Skip to main content

Az 1981-ben bemutatott magyar filmek

Vissza a főcikkhez →


Ballagás (Almási Tamás)

Boldog születésnapot, Marilyn! (Szörény Rezső)

Boldogtalan kalap (Sós Mária)

Cserepek (Gaál István)

Dédelgetett kedvenceink (Szalai Györgyi)

Fehérlófia (Jankovics Marcell)

Fogadó az örök világossághoz (Bán Róbert)

Ideiglenes paradicsom (Kovács András)

Iskolapélda (Péterffy András – dokumentumfilm)

Kopaszkutya (Szomjas György)

Köszönöm, megvagyunk (Lugossy László)

Mephisto I–II. (Szabó István)

A mérkőzés (Kósa Ferenc)

Néptanítók (Sára Sándor)

A pogány madonna (Mészáros Gyula)

Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni (Gulyás János, Gulyás Gyula – dokumentumfilm)

Ripacsok (Sándor Pál)

A svéd, akinek nyoma veszett (Bacsó Péter)

Szeleburdi család (Palásthy György)

A transzport (Szurdi András)

Vámmentes házasság (Zsombolyai János)

A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon (Jancsó Miklós)












































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon