Skip to main content

Tűzszünet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Áprilisban tűzszünet volt Boszniában. Az alábbiakban a magyar sajtóból készített összeállításban mutatjuk be, mi is történik Szarajevóban akkor, amikor tűzszünet van.

április 1.: A múlt hónap végére 40 000-re nőtt a térségben állomásozó kéksisakosok száma. A legnagyobb kontingenst, 4600 katonát a franciák adják. Az elmúlt egy évben 136 ENSZ-békefenntartó vesztette életét, és több ezer sebesült meg.

április 3.: Londonban meghalt Irma Hadzimuratovic, az a hétéves kislány, aki az 1993-as szarajevói piac elleni aknatámadásban sérült meg, s azóta Angliában gyógykezeltek. (A kislány édesanyja még 1993-ban belehalt sérüléseibe.)

április 5.: Karadzic tüzérsége keddre virradóra ágyútűz alá vette Szarajevó egyetlen szárazföldi kapcsolatát a külvilággal. Az Igman-hegyen áthúzódó útra éppen akkor zúdítottak gránátesőt, amikor egy ENSZ segélyszállító konvoj közelített a város felé.

A szerbek letartóztattak két svájci tudósítót. Az újságírókat egy ENSZ-járműből rángatták ki a repülőtér közelében. Kémkedéssel vádolják őket.

április 6.: Csendes szomorúsággal emlékeztek meg Szarajevóban a boszniai háború kezdetének harmadik évfordulójáról: virágot vittek a háború első áldozatának, Suada Dilberovicsnak sírjára. A 24 éves egyetemi hallgatót egy orvlövész lőtte le, amikor szarajevóiak tízezrei tüntettek a szerbek által emelt barikádok miatt. (A háború kezdetének élő közvetítése elkeseredett próbálkozás volt a borzalmak elkerülésére. A boszniai fővárosból 24 órán át élőben sugárzott tv-műsort az egész ex-jugoszláv térségben nézték az emberek. A szerkesztők félóránként Ne lőjetek! felirattal próbáltak a józan észre hatni – hiába. A Holiday Inn Szálloda legfelső emeleteiről célzó szerb orvlövészek a tüntetőket fedezékbe kényszerítették.)

április 8.: Több rakétatalálat érte az elmúlt napokban Szarajevó lakónegyedeit. A szerb támadásban hét épület romba dőlt, két ember meghalt, négyen megsebesültek. A szerb tüzérség lőtte a Szarajevó melletti Igman-hegyen átvezető utakat, és megsemmisített egy mikrobuszt. A támadást megelőzően NATO-gépek járőröztek a térség fölött. Eltávozásukat követően a szerbek tűz alá vették az ott állomásozó francia kéksisakosokat. Ezután a szerbek lezárták a városba vezető összes ellenőrző pontot, és elaknásították a repülőtérről a városba vezető utat.

április 11.: Heves tüzérségi és aknavetőtámadás volt Szarajevó lakónegyedei ellen. A nem végleges adatok szerint három halálos áldozat van, köztük egy tizenöt éves kislány.

április 12.: Lezárták a szarajevói légikikötőt, mivel a szerbek le- és fölszállás közben is eltaláltak egy-egy segélyszállító amerikai repülőgépet. Az ENSZ-szóvivő terrorszervezetnek nevezte a légikikötő közelében állomásozó illidzai szerb dandárt, amely nemcsak a repülőgépekre lövöldöz, de ki is fosztja az arra vetődő kéksisakosokat és újságírókat.

Az UNPROFOR megegyezett a szerbekkel a repülőtérre vezető út zárlatának feloldásáról, aminek fejében Karadzicsék ellenőrizhetik a segélyszállítmányokat. Ez azt jelenti, hogy minden Szarajevóba érkező segélyszállítmányból legalább 30%-ot elvesznek maguknak. Az utóbbi 24 órában legalább három nagy erejű lövedék robban Szarajevóban, többen meghaltak.

Éjjel öt órán át őrködtek a NATO harci gépei a város biztonsága fölött. Az akció hatásosnak bizonyult: este 8 és hajnali egy óra között elmaradtak a szokásos szerb támadások. Napvilágnál viszont három személy (köztük egy idős asszony) esett az orvlövészek áldozatául.

április 13.: Egy forgalmas utcán becsapódó nagy kaliberű akna sok embert megsebesített Szarajevóban. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a támadásnak nem voltak halálos áldozatai.

április 14.: Mladic boszniai szerb generális hazugságnak nevezte azt az UNPROFOR-állítást, hogy ők lennének a felelősek a szarajevói civileket ért aknatűz miatt.

Egy szerb állambiztonsági tiszt, Cedomir Mihajlovic bizonyítékokat csempészett a Hágai Nemzetközi Bírósághoz, amik azt támasztják alá, hogy a belgrádi vezetőség adott utasítást az etnikai tisztogatásokra és a gyűjtőtáborok 1992-es felállítására.

április 15.: Szarajevói orvlövészek előző nap megölték az ENSZ egyik francia altisztjét, amikor az kilépett páncélozott járművéből.

Az elmúlt napok során a boszniai szerbek az utolsó 89 bijelnijai muzulmánt is elűzték lakóhelyéről. A nemzetközi szervezetek által megerősített jelentések szerint a két csoportban távozó muzulmánoknak egy aknamezőn keresztül kellett elmenekülniük lakóhelyükről. Az elmúlt hónapokban a szerbek teljes egészében megtisztították Északkelet-Boszniát a muzulmánoktól és a horvátoktól. ENSZ-források szerint néhány hét alatt több tízezer embernek kellett elmenekülnie.

április 18.: A boszniai főváros Dobrinja negyedében nyakon lőttek egy francia kéksisakost, szombaton pedig két lövéssel gyilkoltak meg a „Snieper Avenue”-n (Orvlövész sugárúton) egy francia légióst, aki targoncával konténerekből igyekezett barikádot építeni a lakosság védelmére.

április 19.: Victor Jackovich leköszönő amerikai nagykövet kénytelen volt az aknákkal lőtt igman-hegyi úton autón elhagyni Szarajevót, mert a szerbek kijelentették: nem garantálják annak a repülőgépnek a biztonságát, amire az amerikai diplomata fölszáll.

április 24.: Karadzic egy Paléban tartott sajtóértekezleten szó szerint a következő kijelentést tette: „vagy elismerik a szerbek államát, vagy harmadik világháború lesz.” Egyúttal bejelentette, hogy egyetlen olyan külföldi küldöttség Szarajevóba érkezéséhez sem járul hozzá, amelyik nem keresi fel Palét, a szerbek központját is.

A szerbek által a repülőtérre vezető útvonalon elhelyezett akna hatástalanítása során életét vesztette három francia ENSZ-katona, négy pedig megsebesült.

április 25.: nagy erejű robbanás rázta meg Szarajevó belvárosát. Két polgári személy életét vesztette, három pedig súlyosan megsebesült.

Háborús bűnösnek nyilvánítja az ENSZ ezzel foglalkozó bizottsága Radovan Karadzic boszniai szerb vezért és Ratko Mladic katonai parancsnokot. A nürnbergi és tokiói per óta, ha valóban sikerül megrendezni, ez lesz az első nemzetközi háborús per.

április 30.: Szarajevóban véget ér a tűzszünet.














































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon