Skip to main content

Vissza a főcikkhez →


Az állam és az egyház elválasztása alapvetően fontos cél, és az európai kultúrfejlődés kétségtelen érdeme, hogy e téren meglehetősen előrejutott. Arra, hogy ezt hogyan és miként kell vagy „helyes" csinálni, nincs európai standard. Azt javaslom, hogy:

1. A hittan legyen fakultatív tárgy az állami iskolákban, ahol van elég jelentkező és elegendő hitoktató. (Ezt kiépíteni csak sokéves program lehet, az utóbbiak hiánya miatt.) Az alapfeladat azonban inkább és elsősorban a templomi hitoktatás legyen.

2. A hitórák látogatását nem lehet kötelezővé tenni, és nem kell, nem szabad semmilyen állami dokumentumban (bizonyítvány, anyakönyv) regisztrálni. Ez az esetleges retorzióktól félőket, a bármely irányból és -tól félőket is megnyugtathatná.

3. Helytelen a hit vagy erkölcstan választását előírni. Világnézetileg semleges erkölcstan nincs, azt tehát előírni éppúgy nem szabad, miként a hitoktatást sem, mert az emberi jogokat sértene.

4. Helyeslém viszont, hogy a nagy vallásokra vonatkozó ismereteket a nemzeti alaptanterv Ember és társadalom című tananyagtömbjébe beépítsék, és ez így a kötelező tananyagba kerüljön, mint az általános műveltség része.

1990. VI. 5.












Megjelent: Beszélő hetilap, 23. szám, Évfolyam 2, Szám 25


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon