Kozák Gyula

Nyomtatóbarát változat

„Az új választási törvényt ne a belügyi, közigazgatási államhivatalnokok dolgozzák ki, hanem – feltétlenül átmeneti jelleggel, egyetlen országgyűlési és helyi választásra hatállyal – azok a szervezetek, amelyek spontán kezdeményezésre az elmúlt időszakban jöttek létre… Javasoljuk, [hogy] a Hálózat hozzon létre egy olyan munkacsoportot, amely kidolgozza egy demokratikus országgyűlési és helyi választási rendszer tervét…” – Ez volt a kulcsmondata annak az általam fogalmazott s nyolcunk által aláírt levélnek, amelyet 1988. szeptember 12-én a Hálózat ülésén olvasott fel Vásárhelyi Judit. Hatására a Független Jogász Fórum kijelölt egy háromtagú csoportot (Bártfay Pál, Mészáros Vilmos, Sándorfi György) s azzal bízta meg őket, hogy dolgozzák ki az ún. alternatív választási törvényt. Időközben megalakult az SZDSZ, s mint az egyik legerősebb és mindenképpen legkarakteresebb politikai formáció, megkerülhetetlen volt egy ilyen törvény létrehozásánál.

Az FJF felkérésére Bába Iván és én vettünk részt a jogászok mellett a törvény létrehozásának folyamatában. Azt csak utólag tudtam meg, hogy az FJF hite szerint az SZDSZ-t képviseltem, míg Bába Iván a Hálózatot. Valójában az SZDSZ-től semmilyen meghatalmazást nem kaptam, részvételem semmilyen legitimációval nem rendelkezett, s tartok tőle, hogy Bába Iván helyzete is hasonló volt. Aki még emlékszik az 10-11 évvel ezelőtti korszak hangulatára, nem talál ebben semmi kivetnivalót. Csinálni kellett, s mi voltunk kéznél. A jogászok kerestek két olyan személyt, akik hajlandók voltak az aprólékos és igen fárasztó munkában érdemben közreműködni, s bár nem jogászok, rendelkeznek olyan szintű jogi (és persze politikai!) ismeretekkel, és rendelkeznek a demokrácia iránti feltétlen elkötelezettséggel, hogy a törvény aprólékos fogalmazásában partnerként vehessenek részt. Ugyanakkor a végleges törvénytervezet fedőlapján személyünket valamilyen módon egy-egy politikai formációhoz kellett kötni, ami nyilvánvalóan erősítette a törvénytervezetet.

Az 1988-as év utolsó hónapjait, pontosabban azok éjszakáit töltöttük az egyetlen alkalomra szóló törvény megfogalmazásával. Bártfay és Mészáros tűnt ki aktivitásával, Sándorfi csak ritkábban vett részt a munkában, s néha hosszabb-rövidebb időre bekapcsolódott a munkába az FJF egy-egy tagja is.

A törvény az angol hagyományokat követi, igen széles lehetőségeket biztosít a jelöltállítás során, szigorúan területi elvre épül, s a második fordulóban csak az első forduló legtöbb szavazatot elért két jelöltje marad versenyben, a mandátumot pedig az ott győztes jelölt nyeri el. A törvénytervezet átmenetiségét éppen az bizonyítja, hogy egyetlen célja volt: a pártállami képviselők elzavarása a parlamentből, s egy új, alkotmányozó Országgyűlés létrehozása, amely majd kidolgozza azt a végleges választási törvényt, amely már nem hagyja elveszni a szavazatok többségét, s egyesíti az egyéni és a listás választás elvét. Számos kompromisszumot tettünk a törvény megalkotása során, nyilván mert az idő sürgetett bennünket, és egyikünknek sem volt (a jogászokat is beleértve) törvényalkotói gyakorlatunk. Mindazonáltal tíz év távlatából úgy gondolom, hogy egyszeri alkalomra, egy előrehozott választás gyors lebonyolítására ez a törvény alkalmas lett volna.

Az 1989-es év azonban már másról szólt. Megkezdődtek a tárgyalások a hatalmon lévő kommunisták és a hatalmat akaró új politikai erők között. Lehet, hogy a brutális alku megmentette az országot egy forradalomtól, annak minden negatív következményével együtt, de a békés átmenetnek súlyos ára volt, a rókalyukból előbújt újbátrak kezébe került a hatalom, s az SZDSZ (illetve az a demokratikus ellenzék, amelynek bázisán létrejött), amelynek a legnagyobb szerepe volt a rendszerváltás kikényszerítésében, nem került kellő helyzetbe. Az alternatív választási törvény történelmi anekdotává vált. Radikalizmusával, amely alkalmat adott volna a régi rend legitim elsöprésére, csupán néhányunk szép emléke. A sűrűsödő politikai események még arra sem adtak lehetőséget, hogy a törvénytervezet érdemi vitára bocsátassék. Ma sem tudom, hogy kinek a kezébe került, kik voltak azok, akik ad acta tették. Számunkra, számomra, aki mintegy három hónapon keresztül dolgoztam rajta, rendkívül sok tanulsággal szolgált, mind politikai, mind jogtechnikai vonatkozásban. Sem előtte, sem utána nem vettem részt törvényalkotó munkában, azt azonban tudom, hogy egy hasonló súlyú és méretű törvény megalkotása sokkal nagyobb létszámú és sokkal felkészültebb csapat feladata. Amit mi lényegében négyen elvégeztünk, emberfeletti munka volt, de ma már bevallhatjuk: rendkívül naivak voltunk. Nem szakmai értelemben, hanem azért, mert azt hittük, hogy ennek alapján fog megtörténni a rendszerváltás. Tévedtünk. Pedig biztos vagyok benne, hogy egy kikényszerített, előrehozott országgyűlési választás után másként alakult volna az ország sorsa.









TÖRVÉNYTERVEZET

1989. évi .... sz. törvény az országgyűlési képviselők választásáról (Részletek)

Ezt a törvénytervezetet készítette a Független Jogász Fórum (a szerkesztőbizottság tagjai: dr. Bártfay Pál, dr. Mészáros Vilmos, dr. Sándorfi György), Bába Iván (Szabad Kezdeményezések Hálózata), Kozák Gyula (Szabad Demokraták Szövetsége) közreműködésével.

1989. évi .... törvény az országgyűlési képviselők választásáról


E törvény célja, hogy a magyar társadalom megújulását szolgáló jogalkotási folyamat részeként az új Alkotmány megalkotásáig szabályozza az országgyűlési képviselők választásának rendjét és biztosítsa az alkotmányos jogszabályok megalkotására hivatott Országgyűlés létrehozását, valamint a politikai intézményrendszer demokratikus kiépítésének lehetőségét, figyelembe véve a hatalmi funkciók szétválasztására vonatkozó demokratikus elveket és társadalmi igényeket. (…)

2. § (A. változat)

Minden politikai igényű szervezetnek, valamint a választópolgárok csoportjainak joguk van a választások során jelöltet állítani és a választási eljárásban részt venni.

2. § (B. változat)

A politikai pártoknak, valamint a választópolgárok csoportjainak joguk van a választások során jelöltet állítani és a választási eljárásban részt venni. (…)

Nincs választási joga annak (…)

d) aki bármely fegyveres testületnél, vagy a fegyveres erőknél nem hivatásos szolgálatot teljesít.

(2)

Nem választható (...)

c) (A. változat)

aki nem hajlandó megválasztása esetére közhivatali funkciójáról vagy fegyveres testületi rangjáról lemondani.

c) (B. változat)

aki nem hajlandó megválasztása esetére közhivatali funkciójáról vagy fegyveres testületi rangjáról lemondani, kivéve a miniszterelnököt, a minisztereket és az országos hatáskörű szervek élén álló államtitkárokat. (…)

8. §

(1) A választások lebonyolítására a Hazafias Népfront helyi szervezetei az adott választókerületben állandó lakással bíró választópolgárok köréből választókerületenként választási bizottmányokat, a választási bizottmányok pedig az adott szavazókörben állandó lakással bíró választópolgárok köréből összeíró-szavazatszedő küldöttségeket hoznak létre (választási szervek). (…)

10. §

(A. változat)

(1) Jelöltre ajánlást tehet

a) minden 500 személynél nagyobb taglétszámú, politikai igényű szervezet,

b) minden, a választókerületben működő, jogi személyiséggel bíró helyi egyesület (taglétszámra tekintet nélkül),

c) a választókerületben állandó lakhellyel rendelkező választópolgárok legalább 300 fős csoportja.

(2) Minden olyan személyt, akit az (1) bekezdés szerint ajánlottak, a választási bizottmány köteles jelöltként elfogadni.

(B. változat)

(1) Jelöltet állíthat a választókerületben állandó lakóhellyel bíró választópolgárok legalább 500 fős csoportjának ajánlására

a) bármely politikai szervezet (párt),

b) bármely személy.

Az ajánlattételben a választópolgár nincs korlátozva.

11. §

(1) A jelölt a programját jogosult a választási gyűléseken kifejteni, és ennek során joga van a hatályos jog bírálatára is, amelyben egyébként csak a büntető törvény korlátozza.

(…)

(4) (A. változat)

A korteskedés költségei az állami költségvetésből nem fedezhetők.

(B. változat)

A korteskedés költségei az állami költségvetésből fedezhetők, azonban tilos bármely jelöltet vagy jelöltállításra jogosult szervezetet ennek során előnyben részesíteni. (…)

21. §

(1) Megismételt választást kell tartani abban a választókerületben,

a) amelyben az összes választópolgár több mint fele nem szavazott,

b) amelyben egyik jelölt sem kapta meg az érvényesen leadott szavazatok több mint 50%-át. (…)

(2) Megőrzi a jelöltségét a megismételt választásra az a két jelölt, aki a választáson a legtöbb szavazathoz jutott.

(3) A megismételt választás során megválasztottnak kell tekinteni azt a jelöltet, aki az érvényesen leadott szavazatok tényleges többségét megkapta. (…)

31. §

(1) Az e törvény alapján megválasztott Országgyűlés összeülésével a jelenlegi Országgyűlés megbízatása megszűnik.

(2) (A. változat)

A jelenlegi Országgyűlés az 1989. évi nyári ülésszakot követően jogalkotó tevékenységet nem folytathat, de hatáskörében határozatokat hozhat.

(B. változat)

A jelenlegi Országgyűlés a ........ ülésszakot követően jogalkotó tevékenységet nem folytathat, de hatáskörében határozatokat hozhat.

32. §

(3) A választások kitűzéséről szóló országgyűlési határozat kihirdetésének napjától a választási eljárás befejezéséig mind az első tényleges, mind a tartalékos katonai szolgálatra történő behívás tilos.

35. §

A jelen törvény alapján megválasztott Országgyűlés megbízatásának időtartamát – legfeljebb öt évre – az első ülésszak első napirendi pontjaként maga határozza meg.

• Beszélő évek – 1989