Ön szerint Kádár János politikája inkább hasznos, inkább káros vagy ellentmondásos volt? (Az adatfelvétel ideje: 1989. augusztus 23–szeptember 1.)


inkább hasznos 49%

inkább káros 15%

ellentmondásos volt 33%

nem tudja 3%

Ön szerint mi történt Magyarországon 1956 őszén?

Egy nyughatatlan ember egy nyughatatlan filmben. Elsöprő lendület és kifogyhatatlan energia. Vér és arany. Fantázia és fanatizmus. Formabontás és formateremtés. Bereményi Géza második játékfilmjével 1989-ben ott folytatta, ahol A tanítványokkal 1985-ben abbahagyta. A tanítványok rendhagyó történelmi portréi és tablója után az Eldorádó az ötvenes évekről szóló magyar filmekbe lehelt új életet.

Kafka, Bulgakov, Orwell – Havel, Jančar, Glowacki – Spiró, Kornis… Skandálni is lehet ezen írók névsorát, akik korábban tiltó listán szerepeltek, de ’89-ben egy vagy több olyan darabjuk került színpadra, amelyek szókimondásuk, témaválasztásuk vagy áthallásosságuk miatt ugyan továbbra is problematikusnak minősültek, de betiltásukhoz már nem volt elégséges akarat vagy lehetőség.

894.511. A könyvtárakban (így az Országos Széchényi Könyvtárban is) ezen szám (szakjelzet) alatt sorakoznak a magyar irodalmi művek (valamint a magyar irodalomról szóló könyvek). S ha arra kíváncsi valaki, hogy egy adott évben milyen magyar irodalmi alkotások láttak napvilágot, elég, ha kézbe veszi az OSZK hatalmas jegyzékeit, és fellapozza a 894.511-es számot. (Ezek a könyvészetek 1991-ig voltak hozzáférhetők. Állítólag anyagi okokból nem folytatják kiadásukat.)

Nézzük tehát, mit tükröz a rendszerváltás évének listája, az 1989-es.

Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője és teljhatalmú politikai irányítója egy évtized alatt, 1979–1989 között letérítette Iránt a modernizáció sajátos útjáról, radikális iszlám irányt szabva neki. Mikor hatalomra került, már egy hosszas és gyötrelmes életút állt mögötte. 1902-ben látta meg a napvilágot, kasmíri családból származott, alig volt pár hónapos, mikor édesapját meggyilkolták, és anyját is hamar elvesztette. Mindvégig iszlám síita iskolákban tanult, diplomája megszerzése után iszlám filozófiát és etikát tanított.

A Bastille bevételének kétszázadik évfordulója alkalmából, 1989. július 6. és 12. között öt kontinens több száz történésze tolongott a Sorbonne termeiben. A francia forradalom képe címmel megrendezett, nemzetközi történészkonferenciáról azonban éppen azok a francia történészek maradtak távol, akik az elmúlt évek során megújították a forradalom történetírását. Nem tartott előadást Mona Ozouf, Guy Chaussinand-Nogaret, Denis Richet – és távol maradt a francia forradalom történetírásának „királya” is.

Ezt a különös címet François Furet kapta a francia újságíróktól.

1989 tavaszán, kora nyarán forrongott a világ. Az, hogy a távoli Pekingben ülősztrájkot folytat néhány százezer diák, belesimult az akkor még megdönthetetlen realitásnak látszó szocialista világrendszer mindennapjaiba. Csodálkozni legfeljebb a tömegek nagyságán lehetett: kétszázezer tüntető hatalmas tömeg egy tízmilliós országban, de törpe kisebbség egymilliárdos lakosságon belül.

Budapest, a nyolcvanas évek... Szerkesztőségi szobám a Magyar Nemzetnél boldog kis cselédszoba, agyonzsúfolt és rendetlen, Kovács Judittal osztozunk rajta. Judit morózus, zárkózott, gyanakvó ember, legalább olyan rendetlen, mint én, sok telefonhívásom nagyon zavarja, rengeteg, dumáló látogatóm még jobban. Érdekes módon akkor lett türelmesebb, amikor az erdélyi menekültek áradata megindult.

Jön a kolozsvári tanár három fiával és feleségével: öngyilkosok lesznek egyszerre s mind, ha nem maradhatnak itt. Jön dr. B.

„Az új választási törvényt ne a belügyi, közigazgatási államhivatalnokok dolgozzák ki, hanem – feltétlenül átmeneti jelleggel, egyetlen országgyűlési és helyi választásra hatállyal – azok a szervezetek, amelyek spontán kezdeményezésre az elmúlt időszakban jöttek létre… Javasoljuk, [hogy] a Hálózat hozzon létre egy olyan munkacsoportot, amely kidolgozza egy demokratikus országgyűlési és helyi választási rendszer tervét…” – Ez volt a kulcsmondata annak az általam fogalmazott s nyolcunk által aláírt levélnek, amelyet 1988. szeptember 12-én a Hálózat ülésén olvasott fel Vásárhelyi Judit.

Az alábbi két dokumentum, melyeket annak idején én fogalmaztam, bizonyára nem a legfontosabb adalék e korszakos nap történetéhez, de azért szerintem nem érdektelenek. Az egyikből az derül ki, amiről a visszaemlékezésekben nemigen esik szó, hogy ti. az előkészületek elég komoly személyi súrlódásokkal is jártak. Ennek persze nem a személyes oldala az érdekes.