A képen: Kovács István, Szilágyi Sándor és Cornell Capa
Fotó: Benkő Imre, Kind of Blue, Magyar Fotográfia New Yorkban II., 1999. A képen: Kovács István, Szilágyi Sándor és Cornell Capa



…fotográfus, fotótörténész, irodalmár, történész és lapszerkesztő. 1954-ben született Nyíregyházán, majd Szegeden élt, ott járt a JATE bölcsészkarának magyar–történelem szakára, 1972 és 1975 között, végül az ELTE bölcsészkarán diplomázott 1979-ben. 1978-tól 1985-ig fő szervezője volt a Hétfői Szabadegyetemnek, 1981-től pedig az induló szamizdat Beszélő alapító szerkesztője egészen a rendszerváltásig. Irodalmárként elsősorban Mészöly Miklóssal foglalkozott, 1976-tól pedig Bibó munkásságát kutatta. 1985–86-ban a New York-i New School for Social Research ösztöndíjasa volt, és ez idő alatt kezdett a fotózással foglalkozni. 1989-ben a március 15-ei tévéfoglalás fűződik a nevéhez, és nagy szerepe volt Nagy Imre és társai újratemetésének megszervezésében. A ’90-es években a politizálással fölhagyott, épületfotózással, fotótörténettel és kiállítások szervezésével foglalkozik. A ’90-es években két kötete jelent meg: Ostinato címmel az esszéi, irodalmi tanulmányai, valamint a Hétfői Szabadegyetem történetét feldolgozó munkája.


Szilágyi Sándor 1989. március 15-én a Magyar Televízió elfoglalásánál. Megjelent a szamizdat Beszélő 26. számában (1989/1).
Szilágyi Sándor 1989. március 15-én a Magyar Televízió elfoglalásánál. Megjelent a szamizdat Beszélő 26. számában (1989/1).




Fotó: Szilágyi Lenke, Kind of Blue, Magyar Fotográfia New Yorkban II., 1999. A képen: Szilágyi Sándor és Féner Tamás.
Fotó: Szilágyi Lenke, Kind of Blue, Magyar Fotográfia New Yorkban II., 1999. A képen: Szilágyi Sándor és Féner Tamás.


 








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon