Skip to main content

„Krassó Gyuri klasszikus fekhelye”

Vissza a főcikkhez →


Átmentünk a Gyűjtőbe…

Itt találkoztam Krassóval, mégpedig úgy, hogy egy zárkába kerültünk. Nagyon nehéz periódus volt. Nagyon. Ez nagyon próbára tette az embert, nehéz ügy volt. Először kettesben voltunk egy zárkában, de később volt olyan is, amikor többedmagammal voltam együtt Krassóval. És ott történt az a csodálatos eset, amikor bejött a „jóságos”, a jóságos felügyeletes úr, aki időnként rendre és illemre oktassa (sic!) aztat az elítéltet. Akkor történt, hogy felügyeletes uraink a továbbképzésük során esztétikai nevelést is kaptak. Ez aztán a következőképpen zajlott le. Kinyitja a felügyeletes a zárkaajtót, körülnéz, és megakad a szeme az egyik ágyon. „Ki fekszik ezen az ágyon?” – kérdi a jóságos. Hát ez történetesen én voltam. Jelentkezem. „Bassza meg, Széll! Van magának esztétikai érzéke? Hát olyan ez az ágy, mint az anyám picsája!” Másikra mutat. „Azon ki alszik?” Fölcsillan a Krassó szeme, mert Krassó abból élt, hogy mindig konfliktust keresett. „Én” – mondja boldogan Krassó. Mire a jóságos felügyeletes úr: „Na, bassza meg Széll! Ez egy ágy! Egy percet adok! Egy perc múlva legalább olyan legyen a maga ágya is!” Krassó összeomlott. Megsemmisült. Hát én rúgtam az ágyamon kettőt, meghuzigáltam, visszajön a jóságos, megnézi és azt mondja: „Na most ez már megfelel a valóságnak!” Igen ám, de én nem nyugodtam, és akkor szereztem a csasztuskát, amelyik úgy szólt, hogy:

Szart ér a te ágyad, madame Recamié,
Klasszikusabb fekhely a Krassó Gyurié.

És ezt, ha elmondtam, Krassó kék és zöld volt. Mérges volt nagyon, mert hogy őt egyáltalán pozitív példaként állítják oda…









Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon