Aczél György kézirathagyatékának egy része ez év tavasza óta kutatható a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában. Itt vannak azok a feljegyzések, vázlatok, műhelyinterjúk, illetve különböző mértékben kidolgozott szövegek, szövegtöredékek, amelyek Aczél tervezett könyvéhez készültek. Nem tudományos értékű forrásmű készült, de ami elkészült, az a tudomány számára értékes forrás.

A könyv jellegére, szerkezetére, címére és kiadására vonatkozólag különböző elképzelések születtek, haltak el és éltek egymás mellett 1988 őszétől 1991 nyaráig.

„Szimulálják a peresztrojkát”


Az SZKP Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának Jakovlev részére készített emlékeztetője, 1989. január

Lengyelországban és Magyarországon az események a pluralizmus irányába tartanak, a kormányzás koalíciós, parlamentáris formáinak megteremtése felé. Ilyen körülmények között a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) kizárólag politikai szövetségek keretei között őrizhetik meg pozíciójukat. Sok függ attól, hogy az ellenzékük egy részével lehetséges lesz-e a konstruktív együttműködés.

Maradjon úgy minden!
Az állatkerti dögökkel együtt?
Igen. Miért, hát különb sors jutott nekik?
A kötél szelídebb, mint az elaltatás?
Én nem felejtek (nem fenyegetőleg
mondom ezt: ilyen a természetem:
nem tudok felejteni).

Másrészt mit is kívánnék magamnak,
ha – ha-ha! – halott lennék,
és visszalátogatnék ide, mint kővendég?
Hogy hagyjanak már békén.
A kegyeletre szarok. Az élőkkel
kellett volna irgalmasabbnak lenni
(élni hagyni őket).

Az új társutazókhoz

A hála Istennek múlófélben lévő huszadik századnak jellegzetes figurája volt az útitárs* értelmiségi, a baloldali kávéházi mozgalmár, aki jól tudta ugyan, hogy a szovjet rendszer borzalmas és gyűlöletes, még azt is esetleg, hogy szűk szocialista-marxista szemszögből gyalázatos árulás, de tartózkodott a Komintern és a Kominform bírálatától, mert egységfrontot akart a fasizmus ellen, mert nehezére esett elismerni, hogy a szocializmus rosszabb lehet, mint a kapitalizmus, mert saját ellenfeleinek zöme egyben antikommunista volt, mert pas d’ennemi à

Korunk és az emlékezés

Az elkésettség némi bűntudatával idézem fel a történteket. Tíz évvel a pártállam tárgyalóasztalhoz kényszerítése után ismét pártpropaganda fogságába estek az elemi tények. Ezúttal kétpártrendszerű történelemkisajátítás folyik. Horn Gyuláék „hazaküldtem a németeket”, Orbán Viktorék „kizavartam az oroszokat” zászló alatt monopoliznak a múlt asztalán. A tét kimondatlanul a rendszerváltás szerzősége. Ide jutottunk, kedves hallgató volt ellenzékiek.

Kornai János 1989. augusztus 25-én a Kopint-Datorg kutatóintézet meghívására előadást tartott kormányzati vezetők, állami vállalati menedzserek és ellenzéki politikai pártok szakértői számára. Az ott jelen voltak visszaemlékezése szerint már az előadás utáni vitából érezni lehetett: a Kornai által pengetett húrok nem leltek kedvező visszhangra egyetlen meghívott érdekcsoportban sem. Az előadás anyaga pár hét alatt könyvvé terebélyesedett, s azt a HVG könyvkiadó rekordgyorsasággal még 1989 novemberében piacra dobta.

Szilveszterkor, amikor az óra elüti az éjfelet, a rádióban és a televízióban hagyományosan felhangzik a nemzeti himnusz. „Balsors, akit régen tép, / Hozz rá víg esztendőt.” Kire is? Az emberek általában nem a hazára gondolnak ilyenkor; maguknak és szeretteiknek kívánnak víg esztendőt. 1988 szilvesztere más volt. Aki az idő tájt odafigyelt a politikára – márpedig akkor szinte az egész ország politizált –, tudhatta: ez az év el fogja dönteni az ország sorsát.

Egészen 1898. március 14-ig úgy volt, hogy az ország minden lakosa magától értetődően március 15-én ünnepelte március 15-ét, a magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját. Ám ekkor, az 50. évforduló előestéjén a magyar országgyűlés törvényt fogadott el, mely jogforrás március 15-ét ezentúl április 11-én rendelte ünnepelni. Néhány túlbuzgó vidéki iskolaigazgató, ahogyan ezt az indignált ellenzéki felszólalásokból lehet tudni, legott le is fújta a másnapra tervezett, évtizedek óta rendre megtartott, hagyományos iskolai ünnepélyt.

1. A hentes
A hentes a hentesboltban
húst szeletel, s motyog magában:
Nem bírom, nem bírom, nem bírom!
Nem bírom, nem bírom, nem bírom!

Ekkor a vevő, nyaka vékony,
mint kórusban a felső szólam,
öregasszony, bizonytalan, fél,
haboz, hibáz a rendelésnél:

Harminc dekát… Vagy negyvenet…
A hentes kivörösödik, remeg:
Ezért megy itt minden úgy! (Balul.)
Káosz! – üvölti a hentes úr.

2. A pincér
Jövök mindjárt, csak nyugalom, na.
Van fogalma, mennyi a munka?

1989. jan. 1. Bevezetik a munkanélküli segélyt.

1989. jan. 9. 20-22 százalékos, a gyógyszereknél 80 százalékos központi áremelés. Válaszul az áremelésekre 10 percre beszünteti a munkát több tízezer dolgozó Szabolcs-Szatmárban. Szolnok, Csongrád és Zala megye szakszervezeti vezető testülete is tiltakozik.

1989. jan. 10–11. Az Országgyűlés elfogadja a gyülekezési jogról szóló törvényt és az egyesülési jogról szóló törvényt, amely lehetővé teszi a pártalapítást, de külön párttörvénybe utalja a részletes szabályozást.