Skip to main content

Vissza a főcikkhez →


A különböző egyházi szervezetek természetesen azokban a településkörzetekben is szabadon folytathatnak vallásos oktatást, ahol saját iskola nem áll rendelkezésükre. Ezekben az esetekben azonban kizárólag saját személyi és tárgyi feltételeikre, ill. saját szervezésükre támaszkodhatnak. Az általuk oktatott hittan azonban nem az iskolai tananyag része, és az állami iskolának ehhez semmilyen szervezeti keretet nem kellene biztosítani, legfeljebb helyet (mondjuk terembér fejében), amennyiben az adott egyházak ezt igénylik.

Egészen más és mindezektől független kérdés az, hogy milyen vallással és erkölccsel összefüggő tantárgyak kerüljenek be a különböző fokozatú állami iskolák tanterveibe. A jelenleg használt 1978-as tanterv mindenképpen jelentős átalakításra szorul, így ebbe már semmit nem érdemes bevezetni. A készülőben lévő Nemzeti alaptantervben pedig szerepel egy Vallás és erkölcsismeret c. tantárgycsoport, amelynek keretében a szerzők vallásismeret, erkölcsismeret, vallástörténet, valláselmélet és erkölcsfilozófia elnevezésű tantárgyakat ajánlanak a különböző iskolafokozatoknak. Úgy gondolom, ha ezek az elképzelések kiállják a szakmai közvélemény és a pedagógusok bírálatának próbáját, akkor hozzá lehet kezdeni a konkrét tantárgyak tanterveinek kidolgozásához. Ezeknek (vagy az ezekkel rokon témájú) tantárgyaknak a bevezetését egyébként mindenképpen indokolná a vallásokra és az erkölcsre vonatkozó ismeretek általános hiánya, valamint magán- és közerkölcseink aggasztó állapota.

A fenti (vagy ezekhez hasonló) tantárgyak iskolai oktatásának azonban elsődleges feltétele, hogy legyenek megfelelően képzett pedagógusok ezek oktatásához. A magyar oktatási rendszer hatékonyságának katasztrofális szintjéhez már eddig is jócskán hozzájárultak ezek a meggondolatlan központi döntések, amelyek az egyik napról a másikra, megfelelő személyi feltételek nélkül vezettek be ezt-azt az iskolákba. (Ld. a kötelező orosznyelv-oktatás bevezetése, majd ennek eltörlése után a nyugati nyelvek oktatásának bevezetése stb.) Ezt a hibát nem kellene megismételni.

1990. június 5.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon