Skip to main content

Az 1982-ben bemutatott magyar filmek

Vissza a főcikkhez →


Anna (Mészáros Márta)

Az aranycsapat (Surányi András – dokumentumfilm)

A bankett (Gazdag Gyula – dokumentumfilm)

Cha-cha-cha (Kovácsi János)

Csak semmi pánik… (Szőnyi G. Sándor)

Dögkeselyű (András Ferenc)

Egymásra nézve (Makk Károly)

Guernica (Kósa Ferenc)

Kabala (Rózsa János)

Kettévált mennyezet (Gábor Pál)

A koncert (Koltay Gábor)

A látogatás (B. Révész László – dokumentumfilm)

Megáll az idő (Gothár Péter)

Nürnberg, 1946 (Róna Péter – dokumentumfilm)

Nyom nélkül (Fábry Péter)

A remény joga (Kézdi-Kovács Zsolt)

Panelkapcsolat (Tarr Béla)

Requiem (Fábri Zoltán)

Rohanj velem! (Markos Miklós)

Rontás és reménység (Moldován Domokos)

Szabadgyalog (Tarr Béla)

Szívzűr (Böszörményi Géza)

Tegnapelőtt (Bacsó Péter)

Vőlegény (Vámos László)

Vörös föld (Vitézy László)

Vuk (Dargay Attila)




















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon