1981 májusában a Tömegkommunikációs Kutatóközpont Közvéleménykutató Osztálya 1000 fős országos reprezentatív minta tagjainak véleményét tudakolta a lengyelországi válságról, a sztrájkok okáról és az újonnan alakult szakszervezetek megítéléséről. A következőkben ennek a kutatásnak a legfontosabb eredményeit ismertetjük.
Véleménye szerint milyen okok vezettek a lengyelországi válság kialakulásához?
1. Hungária: Multimilliomos dzsesszdobos – (1)
2. Edda: Kölyköd voltam – (5)
3. Karthágó: Indulj tovább – (2)
4. Bojtorján: Ahol a lusta folyó – (–)
5. Hobo Blues Band: Ki vagyok én! – (3)
6. Omega: Gyöngyhajú lány – (4)
7. Hungária: Micsoda buli – (13)
8. Beatrice: Katicabogárka – (7)
9. Kristály Kriszta: Mit tehet egy lány – (–)
10. LGT: Boksz – (9)
11. Bródy János: K.
1981 októberében a Színház című folyóirat rendszeres olvasói hiába keresték a színikritikusok díjait és a szavazatok részletes indoklását a lapban. Az évente rendszeressé vált rovat ezúttal hiányzott, de a mulasztás okairól sem lehetett olvasni egy szót sem. Végül is nem írhatták le, hogy a párt Agitációs és Propaganda Bizottságának utasítására a kulturális miniszterhelyettes, Tóth Dezső letiltotta a díjazást, illetve a díjazás publikálását.
Ballagás (Almási Tamás)
Boldog születésnapot, Marilyn! (Szörény Rezső)
Boldogtalan kalap (Sós Mária)
Cserepek (Gaál István)
Dédelgetett kedvenceink (Szalai Györgyi)
Fehérlófia (Jankovics Marcell)
Fogadó az örök világossághoz (Bán Róbert)
Ideiglenes paradicsom (Kovács András)
Iskolapélda (Péterffy András – dokumentumfilm)
Kopaszkutya (Szomjas György)
Köszönöm, megvagyunk (Lugossy László)
<
A hetvenes évek végére visszaszüremkedik a magyar filmbe a történelem. Ezt elsőként az ötvenes éveket faggató, erősen politikus beállítottságú filmek sorozata jelezte. A komor karriertörténetet, elkanyarodó életpályákat elemző Angi Vera pengeéles pszichológiája, a Ménesgazda drámája, a Szerencsés Dániel haláltáncba forduló körképe, a látomásossággal és szimbolikussággal leginkább kacérkodó Kósa-film, A mérkőzés – megannyi variáció ugyanarra a témára. A történelem azonban nem pusztán politikaként támadt fel az évtizedfordulón.
Umberto Eco írja – ahogy mondani szokás: egy helyen –, hogy ő gyermekkorában, 1945-ben tanulta meg, amikor a partizánok bevették Milánót, s vezérük néhány mondatos beszédet tartott csak, hogy „a szólásszabadság a retorikától való megszabadulást jelenti”.
Szép gondolat, megható gondolat, bölcs gondolat, csak hát nem biztos, hogy igaz is. Ha tapasztalataink nem bizonyítanák is az ellenkezőjét (pedig bizonyítják), elgondolkodhatnánk azon, hogy a retorikától való tartózkodás nem volna-e maga is egyfajta retorikai fogás, a meggyőzés és a rokonszenvkeltés egy eszköze.
Amikor 1895-ben többéves parlamenti vita után az Országgyűlés elfogadta a XLIII. törvénycikket (amely az újonnan alakuló vallásfelekezetek törvényes elismeréséről szólt), még csupán a nazarénus és a baptista egyház kezdhetett reménykedni. A felsőházban nagy ellenérzés fogadta a történelmi egyházak pozíciójának súlyos veszélyeztetését, ám a szóban forgó jogszabály előkészítői megnyugtatták az aggodalmaskodókat, hogy egy dolog a kérdésről Európában immár illendő módon papírost készíteni, egy-két jelentéktelen csoport megnyugtatására, és más kérdés annak végrehajtása.
Tisztelt nagyközönség!
Rohanó korunkban annak is örülünk,
Ha kenyerünk s borunk van.
Ámulunk, bámulunk, szorongunk is egyben,
Ha arra gondolunk, mi lesz ’81-ben?
Nem csoda, ha hajszolt napjaink meguntán,
Elragad minket a nosztalgiahullám.
Ennek hódolunk most, mert hisz ez a módi,
Műsorunk igaz lesz, és nem csak valódi.
Ellenzéki hangot itt senki se várjon,
Nem fogunk rágódni minden visszásságon.
Magyar szatírának ez nem lehet célja,
Mi a hivatalnak vagyunk kabaréja.
Zsebnaptáram tanúsága szerint 1980. december 30-án, kedden délelőtt 10 órakor az Angelica kávéházban volt találkozóm. Bemutatkozó beszélgetésre mentem. Kollégám, M. M. december elején elmesélte, hogy újjáalakul a televízió A Hét című műsora, és régi barátja, az új főszerkesztő külső munkatársakat keres. Ő ajánlott engem mint médiapolitikai ügyekben jártas szociológust, aki valamennyire a filmhez is ért, sőt van némi televíziós gyakorlata is.
A demokratikus ellenzék előtörténetét ismertető tanulmányok néha megemlítik, a hetvenes évek végén Budapest mellett Szegeden is megjelent néhány csoport, amelyek tagjai tétován vagy határozottan, magukat óvatos reformernek mutatva vagy nyíltan a „rendszer” ellenzékének vallva próbálták meghatározni, hol is vannak a szólás- és gyülekezési szabadság határai. A Charta ’77 szóvivőinek pere elleni petíciót még csak Budapesten élő szegediek írták alá, közülük Nagy Bálint, Rékasi János és Szilágyi Sándor később sokat tettek a repülő egyetem szegedi tagozatának létrehozásáért.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
1 év 17 hét
3 év 42 hét
3 év 45 hét
3 év 45 hét
3 év 47 hét
3 év 47 hét
3 év 47 hét
3 év 49 hét
3 év 50 hét
3 év 50 hét