Skip to main content

„A szabadságvágy mindenütt él az emberekben”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Mink András
Liberális világkonferencia


Beszélő: A liberalizmus erősen kötődik az európai kultúrához és hagyományokhoz. Milyen esélyt lát arra, hogy sikeres és vonzó alternatívává váljon Afrikában is?

Úgy vélem, erre egyre jobbak az esélyeink. Való igaz, hogy még néhány évvel ezelőtt is a liberalizmus gyanús dolognak számított, a Nyugat-imádat, a gyarmatosítás, a kapitalizmus, az imperializmus igencsak rossz csengésű fogalmaival hozták összefüggésbe. Mára ez megváltozott. Az alapvető kihívás szerte a kontinensen a demokratikus államrend megteremtése. Egyre többen ismerik fel, hogy szabadság nélkül nincs biztonság és felemelkedés. Nem hiszek abban, hogy a liberalizmus kizárólag az európai kultúrkörben működik. A szabadság vágya mindenütt él az emberekben. Azért is csatlakoztunk a Liberális Internacionáléhoz, hogy elősegítsük egy az egész kontinensre kiterjedő liberális politikai mozgalom kialakulását, és örvendetes, hogy más afrikai pártok is jelen vannak ezen a konferencián.

Mit jelent ma a liberalizmus Afrikában?

Ellentétben Európával, számunkra elsősorban nem gazdasági, hanem politikai kérdés. Az emberi jogok és a polgári szabadságjogok kivívása, a szabad választások, a demokrácia biztosítása az elsődleges feladat. Nem osztjuk azt a nézetet, hogy előbb a gazdaság terén kell előrelépni, és csak utána lehet szó a politikai jogok biztosításáról. Demokratikus kontroll nélkül nincs értelmes gazdaságpolitika, képtelenség leszámolni a korrupcióval. Minden gazdasági előrelépés kerékkötője az, ha szűk érdekcsoportok kisajátítják az erőforrásokat, és önkényes döntéseket hoznak.

A piacgazdaság nyugati modelljét Afrikában még sokáig nem lehet alkalmazni. Az államnak alapvető szerepet kell játszania az infrastruktúra fejlesztésében. Utakat, hidakat, kórházakat, iskolákat kell építeni. Az elmaradottság olyan nagy, hogy mindezt nem lehet a piacra bízni. Szükség van a tervszerű fejlesztésre, jótékony beavatkozásra, a liberális intervencionista államra. Mindenekelőtt azonban a demokratikus ellenőrzésre.

Ön szerint mi várható Dél-Afrikában? A politikai átmenet nem fog kommunista fordulatba torkollni?

Mi nagyon optimistán ítéljük meg a helyzetet, jó a kapcsolatunk minden mértékadó politikai erővel. A kommunista fordulat, a gazdasági csőd senkinek sem érdeke. A demokratikus átalakulás sikere viszont mintául szolgálhat az egész kontinens számára. Dél-Afrika része lesz az afrikai országok közösségének, másrészt fejlett, nyugatias gazdasága és kapcsolatai révén elősegítheti a korábbinál kiegyensúlyozottabb gazdasági együttműködést Afrika és a nyugati világ között.














Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon