Skip to main content

Kívül–belül


Igazhitűek és gyaur kutyák

Sok okos érv szól amellett, hogy a Nyugat ismerje el a boszniai harcmezőkön teremtett tényeket, ne próbáljon a muzulmánok védelmezőjeként fellépni, hanem inkább szorítsa rá őket az elkerülhetetlen elfogadására.



Clinton győzelme a költségvetési csatában

A csata maratoni volt, a győzelem – noha Clinton eddigi legnagyobb eredménye – könnyen bizonyulhat pirruszinak. Mind a Képviselőház, mind a Szenátus a lehető legkisebb többséggel fogadta el az elnök költségvetési javaslatát.



A feszültség stratégiája

A terroristák köztudomásúlag az állam – a fennálló rend – ellenségei, akik azért követnek el szörnyű bűncselekményeket, hogy destabilizáljanak egy számukra gyűlöletes politikai rendszert. De lehet, hogy az olasz terroristákat más fából faragták. Lehet, hogy a római és milánói robbantgatók nem destabilizálni akarják a botrányoktól megrendült, a szavazók által elutasított olasz politikai rendszert, hanem éppen ellenkezőleg: stabilizálni akarják azt.



Major és az euroszkeptikusok

Drámai, ám egyúttal bohózati elemekben is bővelkedő hetet tudhat maga mögött a brit parlament. Mint már annyiszor, a maastrichti szerződésről volt szó, csakhogy a játék ezúttal Major miniszterelnök politikai jövőjére ment.

Major és a tory frakció többsége Európa-párti, de nem kívánja ratifikálni a maastrichti szerződés szociális chartáját, amely a brit szigeteken szokásos munkavállalói jogoknál átfogóbbakat kodifikál. Az ellenzék azt követeli, hogy a szerződést szociális chartástul ratifikálják.





Délszláv válság: egy újabb álom vége

Pozsony, Budapest és Prága vitája a Közép-európai Kezdeményezés hétvégi csúcstalálkozóján (részletes elemzéseinket lásd a 12. és a 13. oldalon) háttérbe szorította az (egyik) alapkérdést: mihez kezdhet egy regionális együttműködés a régió két olyan kulcsállama nélkül, mint a hadviselő Szerbia és Horvátország?



Group of Seven

A sajtóvisszhangokat olvasgatva az embernek egyre inkább olyan érzése támad, hogy a G–7 (Group of Seven) tokiói csúcsértekezletén valójában csak egyetlen konkrét eredmény született: a hetek szokásos – idén az Akaszaka-palota előtt készült – „családi fényképe”. Ezenkívül ugyanis – a gazdasági problémáktól kezdve a boszniai konfliktusig – csak általánosságokra futotta a csúcs főszereplőinek erejéből.



Nigériai demokrácia

A kedvező világpolitikai helyzet és a nyugati nógatás ellenére sem akar a demokrácia gyökeret verni Afrikában. Nigériában, a kontinens legnépesebb országában tíz év katonai diktatúra után néhány napja szabadon választott elnök kezében kellene lennie a hatalomnak. Az uralmon lévő katonai tanács ki is írta a választásokat. De aztán minden másként történt.

Harminchat órával a kijelölt dátum előtt egy bíró betiltotta a választásokat. A választási bizottság ennek ellenére megtartotta azokat.





Mindenről a németek tehetnek?

Warren Christopher amerikai külügyminiszter az USA Today című napilapnak adott interjújában kijelentette, hogy Németországot részfelelősség terheli a boszniai polgárháborúért. A probléma Horvátország, majd Bosznia-Hercegovina elismerésével vette kezdetét, márpedig erre Németország beszélte rá európai partnereit.

Christopher kijelentésében csak annyi az új, hogy ő, az amerikai külügyminiszter tette.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon