Skip to main content

Ezt mondtuk mi…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Vélemények a kisvállalkozásokról


1982 elején lépett hatályba a kisvállalkozások létrehozását engedélyező rendelet, amely alapvető változást jelentett a hazai gazdasági életben. „Még alig 20-40 ezer főt érint a kisvállalkozás, de mindennapos téma a sajtóban és a munkahelyeken, hivatalos fórumokon és baráti beszélgetéseken. Ma már létezik a kisvállalkozói szektor. Statisztikailag elenyésző, népgazdasági súlya kicsiny, de létezik” – olvashatjuk a korabeli HVG egyik számában, és az 1982 tavaszán végzett közvélemény-kutatás is alátámasztja, hogy a kisvállalkozások léte a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdéssé vált ezekben az időkben.

1982 tavaszán a felnőtt lakosság 85 százaléka tudott arról, hogy engedélyezték a kisvállalkozások létrehozását, ám közülük mindössze minden ötödik megkérdezett rendelkezett valóban releváns ismeretekkel arról, hogy miben is áll a kisvállalkozások lényege, mennyiben jelentenek újdonságot a már létező gazdasági szervezetekhez képest. A többség kisvállalkozás alatt a magánszektor hagyományos formáit – főként a kisiparosokat – értette. A kisvállalkozások megjelenését a közvélemény általában pozitívan értékelte, bár a gazdasági életre gyakorolt hatásuk megítélésével kapcsolatban megoszlottak a vélemények. 1982-ben mindössze a felnőtt lakosság 22 százalékát kísértette meg a vállalkozásban való részvétel gondolata, amiben az is szerepet játszhatott, hogy ezekben a hónapokban az emberek közel fele úgy gondolta, hogy a kisvállalkozások engedélyezése csupán átmeneti jelenség lesz a gazdaságban.

Vélemények a kisvállalkozások szerepéről, előnyeiről és hátrányairól


<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> 

igaz

nem igaz

nem válaszolt

összesen

A kisvállalkozások utat nyitnak az egyéni kezdeményezésnek

89

6

5

100

A kisvállalkozások sokkal gyorsabban alkalmazkodnak a gazdasági változásokhoz

85

8

7

100

A kisvállalkozások lehetővé teszik, hogy az emberek képességeik legjavát adják

83

11

6

100

A kisvállalkozások csak kisegítő szerepet tölthetnek be a gazdasági életben

79

16

5

100

A kisvállalkozásokban az emberek pontosabban, megbízhatóbban fognak dolgozni

74

20

6

100

A kisvállalkozások azt fogják eredményezni, hogy nagyon nagyok lesznek az emberek jövedelmei közötti különbségek

72

22

6

100

A kisvállalkozások egészséges versenyt fognak előidézni a gazdasági életben

66

24

10

100

A kisvállalkozásokkal csődbe lehet jutni

68

25

7

100

A kisvállalkozások rákényszerítik majd a nagyüzemeket is, hogy jobban dolgozzanak

63

30

7

100

A kisvállalkozások a gazdasági élet fellendülését fogják előidézni

60

31

9

100

A kisvállalkozások elcsábítják a legjobb munkásokat a gyárakból

57

34

8

100

Akik kisvállalkozásba kezdenek, nem is tudják, milyen kockázatot vállalnak

54

40

6

100

Korszerű termelést csak nagyüzemekben lehet végezni

46

50

4

100

A kisvállalkozásokban csak az kereshet sokat, aki agyonhajszolja magát

41

55

7

100

A kisvállalkozások csak arra jók, hogy az ügyeskedők meggazdagodjanak

30

65

5

100

A kisvállalkozások rendszere nem fér össze a szocializmus elveivel

24

68

8

100

A kisvállalkozások azt fogják eredményezni, hogy megszűnik a maszekolás

23

69

8

100

A jövőben a kisvállalkozásoknak semmilyen szerepe nem lehet a gazdasági életben

11

80

9

100

A jövőben az egész gazdaságot a kisvállalkozásokra kellene építeni

6

88

6

100








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon