Skip to main content

Bírálat

Tóth Gy. László citátumai


Talán a Magyar Narancs Szüret rovata ihlette meg a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent Politikailag korrekt című kötet szerkesztőjét, aki a mostani kormánnyal szembenálló orgánumokból gyűjtött idézeteket, illetve az ezekkel szembeni jobboldali kifogásokat tárja az olvasó elé.

Mint köztudott, a Fidesz egykori hivatalos lapja hetente egy oldalt szentel az olvasók idegeit borzoló vagy rekeszizmait alapos igénybevételnek kitevő citátumok ismertetésének, és a termés javát év végi különszámában újraközli. A műfaj azonos, de a hasonlóság ezzel véget is ér.



A 350 oldalas kötet néhány csillogóan okos részétől eltekintve (például a forradalom irodalmi recepciója, bár ezt is féloldalasnak tartom) slendrián, pontatlan és a műfaji, műformai problémák keveredése és tisztázatlansága miatt megoldatlan, félinformációkon alapszik, nem előzte meg az ilyenkor elvárható felkészülés.

Nyilvánvalónak tűnik, hogy elsősorban az 1989-es temetés, a Jovánovics-emlékmű és annak létrejötte izgatta a szerzőt (26.


Gulyás Gyula és Gulyás János: Törvénysértés nélkül


A hortobágyi puszta szikes, terméketlen talajában idestova négy évtizede vágott sebek lassan behegednek. A fű, a gaz benövi az értelmetlen művelés nyomait, az egykori gyapotföldek, rizsföldek, öntözőcsatornák helyén ismét legelők nyúlnak el végestelen-végig. Egy-egy düledező birkahodály, semmibe vezető lépcsősor őrzi csupán a magyarországi szocializmus legsötétebb esztendeinek nyomait. A természet évszázados rendje helyreállni látszik Hortobágyon.

De helyre tud-e állni a lélek nyugalma?


Milan Kundera: A tréfa – Búcsúkeringő – A lét elviselhetetlen könnyűsége<span id="sl-22-013_0" class="note_szj" onClick="show_slj2(this, 'Lásd: Kundera, Milan: Tréfa. Ford. Rubin Péter, Bp., Európa, 1968. A könyv terjesztését betiltották. Újra engedélyezték: 1988-ban; Búcsúkeringő. Ford. Bába Iván, Bp., Európa, 1990; A lét elviselhetetlen könnyűsége azóta sem jelent meg „hivatalos” könyvkiadónál.');">[SZJ]</span> AB Független Kiadó


1.

Gyalulatlan nyers fa asztalok között lobogó ingű, hetyke pincérlegények hordták-hordták a malomkeréknyi tálcákra halmozott, olajos és húsos népi étkeket, hamisítatlan népi zene szólt, gyertyák lobogtak, mindent befont a tősgyökér. Kitalálói szigetnek szánták a nyugati nagyváros szívében ezt a kis éttermet. Buja oázisnak a beton- és üvegrengetegben, ahogy mondani szokás.

A szép színésznő azonban csak turkált.





Oskar Kokoschka századik születésnapját[SZJ] a New York-i Guggenheim Múzeum nagy kiállítással ünnepli.


1956 harmincadik évfordulóján történészeket avatott a magyar könyvkiadás. Geréb Sándor és Hajdú Pál nevét eddig nem ismerte a közönség, s nem ismerték őket a történettudomány berkeiben sem. Holott történészek ők, e megjelöléssel szerepeltek a Velünk élő történelem tovább →

Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945–1985. Az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem kiadása, Bern, 1985


Akik azonban úgy találják, hogy a kommunista kormányzat iránti lojalitás talán mégsem lehet a megítélés alapja, azok haszonnal forgathatják Borbándi Gyula „A magyar emigráció életrajza 1945–1985” c. munkáját. A szerző, a fülszöveg tanúsága szerint, „1919. szeptember 24-én született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot és államtudományt tanult. 1942-ben államtudományi doktorátust szerzett. Egyetemi hallgatóként faluvizsgálattal foglalkozott, és szellemileg a népi irányzat befolyása alá került.

G. Orwell: Állati gazdaság – AB Független Kiadó, 1984


Évekkel ezelőtt, amikor egyszer azt olvastam az újságban, hogy az észak-koreai kommunista párt valamilyen határozatot hozott az ottani hét- (vagy hány-) éves tervvel kapcsolatban, szabályos rosszullét fogott el. A tudósítás a sok éves tervidőszak záró éveként ugyanis 1984-et emlegette. Hát lesz ilyen? Lesz egy igazi, valóságos (szökő-) év, amikor 366 napon át 1984-et fogunk írni?

Koreában lesz, na jó. De itt? Itt is?! Egy pillanatra egyszerűen nem hittem el.


Diósi Ágnes: Hetedíziglen (Móra Kiadó, 1984)


Ez a könyv igaz történeteket beszél el – interjúgyűjtemény, szociográfia. Ez a könyv a történtek s a mindenkor megtörténhetők igaztalanságáról beszél – erkölcsi tett is tehát. Példaértékű, ritka találkozás.

Történetei úgy hatnak, mint megannyi arculcsapás. Pofonok Józsinak, Robinak, Ildikónak, Ferikének és Titinek, azoknak, akiknek nem bűn, de büntetés az élet, azoknak, kiket a képletes és valóságos verések végigűznek a putritól a nevelőotthonok, intézetek, külvárosi gyárak, kocsmák és éjjeli menedékek során át Tökölig, a fiatalkorúak börtönéig.


Eörsi István: Az utolsó szó jogán. AB Független Kiadó, 1985.


Eörsi István könyve – a Vezér Erzsébettel készített nagy Lukács-interjújának bevezetője, két verse és az Interjú című dráma – a Lukács-centenárium legjelentősebb hazai eseménye. Kis túlzással azt lehetne mondani: egyetlen esemény. (Néhány érdekes vagy jelentős szövegkiadásra került még sor 1985-ben.) Sétáljunk el Budapesten a Szent István-parkba, s nézzük meg köztéri vezérszobrászunk, Varga Imre ez alkalomra készített Lukács-szobrát, az mindent elmond.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon